Ha van rajta sapka, az baj, ha nincs, az még nagyobb – önmagát tette nevetségessé a tiszás kommenthadsereg

A Kanizsa Aréna 16 milliárd forintos beruházással épült meg - tételesen összeszedtük, mi történt Nagykanizsán és a térségben az elmúlt másfél évtizedben, amiben a térség országgyűlési képviselője, Cseresnyés Péter aktívan közreműködött (Fotó: archív, Zalakocka)

Az utóbbi napokban érdekes társadalomlélektani kísérlet zajlott a kommentmezőinkben. Nem terveztük, de a két egymást követő cikkünk tökéletesen kirajzolta, hogyan működik a politikai reflex, amikor a tények zavaró tényezővé válnak.

Az első cikkünkben azt boncolgattuk: vajon miért nem mond semmit arról, milyen konkrét fejlesztéseket tervez a térségben és Nagykanizsán Lovkó Csaba, a Tisza Párt helyi jelöltje?

Nem volt ez különösebben provokatív kérdés. Egy választás előtt álló jelölt esetében talán még elvárható is, hogy elmondja, mit szeretne építeni, fejleszteni, létrehozni. Kórházat? Utat? Munkahelyeket? Ipari parkot? Bármit.

A válasz a kommentmezőben megszületett. Nem Lovkó programja. Nem konkrétumok. Hanem egy jól ismert mondat: „Cseresnyés Péter 15 év alatt semmit sem tett.”

És itt kezdődött a történet ironikus része. Mert a következő cikkünkben fogtuk magunkat, és – milyen meglepő – tételesen összeszedtük, mi történt Nagykanizsán és a térségben az elmúlt másfél évtizedben, amiben a térség országgyűlési képviselője, Cseresnyés Péter aktívan közreműködött.

Szennyvízprojekt – több mint 12 milliárd.
Kórházfelújítás és eszközfejlesztés – több milliárd.
Belváros rekonstrukció – Erzsébet tér, Eötvös tér, Széchenyi tér.
Csónakázó-tó fejlesztése.
Ipari park.
Kanizsa Aréna – 16 milliárd.
Batthyány-gimnázium felújítása.
Egyetemi fejlesztések.
Óvodák, iskolák, utak, járdák, temetők, templomok.

És mit szóltak a tiszás kommentelők? „Miért csak ennyi?”

E ponton a történet már nem politikai vita, hanem kabaré. Mert ha valaki azt mondja, hogy „semmi sem történt”, majd amikor felsorolják a konkrét projekteket, akkor az a baja, hogy „miért csak ennyi”, akkor ott nem a valóság a probléma. Ott a valóság egyszerűen útban van.

A két cikkünk kommentjei tehát végül nem Nagykanizsáról szóltak. Hanem arról, hogy mennyire nehéz vitázni olyan helyzetben, amikor a tények nem kiindulópontok, hanem akadályok.

És talán ez a legnagyobb tanulság: programok nélkül lehet kampányolni és persze kommentelni is, de várost építeni nem.