Nem a vereség történetét hagyták ránk, hanem a kitartás példáját +Képgaléria

A Polgári Dél-Zaláért Alapítvány rendezvényén túlélők, leszármazottak és közéleti szereplők együtt idézték fel a magyar Gulágként emlegetett hortobágyi táborok áldozatainak sorsát Fotó: Zalakocka

Megemlékezést tartottak a nagykanizsai vasútállomáson a hortobágyi kényszermunkatáborokba elhurcolt zalai családok tiszteletére. A Polgári Dél-Zaláért Alapítvány rendezvényén túlélők, leszármazottak és közéleti szereplők együtt idézték fel a magyar Gulágként emlegetett hortobágyi táborok áldozatainak sorsát, valamint azoknak a példáját, akik a legnehezebb körülmények között is megőrizték emberségüket, hitüket és a tudásba vetett hitüket.

A nagykanizsai vasútállomáson tartott főhajtás résztvevői az 1950 és 1953 között a hortobágyi kényszermunkatáborokba deportált zalai családokra emlékeztek. A rendezvényen külön köszöntötték azokat, akik gyermekként élték túl a diktatúra éveit, valamint a túlélők hozzátartozóit. A megemlékezésen jelen volt Cseresnyés Péter, a Fidesz elnökségi tagja és zalai elnöke, volt országgyűlési képviselő, valamint Bata Hajnalka, a Zala Vármegyei Közgyűlés alelnöke.

Egy 17 éves tanító adott reményt a táborban

Az eseményen felidézték egy különleges ember történetét is. Az akkor mindössze 17 éves Bátai József családjával együtt került a hortobágyi táborba, miután a kommunista hatalom a szentgotthárdi boltos családot osztályidegennek bélyegezte. A fiatal gimnazista a táborban a nála alig fiatalabb gyerekek oktatását vállalta magára.

Az iskola hivatalosan nem is létezett, mégis olyan közösséggé vált, amelyben a tanulás dicsőségnek számított. A fiatal tanító versenyeket szervezett, irodalmat, matematikát, éneket tanított, tánccsoportot és színjátszó előadásokat szervezett, sőt a gyerekeket úszni is megtanította. Tanítványai később úgy emlékeztek rá, mint aki a szögesdrótok között is megnyitotta előttük a szellem szabadságának világát.

A nyolcadikosok kiváló eredményeit még a környékbeli iskola igazgatója is elismerte, amikor a kisérettségin személyesen győződött meg tudásukról. Egyik tanítványa a három év végén könnyek között búcsúzott tőle:

„Jó talajra hullott a mag, amit kezed vetett.”

A túlélés ereje és a hit megtartó szerepe

A megemlékezésen felidézték a Gulágot megjárt Placid atya tanítását is, amely a szenvedések közepette a helytállás, az apró örömök megbecsülése és a hit megtartó erejének fontosságát hangsúlyozta.

A kitelepítettek éveken át bírói ítélet nélkül éltek embertelen körülmények között. Sztálin halála után ugyan fokozatosan felszámolták a hortobágyi táborokat, de a túlélők még évtizedeken keresztül másodrendű állampolgárként éltek Magyarországon.

Bata Hajnalka: a diktatúrák mindig ugyanazt a hibát követik el

Bata Hajnalka, a Zala Vármegyei Közgyűlés alelnöke beszédében hangsúlyozta: a mai nap nem csupán a szenvedésről, hanem a helytállásról is szól.

– Nem a vereség történetét hagyták ránk, hanem a kitartás példáját. A diktatúrák mindig ugyanazt a hibát követik el: azt hiszik, hogy az embert a háza, a földje vagy a vagyona teszi azzá, aki. Pedig a közösség ereje az összetartozásban, a hitben és a kitartásban rejlik – fogalmazott.

Kiemelte: a szabadságot soha nem szabad magától értetődőnek tekinteni, a történelem tanulságait pedig tovább kell adni a következő nemzedékeknek.

– Elvehetik az ember otthonát, földjét, éveket az életéből, de a hitet, a méltóságot és a hazához való tartozás tudatát nem vehetik el – hangsúlyozta.

A megemlékezés végén a résztvevők közösen hajtottak fejet a hortobágyi kényszermunkatáborokba hurcolt zalai családok emléke előtt, üzenetként megfogalmazva a túlélők örökségét:

„Legyetek bátrak és legyetek hűségesek.”