Megemlékeztek a Nagykanizsáról és környékéről a hortobágyi kényszermunkatáborokba elhurcoltakról

(Fotó: Cseresnyés Péter sajtófotó)

1950 és 1952 között számtalan embert vagoníroztak be a kanizsai vasútállomáson is, hogy kényszermunkatáborokba vigyék őket. Közéjük tartozott a város egykori neves polgármestere, dr. Krátky István is, akit a német megszállás után leváltottak, majd a kommunisták deportáltak a Hortobágyra. Az akkor történteket Balogh László polgármester idézte fel a megemlékezésen.

– Egy összetákolt, embertelen ideológia nevében elvették az emberek életéhez és méltóságához feltétlen alapul szolgáló otthonaikat, kötelékeiket, munkájukat és hivatásukat. Marhavagonba zárták, állati körülmények közé vetették őket, csupán azért, mert emberi módon kívántak élni. Megfosztották őket mindentől, mert nem akartak elvtelen ideológiákban hinni Isten és a haza helyett, nem akarták szolgálni a kommunizmus esztelen hitét a család és a nemzet helyett. Egy ilyen hatalmat a totális ideológia irányít, amely csak önmagát ismeri, csak önmaga igazába vetett teljes vakhite mozgatja. Ez a gyűlöletkultúra, melynek szavakból és érdekekből tákolt eszméi mindenek fölé tornyosulnak, minden érték, hagyomány és tapasztalat fölé. Minden ember és emberi fölé – mondta a polgármester.

Cseresnyés Péter államtitkár, országgyűlési képviselő a hetven évvel ezelőtt történteket a mával állította párhuzamba.

– Emberekkel telezsúfolt vagonok, éjjel érkező fekete Pobedák ma nem járnak közöttünk, de az elvtársi szellem örökösökre talált és velük maradt. Ma is vannak olyanok, akik új megváltó erőnek hirdetik magukat, akik azt állítják, semmis a magyar állam alkotmányos alapja, mert nem a szájuk íze szerint való  – tehát újra kell azt alkotni, indoklást pedig hazudnak hozzá. Olyanok, akik azzal keresik a reflektorfényt, hogy elkobzást, sarcjellegű adóztatást ígérnek, és csak remélhetjük, hogy valójában nem is tudják, hogy miről beszélnek. Olyan emberek ők, akik egy tizenéve gyarapodó, erősödő országban nem átallnak kiváltságos töredékről beszélni, és természetesen maguknak követelni a jogot arra, hogy eldöntsék, kit is bélyegeznek majd meg ezzel a szóval azok közül, akik jobban élnek, mint 10 éve.  Olyan elvtársak ők, akik azzal kampányolnak, hogy vésztörvényszék elé állítják az előttük kormányzó, demokratikusan megválasztott államférfiakat, de a saját sötét múltjukat figyelembe sem veszik, azzal el nem számolnak, csak ítélkeznek. Vindikálják maguknak a jogot az ítéletmondásra mindenfajta közösségi akarat és felhatalmazás nélkül, mint szellemi és sokszor tényleges elődeik tették. Kísérteties hasonlóság a hetven évvel ezelőtti ígéretekhez, tettekhez és bűnökhöz – fogalmazott Cseresnyés Péter.

Járosi Márton, Nagykanizsa díszpolgára elmondta, megrendülve vett részt a megemlékezésen. Kifejtette, hogy személyes érintettsége is van, rokonait, tanítóit is elhurcolták azokról a vágányokról, amelyekről egykor a zsidókat deportálták. Szerinte az ifjúságnak kell továbbadni az emlékezés lángját, mert – mint fogalmazott – kizárólag ebben az esetben marad meg ez a drága hazánk.