Huszonöt évvel ezelőtt e napon Kanizsán volt a leghidegebb

Két tized Celsius fokon múlt a hidegrekord megdőlése Forrás: Pixabay

A hétfő hajnali fagy közeli hőmérsékletek ismét emlékeztettek arra, hogy Nagykanizsa meteorológiai szempontból különleges hely. Bár Zabar és Lénárddaróc most „vitték el” a negatív rekordot 1,7 fokkal, a magyarországi augusztusi hidegrekord továbbra is a dél-zalai város nevéhez fűződik: 1980-ban mindössze másfél fokot mértek hajnalban.

Miközben naptár szerint még javában nyár van, a hétfő reggel inkább a télies hőmérsékleteket idézte. A HungaroMet összesítése alapján több településen is 2 fok alá süllyedt a hőmérséklet, a legnagyobb hideget Zabaron és Lénárddarócon mérték, ahol csaknem 1,7 Celsius fokig hűlt a levegő.

Az adatok különösen azért figyelemre méltóak, mert a „top 10-be” most csak 4 fok alatti értékekkel lehetett bekerülni.

Nagykanizsa tartja a rekordot

A magyarországi augusztusi hidegrekord ugyanakkor továbbra is Nagykanizsához kötődik. 1980 augusztusának egyik hajnalán mindössze 1,5 fokot mértek a városban, ami azóta is a legalacsonyabb országos augusztusi hőmérsékletnek számít.

Ha a mostani, 1,7 fokos érték bármely másik nyári napon fordult volna elő, új rekord született volna – de Kanizsa történelmi hidegcsúcsa még ezt is túlélte.

Mit jelent ez a helyieknek?

A kanizsai rekord nem csupán meteorológiai érdekesség: rávilágít a térség sajátos mikroklímájára. A város környékén a medencés tájformák és a hideglefolyásra hajlamos völgyek kedveznek a hirtelen hőmérséklet-csökkenésnek. Ez a gazdálkodóknak sem közömbös, hiszen a hasonló, szeszélyes időjárási fordulatok komoly hatással lehetnek a szőlőre, gyümölcsre vagy akár a zöldségtermesztésre is.

Változó éghajlat, szélsőségesebb időjárás

Az idei év eddigi szélsőségei – a hosszan tartó nyári kánikula, majd a mostani, szinte fagy közeli hajnal – jól mutatják, hogy a klímaváltozás egyre inkább kilengésekben jelentkezik. Szakértők szerint a jövőben is számítani kell arra, hogy a hirtelen hidegbetörések és a tartós hőhullámok egymást váltják majd, ami fokozott alkalmazkodást követel a mezőgazdaságtól és a helyi közösségektől.