65 évvel ezelőtt egy nem mindennapi riasztás érkezett be távbeszélőn az akkori zalaegerszegi tűzoltósághoz, egészen pontosan 1956. március 13-án, délután 14 óra 22 perckor. A bejelentés szerint a korabeli ÁFOR (Ásványolaj-forgalmi Vállalat) tulajdonát képező pakurató meggyulladt, és óriási füst borította be a környéket. A telefonügyeletes azonnal riasztott, a helyszínre pedig megindította a két Csepel gépjárműfecskendőt, valamint két 800-as kismotorfecskendőt.
Kiérkezésig az üzem, valamint több önkéntes tűzoltó habbal megpróbálta megfékezni a lángokat, azonban az erős szél miatt ez nem vezetett eredményre.
Nem ez volt az egyetlen hátráltató, sőt veszélyes tényező, ami már az időközben megérkező megyeszékhelyi lánglovagokat várta. Egyrészt, a pakurató több mint fél kilométer hosszan terült el, egyik felén 70, a másikon 85 méter szélességben. Vele párhuzamosan vasúti sínpár futott, a tűz keletkezésének helyétől ráadásul 4 méterre 3 gőzmozdony, 4 pakura-előmelegítő kocsi és 3 olajtartály volt.
Ezen kívül a közelben 30 vagon petróleum, 7 vagon benzin, valamint 10-15 méterre egy trafóház is állt, úgyhogy elmondható, hogy roppant nagy kihívás elé néztek a rajok. Ha pedig hozzávesszük, hogy a telep területén vízvezeték sem volt, és a legközelebbi tűzcsap 250 méterre volt, akkor ez az eset méltán érdemli ki az utókor részéről a heroikus küzdelem jelzőt…
Az időjárási viszontagságok miatt a tűz gyorsan terjedt, így a zalaegerszegi egységeknek segítséget kellett kérniük,
hiszen a lángok már 20 méter szélességben csaknem 200 négyzetméteren csaptak fel.
Ekkor indultak útnak a nagykanizsai rajok is, akik hamar a helyszínre érkeztek, s megkezdődhetett az emberfeletti oltás. A zalaegerszegi egyes szer két E-sugárral támadta a tűz fészkét a közeli gátról, míg a kettes szer és az üzemi tűzoltóság szintén két E-sugárral, valamint habbal próbált oltani. Az önkéntesek a déli oldalon oltottak, míg a nagykanizsai egységek szintén innen próbálták meg a lángok megfékezését.
A déli oldal védése azért vált szükségessé, mert a közeli transzformátorházat védeni kellett az erős szél által egyre felkorbácsolt tűztől. Ekkor következett be a szinte lehetetlennek tűnő munkálatokban a fordulat, köszönhetően annak, hogy a zalaegerszegi parancsnok döntésének értelmében a tűzoltók a félig kemény állapotban levő pakurára deszkákat fektettek, így addig nem látott közelségbe kerültek a tűzfészektől. Mindeközben az egyre erősebb szél a még nem égő részek felé sodorta a lángokat, ezeket azonban a védősugarakkal hamar elfojtották.
Különös figyelmet kellett fordítani a vízsugarak elhelyezésére, illetve hosszabbítására, hogy a tömlők be ne ragadjanak a felolvadt pakurába. A bátor helytállást tanúsító tűzoltók gondos munkával, lépésről-lépésre haladtak előre a deszkajárdákon, és szórt sugarakkal visszaszorították a tüzet.
Végül közel két és fél óra megfeszített küzdelem árán sikerült elfojtani a lángokat,
köszönhetően a tűzoltók egységes, gyors helyzetfelismerésének, a jó irányításnak, valamint az önkéntes és üzemi tűzoltók segítségének. A tűz a legnehezebb pillanatokban közel 5540 négyzetméter kiterjedésű volt.
Az ügyben természetesen tűzvizsgálat indult, ami megállapította, hogy a lángok a tó közvetlen közelében folytatott – engedély nélküli - csővezeték hegesztés miatt csaptak fel. Itt a hő hatására a csőben lévő gázok meggyulladtak, s így a csővezetéken keresztül került a tűz a tóba. A lényeg azonban az, hogy a zalai tűzoltók helytállásával a lángok a közeli robbanásveszélyekre nem terjedtek át, így egy óriási kiterjedésű tűzkártól óvták meg a várost, s az ipari létesítményt.
(Forrás: zala.katasztrofavedelem.hu/Kósi Zsolt tű. hadnagy)
