Vélemény: az elmúlt 20 év sem volt fáklyásmenet, de amit ez az alak behozott, az rémületes

„Ha bármilyen ügyben lelepleződik, akkor veszett kutyaként visszatámad, rágalmaz, a csillagot letagadja az égről, és soha, soha, soha el nem ismeri az ellenőrizhető tényeket sem” Forrás: Facebook

Mandula Viktor újságíró, a Nyugati Fény alapítója és korábbi főszerkesztője közösségi oldalán írt indulatos, ugyanakkor pontosan célzott bejegyzést a Tisza Párt körül kirobbant adatszivárgás kapcsán. Szerinte az eset nem csupán technikai vagy adatvédelmi botrány, hanem a „hazugság anyanyelvvé válásának” legsúlyosabb bizonyítéka Magyarországon.

Mandula Viktor írása a magyar politikai közélet egyik legélesebb tükre lett az elmúlt napokban. „Nem tudom, meddig lehet büntetlenül anyanyelvként beszélni a hazugságot” – kezdi gondolatait az újságíró, aki szerint a magyar társadalom egy része ma már nem a tények, hanem a hiedelmek alapján tájékozódik.

A publicista arra utal, hogy miközben a Tisza Párthoz köthető, 18 ezer névből, lakcímekből és telefonszámokból álló adatbázis több mint egy napja elérhető az interneten, sokan még mindig elhiszik, hogy az egész ügy puszta „fideszes ármány”.

„Bárki két kattintással megtalálhatja, legutóbb öt perce ellenőriztem le – ott vannak az adatok” – írja Mandula, hozzátéve: a Magyar Nemzet több érintettet is felhívott, akik kénytelenek voltak megerősíteni, hogy valóban a párt aktivistái.

A valóság tagadásának kora

Mandula Viktor bejegyzésében súlyos szavakkal ír a „post-truth” korszakról, ahol az igazság helyét a politikai hit váltja fel.

„Tökéletes post-truth, a megvalósult Truman-show, 1984.” – fogalmaz, utalva arra, hogy a valóság tagadása mára politikai fegyverré vált.

Szerinte a Tisza Párt vezetője minden alkalommal ugyanazt a mintát követi: „Ha bármilyen ügyben lelepleződik, akkor veszett kutyaként visszatámad, rágalmaz, a csillagot letagadja az égről, és soha, soha, soha el nem ismeri az ellenőrizhető tényeket sem.”

A publicista sorra említi a korábbi ügyeket – „dunába dobott telefon”, „mentőszolgálati jegyzőkönyv”, „alá nem írt EU-s dokumentum” –, amelyek szerinte mind azt bizonyítják, hogy a politikai szereplő a valóság helyett saját narratívát épít.

A cinkos hallgatás bűne

Mandula nemcsak a politikusokat, hanem az ellenzéki médiát is élesen bírálja.
„Nem tudom, meddig művelheti azt a talpbetétjévé vált ellenzéki média, hogy egy vak hangot nem írnak az évtized adatszivárgási botrányáról” – írja.

A publicista szerint a 444 vagy a HVG mostanra „a tizenhatodik cikket” közölné a témában, ha az adatbotrány a Fideszhez köthető lenne. „Most viszont néma csend van, miközben 18 ezer ember személyes adata kering az interneten.”

„Az elmúlt 20 év sem volt fáklyásmenet, de amit ez az alak behozott, az rémületes”

A bejegyzés végén Mandula Viktor egyetlen mondatban foglalja össze aggodalmát:

Az elmúlt 20 évünk sem volt fáklyásmenet, de amit ez a minden sejtjében toxikus figura behozott a társadalomba, az egészen rémületes.

Szerinte a politikai diskurzus teljesen elszakadt a tényektől, a közéletet pedig a düh, a lojalitás és a vakság uralja. A helyzet – írja – már nem pusztán politikai, hanem társadalmi és erkölcsi válság.

A hazugság normalizálódása

Mandula Viktor posztja nemcsak politikai kiáltvány, hanem egyfajta morális vészharang is. A kérdései nem retorikaiak, hanem kíméletlenül valósak:
Meddig lehet a hazugságot anyanyelvként beszélni? Meddig tartható fenn a valóság tagadásának rendszere?

A publicista szerint a válasz már nemcsak a politikusokon, hanem azokon is múlik, „akik még képesek különbséget tenni a tény és a hit között”.

Forrás: Facebook/Mandula Viktor