Tisztelet és szabadság – a Tiszánál igaz bármelyik is?

Hiteltelen szólamok, elcsépelt frázisok, ez a Tisza, melyek szövete alól fel-felsejlik a párt és MP igazi arca Forrás: Facebook/Tisza

Tagadhatatlan, hogy amióta a Zalakocka valódi elérésre tett szert és egyre többen olvassák, követik (köszönet ezért Neked, Kedves Olvasó!), megjelentek Facebook-oldalunkon azok, akik nem vitázni, hanem rombolni jöttek. Ők a „tiszták”. Legalábbis annak mondják magukat. Csakhogy több bennük a fröcsögés, mint a tisztelet, és több a támadás, mint az érvelés. Akkor hogy is van ez?

Ezek az emberek a Tisza Párt zászlaja alatt vonulnak "Tisztelet és Szabadság" jelszavakkal, miközben napi szinten mocskolódnak, személyeskednek, rágalmaznak. A Tisza párt szlogenjében ott a "tisztelet" – talán ideje lenne levenni. Mert amit a politikai alakulat végletekig elvakult szimpatizánsai művelnek, az ennek épp az ellenkezője. Nem programot képviselnek, hanem gyűlöletet szítanak.

Most éppen a Harcosok Klubját szidják. Holott tagjainak – velük ellentétben – nem az a "küldetése", hogy más politikusok személyes oldalán pocskondiázzon, hanem az, hogy a világhálón is kimutassák, ki mellett állnak, kit támogatnak, milyen értékek mellett köteleződtek el. És ez bizony, különbség, nem is kicsi.

A Tisza kapcsán a nagy kérdés (remélem, a többség számára): ennél a szerveződésnél mire lehet építeni? Ki az, akinek hinni lehet? Hogyan lehet egy olyan emberre jövőt alapozni, aki a feleségét rendszeresen megalázta, zsarolta, végül országos nyilvánosság előtt politikai eszközként használta fel? Egy nő ellen, akit korábban – állítólag – szeretett. Ezt hogyan magyarázzák meg azok a magyar nők, akik most vakon követik őt? Hol van a női szolidaritás? Hol van az empátia?

És ha már viselkedés: hogy beszél ez az ember másokkal? Nem egyszer tapasztaltuk, hogy még a "baráti" újságírókat is lekezelően, pökhendin, sokszor durván kezeli. Akkor vajon mit várhatnánk tőle, ha hatalom közelébe kerülne?

És mi a programja? Mert az nem program, hogy „a kormány lop, csal, hazudik”. Ez egy szlogen. És az sem program, hogy minden támogatást visszaadunk, mindent megemelünk, mert arról is beszélni kellene: miből? A magyar költségvetés nem lesz attól bőkezűbb, hogy valaki hangosabban követel. És több forrás sem áll majd rendelkezésre. A matek nem politika: ha több pénzt adsz, el is kell venned. Honnan? A családi adókedvezményekből? Újabb adókból? Ez sosem hangzik el.

Akik pedig azt hiszik, hogy ez így működik, nem két lábbal állnak a földön, hanem álomvilágban lebegnek, ahol elég kimondani, hogy „Tisza", vagy "Magyar Péter" és máris itt van Amerika.

Megdöbbentő, hogy ennyi elég: néhány hangzatos mondat, pár harcias videó, egy jól szabott zakó – és máris hitelesnek tűnik. Miközben ezt nem támasztja alá se koncepció, se tapasztalat, se hiteles múlt.

A jelenlegi kormány ígéreteket tett és betartotta őket: történelmi minimálbér-emelés, családi adókedvezmények, otthonfelújítási támogatás, rezsivédelem, nyugdíjprémium, infláció letörése. Mindez tény. De akkor vajon mit remélnek az emberek a Tiszától? Egy új köntösbe bújtatott gyurcsányizmust? Újabb csalódást?

A tisztelet nem puszta szó, hanem hozzáállás. Erkölcsi mérce.

Akik ma a Tiszára hivatkozva rombolják a közbeszédet,
azok a jövőt nem építik, hanem pusztítják.