Puha fényű lámpások és hangos libagágogás – Márton napja van

(A kép forrása: napocska.hu)

A Márton-nap amolyan igazi őszi, közösségi ünnep, amit nagyon jó együtt tölteni a családdal és a barátokkal. Bár eredetileg vallásos a témája – Szent Mártonra emlékezünk ezen a napon – az idők folyamán sok kedves népszokás is kapcsolódott hozzá.

Szent Márton legendája római kori történet, ő maga is a Róma Birodalomban született. Egy Sabaria nevű települést jelöl meg az életrajz, ami Szombathely vagy Pannonhalma közelében volt. Erre vonatkozóan többféle adatot is lehet találni, egyrészt arról, hogy bizonyítottan Szombathelyen született (ebben az esetben Savariáról beszélünk, amely a későbbi nyelvhasználatban terjedt el Sabariaként), másrészt, hogy lehetett az a szülőhely Pannonhalma is.

A szent, aki római katonából lett püspök: tours-i Szent Márton (A kép forrása: múzsa.sk)

Márton apja magas rangú katonaként szolgált, a fiát is erre az életre szánta, és tizenöt éves korában rá is kényszerítette, hogy álljon be a hadseregbe. A fiú korábban már megismerkedetett a keresztény tanokkal – születése előtt három évvel adta ki Konstantin császár a rendeletet, melyben szabad vallásgyakorlatot engedélyezett –, és ő maga is meg akart keresztelkedni. Az apja akarata azonban lehetetlenné tette ezt, Márton katona lett, de továbbra is a keresztény elvek szerint élt. Egy nevezetes, hideg, téli napon a mai Amiens város kapujában egy ruhátlan koldust talált. Márton ekkor saját katonai köpenyét hasította ketté, a felét pedig a szerencsétlen ember vállára terítette. Aznap éjjel álmában megjelent neki Krisztus, koldusként, fél köpenyben.

Márton számára innen nem volt visszaút, kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett és nagyon sok jót tett. Annyira, hogy amikor Tours-ban új püspökre volt szükség, rögtön rágondoltak a hívek, ő azonban a legendák szerint elbújt a libák közé, mert túl szerény volt, hogy vállalja a tisztséget. A lábak azonban gágogásukkal „elárulták", így végül Márton lett a püspök. Halála után nem sokkal már szentként tisztelték, Tours-ban lévő sírja pedig az egyik legismertebb zarándokhely volt a középkorban.

MIÉRT PONT LIBÁK?

Ez Márton életének rövid és legendás története, és egy pici támpontot is ad ahhoz, hogy miként alakultak ki később a Márton-napot övező szokások. A libák például már itt megjelennek, de van másik római előzmény is. Mégpedig az, hogy a mai dátumozás szerinti november 11-én kezdődött a téli évnegyed, és ezen a napon az egész birodalomban nagy lakomákat tartottak, ahol többek között libát is felszolgáltak.

A Márton-napi libafuttatás országszerte népszerű (A kép forrása: Facebook/Etyeki Piknik)

A liba volt Mars isten szent madara, és később az „avis Martis" (Mars isten madara) ünnepe már „Márton madaraként" kerülhetett be a keresztény naptárba is. A szálak tehát picit összegubancolódtak, a hagyomány azonban a középkorra már kialakult. A liba-evésnek az is oka volt, hogy ilyenkor zárták le a mezőgazdasági munkákat, és ritkították meg egy kicsit a nyáron felhízott libákat. És jöttek szépen lassan a közmondások is, miszerint „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik", és persze a liba lakomára Márton-poharával, azaz a novemberre kiforrt újborral kellett koccintani.

A Márton-napi liba az ilyenkor szokásos időjóslásban is szerepet kapott, és ha valaki akarja, ma is kipróbálhatja ezt a kis játékot. A sült liba mellcsontjának nagyságát és színét kell megnézni: ha barnás és rövid, akkor sáros télre kell számítani, de ha fehér és hosszú a csont, akkor havas lesz a tél. Nemcsak a liba csontjából jósoltak, hanem a Márton-napi időjárásból is, például „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál."

LÁMPAFÉNYES SÉTÁK

Sok egyéb szokás is kötődik ehhez a naphoz Európa-szerte. Portugáliában ekkor bort isznak és sült gesztenyét majszolnak, Lengyelországban felvonulással és egy, ezen a napon sütött, különleges vajas kiflivel emlékeznek meg az ünnepről.

Lámpás felvonulás Márton napján Németországban (A kép forrása: german-world.com)

Sokfelé terjedtek el a lámpás felvonulások is, elsősorban a német nyelvterületeken és Hollandia egyes részein. Van, ahol tüzeket gyújtanak, máshol lampionokkal sétálnak a korán leszálló sötétben, van, ahol egy Mártonnak öltözött lovas vezeti a menetet. A magyarországi német közösségek is szerveznek ilyen ünnepségeket, Törökbálinton például a gyerekek a szüleikkel együtt vonulnak saját készítésű lámpásaikkal, majd egy hatalmas máglya mellett forró teát isznak és süteményeket esznek.

(Forrás: Travelo)