Az interjú nem monológ

A két közmédiás riporter, Csete Beáta és Kakukk L. Tamás Forrás: Facebook

Hihetetlenül hányingerkeltő, ahogy még napokkal később is dől az elvakult tiszások gyűlölete a két közmédiás műsorvezetőre, Csete Beátára és Kakukk L. Tamásra, akiknek az volt a bűnük, hogy kérdezni akartak Magyar Pétertől. 

 A legundorítóbb az, ahogyan a korábban a sajtó- és szólásszabadság elszánt védelmezőinek szerepében tetszelgő szakmabeliek is Magyar Péter mellé állnak ebben az ügyben, csak az érem egyik oldalát látva és láttatva. 

Márpedig ők is pontosan tudják, hogy az interjú nem egyoldalú műfaj: miközben a figyelem többnyire az újságíró kérdéseire és módszereire irányul, legalább ennyire fontos az is, hogyan viselkedik az interjúalany. A hitelesség, a tisztelet és a párbeszéd kultúrája ugyanis nemcsak szakmai kérdés, hanem a nyilvánosság iránti felelősség része is.

Az interjúhelyzet sokak szemében elsősorban a riporter terepe: ő kérdez, ő irányít, ő szerkeszt. Valójában azonban az interjú minősége legalább annyira múlik az interjúalanyon is. Azon, hogy mit mond, hogyan mondja, és mennyire partner a beszélgetésben.

Az első és legfontosabb elv az igazmondás. Az interjúalany etikai kötelessége, hogy valós, ellenőrizhető információkat osszon meg, különösen akkor, ha közéleti szereplőként vagy szakértőként szólal meg. A tudatos félrevezetés rövid távon lehet taktika, hosszú távon azonban biztosan hitelvesztéshez vezet.

Ugyanilyen fontos a felelősségvállalás. Ami egy interjúban elhangzik, az nyilvánosságra kerül, idézhetővé válik, és hatással lehet másokra. Éppen ezért nem fér bele a szándékos túlzás, a csúsztatás vagy a manipulatív megfogalmazás. Az interjú nem kommunikációs játszma, hanem információátadás.

Nem mindegy, hogyan beszél

Az etikus interjúalany nemcsak abban különbözik, hogy mit mond, hanem abban is, hogyan viselkedik a beszélgetés során. Ide tartozik például a hangnem kérdése – és itt bukott meg nem kicsit, hanem nagyon Magyar Péter.

Felmerül a kérdés: lehet-e arrogáns az interjúalany?
Formálisan igen – nincs rá szabály, ami ezt tiltja. Etikailag azonban egyértelműen problémás.

Az arrogáns, lekezelő stílus nemcsak a riporterrel szemben tiszteletlen, hanem a közönséggel szemben is, hiszen végső soron nekik szól a megszólalás.

Egy ilyen hozzáállás ráadásul gyakran hitelteleníti még az egyébként releváns mondanivalót is.

A jó interjúalany ezzel szemben partnerként tekint a riporterre, nem ellenfélként. És tegyük hozzá: a jó politikus is, főleg akkor, ha ő van nyeregben. Tudni kell nagyvonalúnak lenni – Magyar Péter ezekben az interjúkban megválasztott miniszterelnökhöz méltatlan módon kicsinyes, lekezelő és bosszúálló volt. Nem mellesleg azt is figyelembe kellett volna vennie, hogy egyik beszélgetőpartnere egy hölgy, a másik pedig már akkor rádiózott, amikor – kis túlzással – MP-t még az anyja pelenkázta.

Hagyjuk szóhoz jutni a kérdezőt

Gyakori hiba – különösen rutinos vagy domináns megszólalóknál –, hogy az interjúalany „átveszi az irányítást”, és nem hagy teret a kérdéseknek. Ez azonban nemcsak udvariatlanság, hanem szakmailag is kontraproduktív.

Egy interjú akkor működik jól, ha valódi párbeszéd alakul ki. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy:

• az interjúalany ne szakítsa félbe a kérdezőt,
• ne beszéljen folyamatosan kérdés nélkül,
• és ne térjen ki következetesen a feltett kérdések elől.

A kérdések kikerülése önmagában nem etikai vétség – hiszen vannak helyzetek, amikor egy válasz visszatartása indokolt lehet –, de a folyamatos „mellébeszélés” már a nyilvánosság félrevezetésének határát súrolja.

A tisztelet nem opcionális

Az interjúalanynak nemcsak a riporterrel, hanem más érintettekkel szemben is van felelőssége. Nem etikus alaptalan vádakat megfogalmazni, személyeskedni vagy ellenőrizetlen állításokat tenni. Különösen igaz ez közéleti témák esetében, ahol a megszólalás hatása messze túlmutathat a konkrét beszélgetésen.

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni: az interjúalany nem köteles minden kérdésre válaszolni. Jogában áll visszautasítani egy-egy témát, pontosítást kérni, vagy akár megszakítani a beszélgetést. Az etika nem a kényszerről, hanem a felelős kommunikációról szól.

A jó interjú alapja: partnerség

Az interjú nem kihallgatás, és nem is színpadi monológ. Sokkal inkább egy olyan kommunikációs forma, ahol két fél közösen hoz létre értéket. Ehhez pedig mindkét oldalon szükség van alapvető normák betartására.

Az interjúalany részéről ez azt jelenti:
hitelesen, tisztelettel és együttműködően jelen lenni a beszélgetésben.

Mert végső soron nem az a kérdés, hogy ki „nyeri” az interjút – hanem az, hogy a közönség kap-e belőle valós, értelmezhető és hasznos információt.

Nos, a két interjúból semmit sem kaptunk. Hacsak azt nem, hogy Magyarország új miniszterelnöke mennyire kicsinyes és arrogáns. És ilyenné tette az országot, a választópolgárok nagy részét is – de ez az arrogancia és kicsinyesség egyszer visszafelé fog elsülni. Tudja és érzi már ő maga is a Rubovszky-ügy kapcsán és próbálja csitítani szavazóit. 

Előbb-utóbb saját "gyermekei" falják majd fel. Csak idő kérdése.