Biztonság és kiszámíthatóság – a Fidesz nyugdíjpolitikájának mérlege

Illusztráció: Pexels

Egy ország jövőjéről sok mindent elárul az, miként bánik az idősekkel. A nyugdíj nem ajándék, hanem évtizedek munkájának elismerése. A Fidesz nyugdíjpolitikája az elmúlt másfél évtizedben következetesen erre az alapelvre épült: biztonságot, kiszámíthatóságot és megbecsülést adni azoknak, akik felépítették az országot.

A legfontosabb fordulópont kétségtelenül a 13. havi nyugdíj visszavezetése volt. A baloldali kormányok idején elvett juttatást a Fidesz fokozatosan, majd 2022-re teljes egészében visszaadta a nyugdíjasoknak. Ez nemcsak anyagi segítség, hanem erős szimbolikus üzenet is: a nyugdíjasok számíthatnak az államra.

Ezt egészíti ki a nyugdíjprémium rendszere, amelyet a kormány akkor fizet ki, ha a gazdaság teljesítménye ezt lehetővé teszi. Az elmúlt években több alkalommal is kaptak pluszpénzt az idősek, amikor a gazdasági növekedés meghaladta az előírt szintet.

Ez azt mutatja: ha az ország jobban teljesít, abból a nyugdíjasok is részesülnek.

Legalább ilyen fontos a nyugdíjak vásárlóerejének megőrzése. A Fidesz-kormány garantálja, hogy a nyugdíjak az infláció mértékével emelkedjenek. Ez különösen felértékelődött az elmúlt évek válságai idején, amikor Európa-szerte sok idős ember vesztette el megélhetése biztonságát. Magyarországon ezzel szemben a nyugdíjak értékállósága törvényi garancia.

A jövőre nézve újabb ambiciózus terv körvonalazódik: a 14. havi nyugdíj fokozatos bevezetése. A koncepció szerint évente egy-egy heti pluszjuttatást kapnának a nyugdíjasok, így 2030-ra válna teljessé a 14. havi nyugdíj. Ez felelős, lépcsőzetes megoldás, amely nem egyszerre terheli meg a költségvetést, mégis világos célt mutat.

Nem véletlen, hogy mindezt baloldali kritikák kísérik.

Baloldali közgazdászok és szakértők nyíltan ellenzik a 14. havi nyugdíj gondolatát, sőt, egyesek a „magasabb nyugdíjak” csökkentését is felvetették már. Ez a szemlélet éles ellentétben áll a Fidesz felfogásával, amely nem elvenni akar az idősektől, hanem lehetőségeihez mérten többet adni.

A vita tehát világos: az egyik oldal költségként tekint a nyugdíjasokra, a másik értékként. A Fidesz eddigi döntései alapján egyértelmű, melyik utat választotta.

Ugyanakkor az elmúlt évtizedek tapasztalataiból az is világosan látszik, hogy az állami nyugdíjrendszer mellett az öngondoskodás szerepe egyre fontosabbá válik. Senki sem láthat előre évtizedekre, különösen egy olyan korban, amikor egy esetleges kormányváltás alapjaiban rajzolhatja át a nyugdíjrendszert.

Nem tudhatjuk, hogy egy új politikai irány milyen döntéseket hozna: megmaradnának-e a pluszjuttatások, a prémiumok, vagy éppen szigorítások következnének. Éppen ezért mind több szakértő hangsúlyozza: az állami ellátás mellett érdemes saját tartalékokat is képezni, legyen szó nyugdíjbiztosításról, önkéntes pénztári befizetésről vagy más hosszú távú megtakarításról.

Az öngondoskodás nem bizalmatlanság, hanem előrelátás – egyfajta biztosíték arra az esetre, ha a politikai széljárás egyszer kedvezőtlen irányba fordulna.