Az önkormányzattól függetlenül emlékeztek

Balogh László: „Néha már attól félünk, gyűlölködőnek tartanak, ha felvállaljuk önazonosságunkat” (Fotó: Gergely Szilárd)

A Nagykanizsai Polgári Egyesület az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc 177. évfordulója alkalmából a nagykanizsai Deák térre szervezett megemlékezést. A forradalom és szabadságharc hősei előtt sokan hajtottak fejet, majd fáklyás sétára indultak.

A résztvevők, köztük Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő, Bata Hajnalka, a vármegyei közgyűlés alelnöke, valamint több önkormányzati képviselő az egyesülettel azonos álláspontot képviseltek.

Vagyis az idegen elnyomásnál csak egy valamit utálnak jobban: az idegen elnyomók magyar cselédeit.

Vannak, akik idegen hatalmak támogatásától függenek, és ezért cserébe készek föladni bármit. Szerintük azonban a magyaroknak kell eldönteni, hogyan, kikkel akarnak élni, hová kerüljön a magyarok pénze és gyermekeik nevelését sem bízzák gyanús alakokra.

Épp 48-as hőseik arculköpése lenne, ha a magyar szuverenitás elárulóival közösködnének.

A rendezvényen Balogh László korábbi polgármester, önkormányzati képviselő szólt az ünneplőkhöz. Elmondta: Zalában az 1848-as forradalom híre itt váltotta ki a legnagyobb lelkesedést. Március 19-én a felsővárosi templomnál tartottak nagygyűlést, ahol elfogadták a 12 pontot, utána kitűzték a nemzeti jelvényeket, később megszervezték, a nemzetőrséget. Nem véletlenül időzött és lelkesített itt oly sokat Csány László kormánybiztos, a későbbi miniszter, vértanú. Jellasics 30 ezres seregével ugyan elfoglalta a várost, de a pákozdi vereségük után Kanizsa népe megtámadta a megszálló horvát katonaságot, majd a várost körülvevő nemzetőrök segítségével kiverték őket a városból.

– Ezért méltó, hogy itt lobog most az 1848-as honvéd zászló, hogy itt vannak velünk a Kanizsa Lovasklub hagyományőrző császár huszárjai, hogy jól dokumentált Kanizsa 1848-as múltja, s büszkék lehetünk arra is, hogy van Petőfi–szobrunk és vannak Petőfi–ünnepeink is – fogalmazott. Majd így folytatta:

a véleményterror, a relativizmus diktatúrája, a politikailag korrekt beszéd észrevétlenül lopózik be hétköznapjainkba.

Néha már attól félünk, gyűlölködőnek tartanak, ha felvállaljuk önazonosságunkat. De lassan-lassan a világ elindult a normalitás irányába, bár a tengerentúlról kiszorult globalisták Brüsszelből még támadnak.

– De mi békességóhajtóként mondjuk: mi itt vagyunk hon, másként nem tehetünk, s a „most vagy soha” dolgozik bennünk – vélekedett Balogh László. – Azokra a 48-as hősökre emlékezünk most, akik példaképeink lehetnek minden korban. Szabadságharcunkat akkor bár leverték, de ők mégis elhozták nekünk a jobb élet reményét, a szabadságot, melyet minden körülmények között meg kell védenünk. Ki-ki a maga hitével, tudásával, lelkesedésével hozzájárulhat a nemzet felemelkedéséhez, a szabadság kiteljesedéséhez. Én nem a nemek, hanem a igenek forradalmában hiszek.