Lehullt a lepel: a kormány a követelmények nélküli, liberális oktatási modellt hozná vissza

Magyar Péter Nagykanizsán Fotó: MTI/Katona Tibor

A nagykanizsai országos tanévnyitón elhangzott beszédekből világosan kirajzolódott a Tisza-kormány oktatáspolitikai iránya. Magyar Péter miniszterelnök a kritikus gondolkodást, Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter pedig a követelmények helyett a kreativitást és a „nyugodt fejlődést” helyezte középpontba. A jól hangzó kijelentések mögött azonban ott húzódik a kérdés: tudást és teljesítményt várnak-e még a diákoktól, vagy ismét egy követelmények és világos korlátok nélküli, liberális iskolarendszer felé indul az ország?

A nagykanizsai Dr. Mező Ferenc Gimnáziumban tartották meg az országos tanévnyitó ünnepséget, ahol Magyar Péter miniszterelnök és Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter is ismertette elképzeléseit az iskola feladatáról és a kormány oktatáspolitikai céljairól.

A beszédek alapján a kabinet alapvetően átértelmezné az oktatás szerepét. A hagyományos tudásátadás, a teljesítmény, a számonkérés és a követelmények helyett a kritikus gondolkodás, a kreativitás, a közösségi működés és az egyéni érdeklődés került előtérbe.

Magyar Péter szerint gondolkodni kell megtanítani a diákokat

A miniszterelnök kijelentette: az iskola legfontosabb feladata, hogy a diákok a lehető legjobban megtanuljanak gondolkodni, ezen belül pedig kritikusan gondolkodni.

Magyar Péter szerint az iskola arra is megtaníthatja a fiatalokat, hogy kiálljanak egymásért, csapatként működjenek, és minden körülmények között emberek maradjanak.

– Egy iskola feladata az, hogy ebben segítse a diákokat – hangsúlyozta a kormányfő.

A kritikus gondolkodás fejlesztése kétségtelenül fontos része az oktatásnak. Önmagában azonban nem helyettesítheti a biztos tárgyi tudást, a rendszeres tanulást, a fegyelmet és a teljesítmény mérését. Kritikusan gondolkodni ugyanis csak arról lehet, amit a diák előzőleg megismert és megtanult.

A tanévnyitón mégsem esett hangsúly arra, milyen tudásszintet vár el a kormány a tanulóktól, hogyan javítanák az alapkompetenciákat, illetve miként ösztönöznék a fiatalokat a kitartó munkára.

Nem akarnak több követelményt támasztani

Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter még egyértelműbben fogalmazta meg az új irányt. Mint mondta, a kormány olyan oktatást szeretne, amelyben „nem dirigálnak”, és nem azon gondolkodnak, miként lehet még több követelményt támasztani vagy további terheket rakni a pedagógusokra és a gyermekekre.

A miniszter szerint ehelyett olyan közös fejlődési utakat kell kijelölni, amelyek a diákokat és a tanárokat egyaránt szolgálják.

Lannert Judit Fotó: MTI/Katona Tibor

– A kormány azt szeretné, ha az iskola a kreativitás tere lenne diáknak, tanárnak egyaránt, ahol a nyugodt fejlődés biztosított, és ahol a diákok megtalálják az őket érdeklő területeket, azokat a foglalkozásokat, amelyekben örömüket lelik – fogalmazott.

A kijelentésből azonban nem derült ki, hol húzódik a határ a felesleges terhek csökkentése és az elvárások feladása között. Nem világos az sem, hogy mit jelent a gyakorlatban a „nem dirigáló” iskola, hiszen egy oktatási intézmény szabályok, pedagógusi tekintély, számonkérés és következetesen érvényesített követelmények nélkül aligha működhet eredményesen.

Jól hangzó jelszavak, megválaszolatlan kérdések

A kreativitás, a nyugodt fejlődés, a kritikus gondolkodás és az együttműködés önmagukban vitathatatlanul fontos célok. Egy korszerű iskola azonban nem állíthatja ezeket szembe a tudással, a fegyelemmel és a teljesítménnyel.

A diák érdeklődésének megtalálása nem jelentheti azt, hogy csak azt kell megtanulnia, amihez kedve van. Az iskola egyik alapvető feladata éppen az, hogy olyan ismereteket és készségeket is átadjon, amelyek elsajátítása erőfeszítést, kitartást és rendszeres munkát követel.

A követelmények nem feltétlenül terhek, amelyektől meg kell szabadítani a gyermeket. Megfelelően kialakítva kapaszkodót, kiszámíthatóságot és mérhető célt adnak. Az elvárások teljesítése pedig megtanítja a fiatalt arra, hogy a későbbi életben sem jár minden automatikusan, és az eredményekért dolgozni kell.

Visszatérhet a következmények nélküli iskola?

A nagykanizsai beszédek alapján joggal merülhet fel a kérdés, hogy a kormány a korábbi liberális oktatáspolitikai szemléletet akarja-e visszahozni. Ennek középpontjában nem a közösen elvárt tudásszint, hanem az egyéni élmény, az önkifejezés és a korlátok folyamatos lazítása áll.

Ha a „nem dirigálás” a pedagógusi tekintély további gyengítését, a „kevesebb követelmény” pedig a számonkérés visszaszorítását jelenti, annak hosszú távon elsősorban a diákok lehetnek a vesztesei.

A tehetősebb családok különórákkal, magántanárokkal és fizetős képzésekkel pótolhatják a hiányzó tudást. A nehezebb helyzetű gyermekek számára azonban továbbra is az állami iskola jelenti az egyetlen lehetőséget arra, hogy biztos alapműveltséget, használható tudást és versenyképes végzettséget szerezzenek.

A követelmények csökkentése ezért nem feltétlenül teszi igazságosabbá az oktatást. Ellenkezőleg: tovább növelheti a családok közötti különbségeket.

Nem az a kérdés, legyen-e kreatív az iskola

A valódi dilemma nem az, hogy szükség van-e kreativitásra, kritikus gondolkodásra és nyugodt tanulási környezetre. Természetesen mindháromra szükség van.

A kérdés az, hogy ezek mellé társul-e világos tananyag, következetes számonkérés, fegyelem, pedagógusi tekintély és mérhető teljesítmény. Ha nem, akkor a modernnek hangzó jelszavak mögött könnyen egy olyan iskolarendszer alakulhat ki, amelyben egyre kevesebb dolgot lehet valóban elvárni a tanulóktól.

A nagykanizsai tanévnyitón a kormány bemutatta, milyen iskolát szeretne: kevesebb dirigálást, kevesebb terhet, több kreativitást és szabadabb fejlődést. Arról azonban egyelőre kevés szó esett, miként biztosítják, hogy a diákok mindeközben valóban megtanuljanak írni, olvasni, számolni, összefüggéseket felismerni és felelősséget vállalni saját teljesítményükért.

Pedig végül nem a hangzatos oktatáspolitikai jelszavak, hanem a megszerzett tudás dönti el, hogy a magyar fiatalok megállják-e a helyüket a továbbtanulásban, a munkaerőpiacon és az életben.