Cseresnyés Péter vagy Lovkó Csaba? – Több ez, mint egy név a szavazólapon

Lovkó Csaba vagy Cseresnyés Péter? A választás végső soron arról is szól: Nagykanizsa alakítója vagy elszenvedője lesz-e az országos politikai folyamatoknak? Montázs: Zalakocka 

Egy választás nemcsak pártokról és jelöltekről szól, hanem arról is, hogy egy város mennyire tudja érvényesíteni az érdekeit az országos politikában. Nagykanizsa helyzete ebből a szempontból különösen érzékeny: a várost jelenleg a Demokratikus Koalícióhoz tartozó Horváth Jácint vezeti, egy olyan egyesülettel, melynek tagjai törpepártokat képviselnek, miközben az országgyűlési választás tétje az, hogy ki képviseli majd Kanizsát a Parlamentben – Cseresnyés Péter (Fidesz) vagy Lovkó Csaba (Tisza Párt).

Az egyik kulcskérdés az, hogy mit jelent az összhang vagy annak hiánya a kormány, az országgyűlési képviselő és az önkormányzat között. Magyarországon a nagy fejlesztések – ipari parkok, közlekedési beruházások, munkahelyteremtő projektek – döntően állami döntéseken és forrásokon múlnak. Ebben a rendszerben nem mindegy, hogy egy város képviselője kormányoldalon vagy ellenzékben ül.

Ha országosan a kormányoldal marad többségben, akkor egy kormánypárti országgyűlési képviselő, jelesül Cseresnyés Péter közvetlen hozzáféréssel rendelkezik a döntéshozókhoz, minisztériumokhoz, állami cégekhez. Ez akkor is számít, ha a városvezetés politikailag máshová tartozik: a gyakorlat sok helyen azt mutatja, hogy a pragmatikus együttműködésre van esély és lehetőség. Ehhez nyilván az önkormányzat is kell, ám Nagykanizsán az a helyzet, hogy a városvezetés egyáltalán nem tart fenn kapcsolatot az országgyűlési képviselővel.

Más a helyzet akkor, ha egy város országgyűlési képviselője ellenzékbe kerül, miközben a kormányoldal erős parlamenti többséggel irányít. Ilyenkor az érdekérvényesítés eszközei beszűkülnek: kevesebb a mozgástér, lassabb az információáramlás, és a város könnyen lecsúszhat a fejlesztési prioritási listákon. Ez nem politikai büntetés kérdése, hanem egyszerűen a hatalom működési logikája.

A Tisza Párt megjelenése új helyzetet teremtett, de egy új politikai erő esetében mindig kérdés, hogy mekkora beágyazottsággal és döntési súllyal rendelkezik a kormányzati rendszerben – különösen akkor, ha nem kormányzó pozícióból próbál forrásokat szerezni. Egy országgyűlési képviselő személyes kapcsolatrendszere, tapasztalata és mozgástere ebben a környezetben kulcstényező. Ha őszinték akarunk lenne, akkor ki kell mondani, hogy Lovkó Csaba nem rendelkezik ehhez megfelelő tapasztalattal, kapcsolatrendszerrel, de talán még elegendő sütnivalóval sem,

a jelölt ugyanis mélyen hallgat arról, hogy milyen irányba fejlesztené, egyáltalán fejlesztené-e Nagykanizsát.

Lovkó Csabával kapcsolatban szintén óvatosságra ad okot az a tény, hogy egyre közelebb, már-már baráti viszonyba kerül dr. Fodor Csaba alpolgármesterrel, aki közismerten Horváth Jácint polgármestert is marionett-bábuként rángatja.

Ez lesz a sorsa a Tisza Párt jelöltjének is?

Nagykanizsa számára tehát nem ideológiai, hanem kifejezetten gyakorlati kérdés, hogy a következő ciklusban ki és milyen pozícióból képviseli a várost. Ipari beruházások, közlekedési fejlesztések, munkahelyteremtés és térségi felzárkóztatás múlhat azon, hogy a város mennyire tud illeszkedni az országos döntéshozatal erőviszonyaihoz.

A választás így végső soron arról is szól: Nagykanizsa alakítója vagy elszenvedője lesz-e az országos politikai folyamatoknak. Ez az a kérdés, amely túlmutat pártlogókon, és hosszú évekre meghatározhatja a város mozgásterét.