Rejtélyes koponya került elő Balatonmagyaródon

Ami igazán különlegessé tette a férfit, az a koponyája volt: mongolid jellegzetességeket hordozott (Fotó: Thúry György Múzeum)

Egy különleges XI. századi sír került feltárásra Balatonmagyaródon, amely egy mongolid vonásokkal rendelkező, enyhén torzított koponyájú férfi maradványait rejtette. A koponya volt február hónap műtárgya a nagykanizsai Thúry György Múzeumban.

Balatonmagyaród–Felső Kolon régészeti lelőhelyen egy nagyméretű, kora Árpád-kori temetőt tártak fel 1985 és 1993 között Szőke Béla Miklós és Vándor László vezetésével. Az 553 sírt számláló temető teljes egészében feltárt, és értékes információkkal szolgál a korszak temetkezési szokásairól – írta a múzeum honlapján Szmodics-Tugya Beáta muzeológus.

"A sírok tájolása egységesen nyugat-keleti irányú volt, mélységük 55-80 cm között váltakozott. A testhelyzet minden esetben nyújtott volt, a karokat legtöbbször összekulcsolva helyezték el a medencetájékon. Bár a csontok többsége rossz állapotban maradt fenn, különösen a gyermekcsontvázak esetében, bolygatásra vagy ráásásra nem utaló nyomokat nem találtak" – írta.

A sírok háromnegyede melléklet nélküli volt, mindössze 150 sírból kerültek elő tárgyi leletek. Ezek főként ezüst-, bronz- vagy ólom hajkarikákból, gyűrűkből, gyöngyökből és nyakláncokból álltak. Ritkább leletek között szerepeltek a bronz csörgők, csüngők, valamint egy ólomkereszt is.

Egy különleges férfi maradványai

A legjobban megmaradt csontváz a 464. sírból származott. Az elhunyt egy 41-45 éves, 171-178 cm magas férfi volt, akit mellékletek nélkül temettek el. Csontozatán fizikai megterhelésre utaló elváltozásokat figyeltek meg, valamint tuberkulózisra utaló csonthártyagyulladást.

Ami igazán különlegessé tette a férfit, az a koponyája volt: mongolid jellegzetességeket hordozott, és enyhén torzított is volt. A mongolid rassz jellemzői közé tartozik a lapos arc, kevés testszőrzet, sötét haj, valamint a kevésbé kiálló orr és a mongolredő jelenléte. Régészeti kutatások szerint az avar korszak vezető rétegében gyakoribbak voltak a mongolid vonások, míg a köznép főként europid jegyeket viselt.

Koponyatorzítás a XI. században

A férfi koponyáján radiológiai vizsgálatokkal is kimutatták a mesterséges torzítás nyomait. A deformációt kétféle kötés okozta: az egyik a koponyatetőt és az állat szorította össze, míg a másik a homlokot és a nyakszirtet fogta közre. A torzítás mértéke enyhe volt, valószínűleg későn kezdték el vagy nem alkalmaztak túl nagy nyomást.

A koponyatorzítás már a bronzkorban is ismert volt, Magyarországon a legkorábbi lelet Tökölről származik, és körülbelül 5000 éves. A népvándorlás korában különösen elterjedt volt, ám a XI. századra már ritkaságszámba ment.

A deformáció célja a társadalmi rang vagy kiváltságosság jelzése lehetett, hiszen egyedi, előkelő megjelenést biztosított.

A torzított koponya számos egészségügyi problémát okozhatott: fejfájás, látás- és hallászavarok, légúti betegségek, fogászati problémák, sőt, akár epilepszia is előfordulhatott. A balatonmagyaródi férfi esetében ezek a tünetek valószínűleg enyhék voltak, mivel a torzítás mértéke kisebb volt.

A szakember szerint a lelet különleges jelentőséggel bír, hiszen a XI. századi Magyarországon ritkán találni torzított koponyájú egyéneket. A balatonmagyaródi férfi esete betekintést enged az akkori társadalmi és kulturális szokásokba, valamint bizonyítja, hogy az avar korszak után is előfordulhatott ez a különleges hagyomány.

A csontváz antropológiai vizsgálatát dr. Tóth Gábor antropológus végezte, a röntgen- és CT-felvételeket pedig a Kanizsai Dorottya Kórház szakemberei, dr. Novák Enikő radiológus és Biczóné Belső Csilla diagnosztikai képalkotó készítették.

(Forrás: Thúry György Múzeum)