A 20. század álompárja Edelsheim Gyulai Ilona és Horthy István volt. Menyegzőjük, a század első számú esküvője 1940. április 27-én volt (A kép forrása: Magyar Nemzeti Múzeum)
A Magyar Nemzeti Múzeum legújabb, Magyar Menyasszony című kiállításhoz olyan tárgyakat vár, amelyek a Kárpát-medencei esküvői szokásokhoz köthetők. Szívesen fogadnak viseleteket (ruhát, cipőt, alsóneműt, fátylat, csokrot) festményeket, meghívókat, valamint leveleket, naplókat, iratokat, fényképeket és egyéb dokumentumokat. Legyen Ön is részese minden idők leggazdagabb és legkiterjedtebb esküvő tematikájú gyűjteményének és kiállításának! Tegye családjának történetét a közösségi emlékezet és az ország történelmének részévé, kölcsönözze vagy ajándékozza a nemzet múzeumának élete legfontosabb tárgyait!
2022 decemberére a Nemzeti Múzeum Magyar Menyasszony címmel nagyszabású kiállítást tervez, hogy bemutassa a magyar nő, a magyar menyasszony nézőpontjából az esküvői szokások, hagyományok, viseletek térbeli és időbeli változatosságát. A társadalmi sokszínűség jegyében egyforma hangsúlyt kap város és vidék (népviseletek és népszokások, polgárosodás, városiasodás, modernizáció), a hazánkban egymás mellett élő felekezetek és népcsoportok, illetve a különböző társadalmi rétegek esküvői szokásai 1521-től 2021-ig.
A Rotschild Klára-kiállítás elsöprő sikerére alapozva az intézmény újabb divat témájú, társadalom-, és mentalitástörténeti távlatokat nyitó, nőket és férfiakat, illetve több generációt egyaránt vonzó, a saját gyűjteményeire és közösségi gyűjtésre épülő történelmi tárlatot rendez.
A múzeum több száz esküvővel kapcsolatos műtárgyat őriz a kora újkortól egészen a jelenkorig. A textilgyűjtemény legkorábbi menyasszonyi öltözete a 16. század elejéről való. Mária királyné a csodálatos, késő burgundi divat szerinti zöld selyemdamaszt ruhát a hagyomány szerint II. Lajos királlyal való házasságkötésekor, 1521-ben viselte. A legújabb menyasszonyi ruha az 1990-es években készült, és 2020 végén került a Nemzeti Múzeum Történeti Tárába. A ruha Szűcs Edit jelmeztervező munkája, aki a Dán Filmakadémia rangos Roberts-díját nyerte el csapatával.
A tárlat az intézmény saját anyagán felül a hazai és a határon túli magyar közgyűjtemények anyagára épít.
A kiállítás kurátora, Simonovics Ildikó divattörténész-muzeológus kutatási projektjének kezdetén, 2020. augusztus 29-én Facebook-csoportot indított, amelyhez eddig 3500-an csatlakoztak. A tagok 1003 posztot, azon belül 1800 fényképet osztottak meg. A legkorábbi fotó az 1870-es években, a legújabb 2020-ban egy frissen végzett orvosnő és egy fiatal mentőtiszt, Gerda és Márton esküvőjén készült.
A karantén idején zajlott My Home Office Challenge-gyűjtéshez hasonlóan a múzeumi kurátor ismét közösségépítésbe kezdett, hogy a közgyűjteményekben fellelhető, az esküvői szokásokra vonatkozó 19-20. századi forrásokon túl a leendő látogatók családtörténete, fényképeik és elbeszéléseik is beépüljenek a magyarság házasulási szokásait bemutató kiállításba.
Az esküvő évezredek óta az emberi élet egyik legkiemelkedőbb eseménye, ún. átmeneti rítusa, amely az elmúlt évszázadokban a párok életének leglátványosabb és legszélesebb körben celebrált ünnepségévé vált. A kiállítás múlt és jelen dinamikus kapcsolatát, a ma emberének saját gyökereihez való viszonyát mutatja be, egyedi és általános, mikro- és makrotörténeti témákat dolgoz fel, viselet-, társadalom-, politika- és gazdaságtörténeti, valamint gender szempontból.
Jelentkezni lehet: magyarmenyasszony@mnm.hu
További információ: https://mnm.hu/hu/muzeum/hirek/felhivas-magyar-menyasszony-500
Földműves családból indult Békésről, de életútja a magyar szellemi élet egyik legfontosabb alakjává emelte: könyvesboltos, kiadóalapító, szervező, közösségépítő és – sokak számára – erkölcsi iránytű volt.
A település közössége Jókai Mór műve zenés színházi formában láthatta a Monostori Erődben.
Fenyő Miklós a magyar könnyűzene megkerülhetetlen alakja volt, akinek dalai generációkat kötöttek össze.
A kiállítás nemcsak az alkotók művészettörténeti jelentőségét emeli ki, hanem emberi sorsokat mutat be: Faragó optimizmusát és Sass vívódásait.
Az eseményen átadták „A Letenyei Kultúra Mecénása” díjat is.
A kultúra összeköt, kapaszkodót ad, és képes közösséget teremteni akkor is, amikor a világ körülöttünk bizonytalanná válik.
Zalai alkotó munkásságát is díjazták.
Tudomány kategóriában a többek között kémiaversenyeken jeleskedő Betlehem-Simon Rebeka (12. a) győzött, míg sportban a Kanizsa Íjász Egyesület tagja, Hozensteiner Csilla (12. b) érdemelte ki az elismerést.
A klasszikus fúvószenei darabok mellett jazz sztenderdek, közismert dallamok és ritkábban hallható zenei különlegességek is helyet kaptak a programban, amely nagy sikert aratott a hallgatóság körében.
Állatcsontok a Kanizsai vár ásatásából (1953–1958): ki tudja, lehet, hogy valamelyik Thúry György tányérjáról származik...
-A Muramenti dalai olyan hagyományos énekek és dallamok, amelyek generációkon át éltek tovább a térségben: nagyszülők és dédszülők énekelték őket.