Pályaválasztási dilemmák előtt a fiatalok

Illusztráció (Fotó: MTI)

A szakképzés népszerűségének a növekedését mutatja egy tavaly ősszel végzett felmérés, mely szerint az általános iskolás diákok többsége szakgimnáziumban, technikumban vagy szakképzőben tervez továbbtanulni a nyolcadik osztály befejezése után.

Ösztöndíjrendszer, duális képzés, nyelvoktatás öt éven keresztül, emelt szintű érettséginek megfelelő szakmai vizsga – többek közt ezeket sorolja a technikumi képzés előnyei közé az egyik ilyen budapesti intézmény, az újpesti Berzeviczy Gergely Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Technikum a honlapján.

A számok pedig őket igazolják. Az látszik ugyanis, hogy a diákok körében is felfutóban van ezen iskolatípus népszerűsége. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az előző tanévben ismét negyvenezer fölött volt a technikumban, szakgimnáziumban tanuló kilencedik évfolyamosok száma, amire legutóbb hét esztendeje volt példa – amikor egyébként még szakközépiskola néven futott ez az intézményforma.

Szülői hatások

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) évek óta igyekszik nyomon követni az általános iskolások pályaválasztását és az azt meghatározó folyamatokat. A Figyelő megkeresésére részletes tájékoztatást küldtek a tavalyi adatokról, amelyekből az derül ki, hogy a végzősök továbbtanulási és szakmaválasztási terveire jelentős mértékben hatnak a családi tényezők, valamint az életkörülményeik, a szülők iskolai végzettsége, munkaerőpiaci státusza, pályaválasztási tanácsai.

Az édesanyák és édesapák közel fele azt szeretné, hogy gyermeke szakmát és/vagy érettségit szerezzen az általános iskola után, csaknem negyedük pedig felsőfokú végzettséget szán neki. Jellemző trend a szülők iskolai végzettségének a továbböröklődése, ami mind a szakképzettséget szerzettekre, mind a diplomásokra igaz. Emellett továbbra is tipikus az, hogy a felmenők többsége a saját végzettségénél eggyel magasabb szintűt szeretne a gyermekének.

Pozitívumként említette beszámolójában a kamara, hogy a szülők hetven százaléka azt tanácsolja sarjának: olyan pályát válasszon, amely igazán érdekli. Természetesen az változatlanul erős elvárás a részükről, hogy azért arra is gondoljon a csemete, jó megélhetést biztosít-e az adott munkakör. Érdekesség, hogy amikor a kutatás nem a felmenők ajánlásaira, hanem a diákok által fontosnak tartott szempontokra kérdezett rá, akkor az előbb említett két aspektus megfordult: a jó keresetet a tanulók 51 százaléka jelölte meg meghatározó tényezőként, és ennél valamivel kevesebben (45 százalék) említették azt, hogy fontos a szakma szeretete. Életkori sajátosságnak tekinthető az érdekképviselet szerint, hogy a prioritási sorrend harmadik leggyakoribb eleme a jó kapcsolat a munkatársakkal.

Az iparkamara rendkívül fontosnak tartja, hogy megváltozzon az a megközelítés, amely szerint „vagy szakmát, vagy diplomát szerezzen valaki, mivelhogy a kettő kizárja egymást”.

A szakképzés új rendszerében markánsan felfedezhető az a pályaút, amely a technikumok felől a felsőoktatásba visz, így a szakma és az érettségi megszerzésével számtalan út nyílik meg a tanulók előtt a munka világa felé. (…) S bár a pályaválasztás első és kiemelten fontos lépcsőfoka az általános iskola befejezésekor érkezik el, a későbbi életkorokban mégis újra és újra találkozunk ezzel a döntéssel

– hangsúlyozták a szervezetnél.

Szakmák

Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézete által készített, több mint kilencezer ballagó diák válaszain alapuló kutatás az általános iskolások pályaválasztását illetően azt mutatta ki, hogy a tanulók többsége valamilyen szakmaszerzési lehetőséget biztosító iskolatípusban gondolkodik: szakgimnáziumban és technikumban 30,6, szakképzőben pedig 23,8 százalékuk tervezi a továbbtanulást. Gimnáziumban 35,8 százaléknyian szeretnék folytatni a tanulmányaikat, de olyan is volt a megkérdezettek között, aki a kérdőívezéskor még nem tudta, merre tovább, vagy nem gondolkodott rajta (9,3), vagy egyáltalán nem is szeretne középfokú oktatási intézménybe járni (0,5).

A jövőbeli foglalkozásokat ugyancsak vizsgáló felmérés folyamán a gyerekektől nem konkrét szakmák megnevezését kérték. Ehelyett olyan tevékenységek közül tudtak választani, melyek aztán köthetők szakmákhoz. A válaszok tükrözik az életkorra jellemző tevékenységeket is, ezért sem meglepő a kamara szerint, hogy a legtöbben (26 százaléknyian) a sportot jelölték meg mint olyasmit, amivel a jövőben foglalkozni szeretnének. Szinte ezzel azonos arányban említették az autók, motorok világát, továbbá a kreatív, művészeti munkákat (24), az informatikát (23), valamint a gasztronómiához kapcsolódó tevékenységet (23).

A legtöbb diák egyébként az idegen nyelvek tanulásában (33 százalék), az informatikában, a csapatsportban (30-30), a rajzolásban-festésben, az emberi kapcsolatok kialakításában, a kommunikációban (29-29), a sütés-főzésben, az egyéni sportokban és a barkácsolásban, valamint a szerelésben (26-26) mondta magát tehetségesnek.

Duális képzés

Az ismert kormányzati és kamarai álláspont szerint a szakmaoktatás kétségkívül egyik legfontosabb aspektusa az, hogy a gyakorlati tudást duális – vagyis iskolai és vállalati – képzésben szerezzék meg a tanulók. Ennek megújított jogszabályi keretei hatályba léptek ugyan 2020 februárjáig, azonban a szakképzési munkaszerződések nagyszámú megkötésére csak tavaly szeptembertől volt lehetőség, hiszen az új rendszerben tanulók zöme az ágazati alapoktatást követően addigra jutott el a szakirányú szakaszhoz.

A köztes időben a kamarai nyilvántartásban szereplő és a leendő duális képzőhelyek felkészültek az új elvárásokra, a felnőttek szakirányú oktatásával pedig megszerezték első tapasztalataikat – közölte az MKIK. Önmagában az a tény – magyarázták –, hogy a szakmatanítás folyamán együtt kell működni a szakképzési centrumokkal és a szakképző intézményekkel, nem volt újdonság. Változást elsősorban az jelentett, hogy az új szabályozás támogatja azt a konstrukciót, amelyben a duális képzőhely önállóan vállalja a teljes szakirányú (szakmai elméleti és gyakorlati) oktatást. Mint megjegyezték, ehhez mindenképpen szükséges, hogy az iskolák meglássák ennek kedvező hatását, s ne érezzék egzisztenciális veszélynek.

Emellett a duális képzőhelyeknek létrejött egy új formája, az ágazati képzőközpont, ahol az egyes tagok a képzési egységeket egymás között felosztva biztosítják a szakirányú oktatást, lehetőséget adva a kisebb cégeknek is, hogy bekapcsolódjanak a tanításba. Az előző év végére a gazdasági kamara tizennyolc ágazati képzőközpontot vett nyilvántartásba, és legalább további nyolc van még folyamatban.

(Forrás: VG)