Piti ügyből erkölcsi dráma?

Úgy tűnik, Lovkó Csabát az nem zavarta, amikor főnöke, Magyar Péter oldalán sétált egy gyerek politikai rendezvényen (A kép forrása: internet)

A Zala Vármegyei 03. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság helyt adott Lovkó Csaba, a Tisztelet és Szabadság Párt képviselőjelöltje által benyújtott kifogásnak. A Tiszás-jelölt azt sérelmezte, hogy március 24-én, Orbán Viktor nagykanizsai kampányeseménye előtt, a felvonulók között több, huszárruhába öltözött kiskorú gyermek is volt. Mindez Lovkó Csaba - és a választási bizottság szerint is - alkalmas volt a választói akarat befolyásolására. A fentiek miatt Cseresnyés Péter országgyűlési képviselőjelölttel szemben 300 ezer forint bírságot szabtak ki.

Komolyan itt tartunk?

Egy kampányfelvonuláson néhány gyerek – huszárviseletben – ott sétál a felnőttek között, molinót tartanak, és ebből választási alapelv-sértés, „gyermekek kampánycélú felhasználása”, háromszázezer forintos bírság lesz.

Lehet, hogy jogilag minden rendben van a határozattal. Lehet, hogy a paragrafusok így szólnak, a kúriai döntések erre mutatnak, és a bizottság mérlegelt, értékelt, hivatkozott. De tegyük fel a legegyszerűbb kérdést:

Tényleg bárki azt gondolja, hogy ezek a gyerekek egyedül, szülők nélkül, manipulálva jelentek meg ott?

A közösségi médiát naponta elárasztják a politikai rendezvényeken készült képek. A Tisza Párt eseményein ugyanúgy látni családokat, gyerekeket zászlóval, pólóban, fotókon.

Ugyanígy találni olyan képeket is, ahol más politikusok – köztük Lovkó Csaba oldalán – gyerekek láthatók politikai rendezvényeken vagy éppen a Tiszás-újságot dobálják be a postaládákba. Az internet tele van ilyen fotókkal. Nem titok, nem kivétel, nem szenzáció.

A politika – jó esetben – a közéletről szól. A közéletben pedig családok élnek. Szülők, gyerekek, nagyszülők. Egy kampányrendezvény nem steril laboratórium, hanem közösségi esemény. Ott vannak azok, akik támogatnak, akik kíváncsiak, akik elmennek megnézni, mi történik a városukban.

Tiszás-újságot dobál be a postaládákba egy gyerek. A jelek szerint Lovkó Csabát ez sem zavarja... (A kép forrása: internet)

A normalitás ott kezdődik, hogy feltételezzük: a szülő felel a gyerekéért. Ha elviszi egy rendezvényre, az az ő döntése. Nem állami kényszer, nem politikai kizsákmányolás, hanem családi jelenlét egy nyilvános eseményen.

Lehet azt mondani, hogy a gyerek „érzelmi hatást” kelt. De hát minden ember érzelmi hatást kelt. Egy idős ember a tömegben, egy fiatal pár, egy zászlót lengető kisgyerek – ezek mind az élet részei. Ha a politika ott zajlik, ahol az emberek élnek, akkor ott lesznek gyerekek is.

Az igazán szomorú nem is a bírság összege. Nem a háromszázezer forint a lényeg. Hanem az a gondolkodásmód, amely szerint egy családi jelenlétből azonnal erkölcsi vádirat készül. Amely szerint egy gyerek látványa önmagában politikai manipuláció.

Ez az ügy nem a választás tisztaságáról szól. Nem a demokrácia megóvásáról. Hanem arról, hogy képesek vagyunk-e még józan ésszel nézni egy közösségi eseményre.

Ha egy kampányrendezvényen gyerek van, az ma már nem természetes, hanem gyanús. Nem családi jelenet, hanem bizonyíték. Nem közösségi kép, hanem jogeset. Ez a valódi probléma.

Mert ha a normalitást kezdjük el büntetni, akkor nem a gyerekeket védjük – hanem a valóságot torzítjuk el.

És lehet, hogy a határozat jogszerű, de attól még ez az egész történet kicsinyes.

Egy nagy kampányidőszak közepén, valódi kérdések helyett, most épp azon vitatkozunk, hogy néhány gyerek ott állt-e a menet elején.

Mintha nem lenne fontosabb dolgunk.