Trianon sokakban lelki traumát okozott

Az esemény résztvevői nem siratni, hanem ünnepelni jöttek... (Fotó: Gergely Szilárd)

A nemzeti összetartozás napjának előestéjén, kedden tartott megemlékezést a Nagykanizsai Polgári Egyesület a Nagy-Magyarország emlékművénél. Az eseményen Balogh László korábbi polgármester, önkormányzati képviselő beszélt.

A rendezvényen mintegy 100-an vettek részt, köztük Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő, Bata Hajnalka, a vármegyei közgyűlés alelnöke, önkormányzati képviselők, de ott voltak a Kanizsa Lovasklub Hagyományőrző Császár Huszárjai is.

Az ünnepség elején a Nagykanizsai Polgári Egyesület tagja, Marton Balázs beszédében hangsúlyozta: nem siratni, hanem ünnepelni jöttek. Nem gyászolni, hanem értékelni azt, amit újra megleltünk, és nemcsak megleltünk, hanem alaptörvénybe is foglaltunk. Vagyis a nemzeti összetartozást.

Hiszen ami a földrajzi Magyarországról elvétetett, a szellemi Magyarországnak mindig része maradt. A lelkünket nem apríthatták fel!

Elutasítjuk az önsajnálatot és a méltatlankodó áldozatszerepet – ezek a vereségbe kapaszkodók eszközei, akik kudarcaik magyarázatául a világ igazságtalanságát idézik. Az önsajnálat meggyengít, felőrli a tartást, és lassan kikezdi a jellemet.

A megemlékezésen részt vettek a Kanizsa Lovasklub Hagyományőrző Császár Huszárjai is (Fotó: Gergely Szilárd)

Marton Balázs fontosnak tartotta megemlíteni azt a tényt, hogy térségünk fideszes képviselője már 2004-ben figyelmeztetett: „Tudnunk kell, hogy az Európai Unió, ahová május 1-je után tartozni fogunk, nem szociális, jóléti intézmény, hanem a nemzetek közötti verseny legkíméletlenebb színtere. A mi felelősségünk, hogy ne távoli, szegény rokonok, hanem egyenrangú felek legyünk ebben a közösségben. A nemzettel szemben érzett felelősség mutatója minden meghatározó politikai erő számára, hogy a nemzeti érdekeket leghatékonyabban képviselje. Ne örüljön mások vállon veregetésének, ne higgyen föltétlenül a dicsérő szónak, ne hajlongjon elvtelenül, hanem tartsa szem előtt a nemzet érdekeit.”

– Minket azonban kötelez mindazoknak a példája, akik az elmúlt évtizedekben nem riadtak vissza a megpróbáltatásoktól, és magyarságuk megőrzéséért készséggel vállalták az áldozatot – tette hozzá. – Ha ők a valódi veszélyek közepette sem hátráltak meg, hogyan is ijeszthetne el bennünket néhány sértő vagy rosszindulatú, gyalázkodó megjegyzés az interneten? Hőseink példája és kiváló vezetőink bölcsessége joggal erősíti önbizalmunkat – de ez az önbizalom soha ne csússzon át elbizakodottságba.

Balogh László számára a nemzeti összetartozás napja a nemzeti maximumot jelenti (Fotó: Gergely Szilárd)

Balogh László, Nagykanizsa korábbi polgármestere, önkormányzati képviselő és tanár beszédében kiemelte: Trianon dédunokája, a Gulag unokája és a szociálizmus gyermeke vagyok én! Aki a nemzeti maximumban szeretné érezni a korszellemet. Szükségünk van arra, hogy felfedezzük magunkat, hogy identitásunk legyen, megtaláljuk azt a közösséget, ahol értékelnek bennünket!

– Számomra, számunkra ez a magyarság – külhoniként és anyaországiként egyaránt – fűzte hozzá Balogh László. – Akkor is, ha a történelmi Magyarország Trianon által területének kétharmadát, magyar nemzetiségű lakosságának egyharmadát elveszítette. A trianoni békediktátum megfosztotta Magyarországot meghatározó ásványi kincseitől, erdőitől, szántóföldjeitől, folyóitól, vasútvonalaitól, iparának jelentős részétől. De még nagyobb volt a lelki trauma! S ez a „fantomfájdalom” máig éget. Mi mégis élünk Muhi után, Mohács után, Nagymajtény után, Világos után, Trianonok után, a kommunizmus után: itt e Kárpátokkal szegélyezett világban vagyunk otthon immár több mint 1100 éve. Nekünk így kerek a világ, mely számunkra a mindenség közepe, s igenis tud bokréta lenni. Sokszínű világunk gazdag örökség, mérhetetlen hagyaték, melynek szétguruló láncszemeit a Szent Korona fűzi egybe, hogy összekössön földet és eget, hogy fényével rávilágítson közösségünkre: a Kárpátok ölelte magyar nemzetünkre.

Az ünnepséget két fiatal lélekemelő előadása tette teljessé: Kiss Balázs gitáron adta elő Gyurcsó István felvidéki költő Szülőföldemhez tartozom! című versét, míg Ódor Dóra egy Wass Albert-verset mondott el. Majd a résztvevők közül többen is elhelyezték az emlékezés koszorúit az emlékmű talapzatán.