2030-ra már azt is megmondhatják, mennyit autózhatunk? Kövér Gábor szerint ezt készítik elő

Fotó: Illusztráció

Mi történik, ha egyszer hiába van autónk és pénzünk üzemanyagra, mégsem tankolhatunk annyit, amennyit akarunk? És ha azt is megszabják, mennyit autózhatunk? Kövér Gábor szerint egy évtizedek óta formálódó globális rendszer éppen ebbe az irányba mutat.

Kövér Gábor teológus és szerző, aki az Ultrahang műsoraiban rendszeresen foglalkozik bibliai, történelmi, pénzügyi és globális hatalmi kérdésekkel. Egyik könyve a Jézus a Seolban.

Szerinte eljöhet egy olyan világ, amelyben már nem egyszerűen az üzemanyag ára szabja meg, mennyit autózhatunk. A digitális pénz és a személyhez köthető fogyasztási adatok szerinte technikailag arra is lehetőséget teremthetnének, hogy korlátozzák, mire költhetünk.

Az autózásra egészen konkrét példát mondott:

„Ha már te tankoltál mondjuk a hónapban, és már elérted ezt a szén-dioxid-lábnyomodat, akkor te már arra nem költhetnél pénzt.”

Vagyis az általa felvázolt rendszerben hiába lenne autónk és hiába lenne pénz a számlánkon, már nem feltétlenül mi döntenénk el, mennyit tankolhatunk.

Válság kell ahhoz, hogy elfogadjuk?

De hogyan lehetne elfogadtatni az emberekkel egy ilyen mértékű beavatkozást?

Kövér ebben kulcsszerepet tulajdonít a válságoknak. Ezt a „probléma–reakció–megoldás” mechanizmusával magyarázza: egy rendkívüli helyzetben olyan intézkedéseket is szükségesnek lehet feltüntetni, amelyeket normális körülmények között az emberek elutasítanának.

Példaként a COVID-időszakot hozta fel, amikor rövid idő alatt az utazást, a kijárást és az emberek mozgását érintő korlátozásokat vezettek be.

Egy súlyos energia- vagy üzemanyagválság szerinte hasonló helyzetet teremthet.

Ha kevés vagy megfizethetetlen az üzemanyag, már sokkal könnyebb azt mondani: autózz kevesebbet, fogyassz kevesebbet, változtass az életmódodon.

A globális nagytőke rendszere áll mögötte?

A mostani válságot sem pusztán háborúk, energiahiány és elszálló árak sorozataként értelmezi. Úgy látja, egy jóval nagyobb terv része, amelynek középpontjában a globális nagytőke rendszere áll.

Értelmezése szerint a válságok lehetőséget teremthetnek arra, hogy fokozatosan olyan változásokat fogadtassanak el az emberekkel, amelyek végül már a fogyasztásukat és a mozgásukat is meghatározhatják.

A beszélgetés egyik legerősebb mondata éppen erről szólt:

„Az embereknek a mozgását korlátozni kell, minél kevesebb autó legyen, vagy egyáltalán ne legyen autó.”

A folyamat tehát az általa felvázolt forgatókönyvben nem azzal kezdődne, hogy egyik napról a másikra elveszik az autókat. A lépések egymásra épülhetnének: válság, dráguló energia, a fogyasztás visszafogása, majd olyan digitális eszközök megjelenése, amelyekkel már ellenőrizhetővé válhatna, ki mire és mennyit költ.

„Az egész autóipart próbálják az emberek alól kivenni.”

Évtizedekkel korábban kezdődött?

Kövér a folyamat előzményeit a Római Klub munkásságáig vezeti vissza, amelynek megbízásából 1972-ben jelent meg A növekedés határai. Mindezt összekapcsolja az Agenda 2030, a dekarbonizáció és a fosszilis energia visszaszorításának céljaival, amelyek szerinte végül az egyéni autóhasználat korlátozásához is vezethetnek.

Így a kérdés már nem egyszerűen az, mennyibe kerül majd egy liter üzemanyag.

Hanem az, hogy eljuthatunk-e oda, amikor hiába áll az autónk a ház előtt, már nem kizárólag mi döntjük el, mennyit tankolunk, mennyit autózunk és hová megyünk.

Kövér szerint éppen ezért érdemes figyelni arra, milyen „megoldásokat” kínálnak majd a következő válságokra.

És 2030 már nincs is olyan messze.

Forrás: Kövér Gábor Ultrahang-beszélgetése