Oroszlánként küzdött a szabadságharc sikeréért

Csány László portréja, Barabás Miklós festménye(A kép forrása: Wikipedia)

1848. március 15-én forradalommal kezdődött, majd nem sokkal később szabadságharcba csapott át a 19. századi magyar történelem legemlékezetesebb eseménysorozata. Az 1849. augusztus 13-i, világosi fegyverletételig több ezer magyar katona áldozta életét a hazájáért, köztük zalaiak is. Az elbukott szabadságharc a hazai, akkor még önkéntes alapú tűzoltóságokra is rányomta a bélyegét: sokáig ugyanis nem volt engedélyezett az ilyen jellegű egyletek működtetése. Ebben a Magyar Tűzoltóság megalapítója, gróf Széchenyi Ödön hoz áttörést az 1860-as években.

A 12 pont, a Batthyány-kormány felállása, ütközetek Pákozdnál, Schwechat-nál, a dicsőséges tavaszi hadjárat, isaszegi csata, Budavár visszafoglalása, függetlenségi nyilatkozat, Görgey Artúr, Kossuth Lajos, Bem József, Petőfi Sándor. Legtöbbször ezek jutnak eszünkbe akkor, amikor visszagondolunk a 173 évvel ezelőtti eseményekre.

Nekünk, zalaiaknak is érdemes ilyenkor felidézni azoknak a hősöknek az emlékét, akik oroszlánként küzdöttek a szabadságharc sikeréért. A korabeli Zala Vármegye egy tábornokot, egy ezredest, négy alezredest, kilenc őrnagyot, két címzetes őrnagyot, harminchét századost, valamint megközelítőleg nyolcvannyolc főhadnagyot és hadnagyot adott a honvédseregbe. Abba a haderőbe, aminek megszervezéséből óriási szerepet vállalt a kor egyik legismertebb és legtehetségesebb zalai politikusa, Csány László.  

Az 1790-ben Zalacsányban, ősrégi nemesi családba született Csány katonaként részt vett a Napóleon elleni harcokban, majd 1840-ben, Kossuth Lajos feltétlen híveként politikai pályára lépett. 1848 márciusában részese lett a forradalmi eseményeknek, majd szerepet vállalt a pesti nemzetőrség megszervezésében. Később felhatalmazást kapott a délnyugati országrész haderejének kiépítésére, és neki köszönhető a Jellasics elleni harc sikere. Ezt követően az Országos Honvédelmi Bizottmány megbízottja lett, ahol a hadsereg felszerelésének és utánpótlásának ellátásán munkálkodott. 1849 januárjában Erdély kormánybiztosa lett, majd a Szemere-kormány közmunka- és közlekedési miniszterévé választották. Utóbbi tisztségében is a katonai utánpótlás szervezésében vett részt, szorgalmazta a gőzhajó és vasúti szállítás fokozását a harcokban érintett területekre. 

A kormány bukása után csatlakozott Görgey seregéhez, és sok más bajtársával együtt végül a világosi fegyverletétel után elfogták, és bíróság elé állították. A törvényszék kötél általi halálra ítélte. Csány Lászlót négy nappal az aradi vértanúk után, 1849. október 10-én Pesten végezték ki. Batthyány Lajos egykori miniszterelnök után ő volt a legmagasabb rangú polgári vezető, akit a császáriak kivégeztek. Utolsó szavaival is tanúbizonyságot tett hazaszeretetéről, hiszen ezt mondta: „Hazámért ezt is szívesen” 

Érdekesség, hogy a Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság weboldalán korábban már beszámoltak Trsztyányszky (Tersztyánszky) Lajos életútjáról, aki ’48-as honvédből később tűzoltóparancsnok lett Keszthelyen. 

(Forrás: Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság)