Cseresnyés Péter: Petőfi öröksége iránytű ma is +Képgaléria

Csak a közös, határozott kiállás mentheti meg a nemzetet attól, hogy belesodródjon egy újabb világégésbe Fotó: Gergely Szilárd

Petőfi Sándor születésének 203. évfordulójára emlékeztek Nagykanizsán, a Deák téren, a Nagykanizsai Polgári Egyesület szervezésében. A hagyományosan a költő születésének napján, január 1-jén, délután 5 órakor megtartott rendezvény idén is ünnepélyes külsőségek között zajlott: kürtszó jelezte a gyülekezést, majd huszárok masíroztak be a térre a Klapka-induló hangjaira, történelmi keretet adva a megemlékezésnek.

A Himnusz közös eléneklése után az ünneplő, körülbelül 100-120 fős közösséget a szervező Nagykanizsai Polgári Egyesület képviseletében Szentgyörgyi Ildikó köszöntötte, majd a nagykanizsai fidelitasos fiatalok Petőfi-műsora következett.

Az ünnepi szónok, Cseresnyés Péter, Nagykanizsa és térsége országgyűlési képviselője ünnepi beszédében Petőfi Sándort nemcsak a magyar irodalom kiemelkedő alakjaként, hanem a magyar nemzeti gondolkodás egyik örök iránytűjeként jellemezte.

„Ma egy olyan ember születésnapjára emlékezünk, aki nemcsak a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, hanem a magyar nemzeti gondolkodás egyik örök iránytűje is” – fogalmazott a képviselő, hozzátéve: Petőfi neve ma is egyet jelent a szabadsággal, a bátorsággal, az őszinte szókimondással és a hazaszeretettel.

Beszédében hangsúlyozta, hogy Petőfi nem pusztán verseket írt a nemzetről és a szuverenitás fontosságáról, hanem saját életével is megtestesítette mindazt, amit hirdetett. Felidézte, hogy az 1823. január 1-jén, Kiskőrösön született költő egy átlagos családból indult, életútját pedig már fiatalon a küzdelem, a nélkülözés és az újrakezdés tapasztalatai formálták.

Cseresnyés Péter: A nemzeti szuverenitás megőrzése, a gazdasági önállóság erősítése, a magyar érdekek következetes képviselete Európában, valamint a béke megőrzése nem pillanatnyi célok, hanem hosszú távú stratégiai elköteleződés Fotó: Gergely Szilárd

Cseresnyés Péter arra is kitért, hogy Petőfi tanulmányait több városban végezte, gyakran megszakította azokat a bizonytalan anyagi körülmények, és életében volt diák, vándor, katona és színész is. „Nem elefántcsonttoronyból, nem kényelmes villából figyelte a világot – benne élt a magyar valóságban” – hangsúlyozta, kiemelve, hogy a költő személyesen ismerte a magyar vidék arcát, a nép mindennapjait, gondjait és reményeit.

A képviselő szerint Petőfi költészetének ereje éppen ebből fakad: versei közérthetőek, mégis mély érzelmeket hordoznak, szenvedélyesek, ugyanakkor tiszták és mindenki számára érthetők. Nem szépíteni akarta a valóságot, hanem egyszerűen és egyenesen kimondani azt, amit igaznak tartott – fogalmazott.

A beszéd egyik hangsúlyos pontja a nemzeti szuverenitás kérdése volt. Cseresnyés Péter emlékeztetett arra, hogy

Petőfi hitt abban: egy nemzet csak akkor maradhat meg, ha maga dönthet a sorsáról.

Ezért vált a szabadság költőjévé és az 1848-as forradalom szellemi vezéralakjává. Ennek egyik legfontosabb lenyomata a Nemzeti dal, amely a mai napig minden hazáját szerető magyar számára ismert és idézett hitvallás.

A képviselő Petőfi kevésbé idézett, ám annál élesebb hangú verseit is felidézte, köztük az 1848 májusában írt Mit nem beszél az a német… című költeményt. Mint mondta, ezek a sorok mintegy váteszi erővel hatnak ma is: nem gyűlöletből születtek, hanem határozott kiállásként a magyar érdekek védelmében, annak kimondásaként, hogy Magyarország nem lehet alárendelt, mások érdekeinek kiszolgáltatott állam.

Cseresnyés Péter hangsúlyozta: a 21. században a szuverenitásért vívott küzdelem már nem fegyverekkel zajlik, hanem tárgyalóasztaloknál, uniós fórumokon, gazdasági és politikai döntésekben, valamint a választásokon.

A kérdés azonban ma is ugyanaz, mint Petőfi korában: ki dönt a magyarok sorsáról?

Beszédében egyértelművé tette: politikai hitvallásuk középpontjában az áll, hogy Magyarország saját maga dönthessen a jövőjéről. A nemzeti szuverenitás megőrzése, a gazdasági önállóság erősítése, a magyar érdekek következetes képviselete Európában, valamint a béke megőrzése nem pillanatnyi célok, hanem hosszú távú stratégiai elköteleződés – fogalmazott.

Idén a közösséggel ünnepeltek a fonyódi ifjú huszárok is Fotó: Gergely Szilárd

A képviselő Petőfi üzenetét a jelen kihívásaira is lefordította: ma a „Talpra, magyar!” nem fegyverbe hívás, hanem felelős kiállás a nemzeti érdekek mellett, józanul, a demokrácia eszközeivel. Részvétel a közéletben, felelősségteljes gondolkodás, döntések vállalása – ezek jelentik ma a szabadság megtartásának útját.

Cseresnyés Péter beszédét azzal zárta, hogy Petőfi rövid élete ellenére hatalmas örökséget hagyott ránk. Gondolatai ma is megszólítanak bennünket, mert az általa feltett kérdések – a magyarság megmaradása, a függetlenség és az együttműködés egyensúlya, a béke – ma is velünk élnek.

Ma rajtunk a sor, hogy ezt az örökséget tettekre váltsuk

– hangsúlyozta, békés, boldog új évet kívánva a megemlékezés résztvevőinek.

Az ünnepi beszédet követően a Szózat közös eléneklésével és mécsesgyújtással zárult a megemlékezés. A huszárok a Rákóczi-induló hangjaira vonultak el, méltó lezárását adva az új esztendő első közösségi ünnepének.