Ma kezdődik az advent

Illusztráció: Pexels

A Szent András napjához legközelebb eső vasárnappal hivatalosan is elkezdődik az adventi időszak és elindul a karácsonyra való lelki felkészülés.

A keresztény hagyományban advent a karácsonyi előkészület ideje, amely Szent András apostol (november 30.) ünnepéhez legközelebb eső vasárnaptól egészen december 25-ig, Jézus Krisztus születésének napjáig tart. A szó a latin adventus Domini kifejezésből ered, jelentése: „az Úr eljövetele” – egyszerre utal Jézus betlehemi születésére és az idők végén várható második eljövetelére.

A négy adventi vasárnap a hagyomány szerint az Úr négy „eljövetelét” is jelképezi:

1. a megtestesülésben,

2. a kegyelemben,

3. a halálunk órájában,

4. és az utolsó ítéletben.

A liturgiában az advent színe a lila, ami a bűnbánatot és a befelé fordulást fejezi ki. Kivétel advent harmadik vasárnapja, a gaudete (örvendjetek) vasárnap, amikor rózsaszín miseruhát is viselhetnek a papok – ezzel jelezve, hogy közeledik a karácsony öröme.

Böjttől rorátéig – régi adventi szokások

A régi időkben advent kezdete éjféli harangzúgással vette kezdetét, és szigorú böjti időszaknak számított. A hívek hajnali misére, rorátéra jártak, a falvakban és városokban pedig kerülték a zajos mulatságokat, lakodalmakat, táncos bálokat.

Számos népi hagyomány is kapcsolódik ehhez az időszakhoz:

• A házasodni vágyó lányok például a rorátéra hívó első harangozáskor a harangkötélből három szálat téptek ki, és a hajukban hordták, hogy farsangra sok kérőjük akadjon.

• Erdélyben a hajnali mise idején zárva tartották az ajtókat, ablakokat, hogy az ilyenkor állati alakot öltő boszorkányok ne tehessenek kárt a házban, ólakban.

• Az Alföldön a lányok roráté előtt mézet vagy cukrot ettek, hogy „édes szavukkal” magukhoz csalogassák a jövendőbeli férjet.

Borbála napján (december 4.) a lányok gyümölcsfáról ágat vágtak – az úgynevezett Borbála-ágat – és vízbe állították. Ha karácsonyra kizöldült, az jó jelnek számított: a következő évben férjhez mehetnek.

Luca napján (december 13.) volt szokás a híres Luca-szék készítése, amelyre a karácsonyi misén felállva – a hiedelem szerint – meg lehetett látni a boszorkányokat. Ugyanekkor a lányok 13 cédulára fiúneveket írtak, naponta egyet eltüzeltek, és amelyik karácsonyra megmaradt, az jelezte a leendő férj nevét.

Adventi koszorú és naptár – jelképek és mai szokások

Advent legismertebb jelképe ma az adventi koszorú. Eredetileg a 19. században jött divatba, de gyökerei a pogány kor téli fényváró szokásaihoz vezetnek vissza.

• A koszorút jellemzően örökzöld ágakból fonják.

• Négy gyertya kerül rá, amelyből minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg.

• A gyertyák a hit, a remény, a szeretet és az öröm jelképei, ugyanakkor a karácsony közeledtét is láthatóvá teszik: ahogy nő a fény, úgy közeledik Jézus születésének ünnepe.

Az első adventi koszorúk még kocsikeréknyi méretűek voltak, rajtuk 24 gyertyával: hétköznapokon fehéret, vasárnap pirosat gyújtottak. Ma a legtöbb helyen a templomokban advent első vasárnapján vagy az előtte lévő szombat esti misén áldják meg a koszorúkat.

Az adventi naptár eredeti célja az volt, hogy lépésről lépésre – rövid gondolatokkal, bibliai idézetekkel – vezesse a családokat karácsonyig. Az első nyomtatott adventi naptár 1908-ban készült Münchenben. Mára a vallási tartalom gyakran háttérbe szorul, helyét sokszor a csokoládéval, ajándékkal töltött „decemberi naptár” vette át, de a várakozás öröme így is megmarad.

Szent András: „disznóölő” és adventnyitó

Szent András napját a népnyelv „disznóölő Szent Andrásnak” is nevezte, mert ekkor kezdődött a disznótorok időszaka. Ugyanakkor böjti napokon – szerdán, pénteken, szombaton – nem vágtak disznót.

Liturgikus szempontból Szent András a karácsonyi várakozás kapuját is jelenti: az ő ünnepéhez legközelebb eső vasárnappal kezdődik az advent, amely a keresztény ember számára nemcsak a bevásárlásról és dekorációkról szól, hanem csendes, tudatos felkészülésről is – önmagára, családjára, Istenre.