Kultúra - 2021. október 23., Szombat
#1956 #október 23. #forradalom #Magyarország #történelem #kommunizmus #nemzeti ünnep

56, 65 – Egy nemzet újjászületése

56, 65 – Egy nemzet újjászületése

Budapest, 1956. október 23. Tüntető tömeg a Felvonulási téren a Sztálin-szobornál az 1956-os forradalom idején (Fotó: MTI)

„Nemzeti zászlót a laktanyára!" A Bem-szobor háta mögött ugyanis laktanya van. Ablaka tele van katonákkal, sőt a tetőn is kiszedték itt-ott a cserepeket a bakák, és ott dugták ki fejüket, a kéményen is többen állnak.(…) Új tömeg étkezik, egyetemisták, sok magyar zászlóval. A zászlókon a kommunista címer vagy eltakarva, vagy összetűzve, hogy ne lehessen látni, sőt van egy rongyos zászló is: a közepéből kivágták a kommunista címert, a kalászosat a vörös csillaggal. (…) A szobor talapzatán állók között fölfedezek egy ősz hajú, körszakállas bácsit, tehát még Táncsicsunk is van.”

Kevés olyan dátuma van történelmünknek, mely ilyen összetartó erővel, s ilyen hosszú ideig határozná meg berendezkedésünket, viszonyítási pontjainkat, identitásunkat és közbeszédünket, mint az a világtörténelmi eseményként is közismert három hét, mely éppen 65 esztendővel ezelőtt a sarkaiból vetette ki a kommunista diktatúrát. Olyan lendülettel, hogy abba még Moszkva hazánkat átfogó acélkarma is beletört.

Faludy György, a Recsket is megjárt költő máig friss hatású sorai közvetítik számunkra az 1956-os forradalom első napjainak hangulatát

„Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó
és szenvedés; mégis, mikor átvágtam
a Hősök terén, mosolyognom kellett,
mert nem állt szobor többé a csizmában; –

csütörtök: lázrózsák mindenki arcán.
Földváry már kedd este elesett
a Rókus előtt. Szemközt, az iskola
padlásán felfegyverzett gyerekek;

péntek: még több vér, tankok a Ligetnél. (…)”

Az 1956, október 23-án kitört forradalom közvetlen kiváltó oka az a könyörtelen diktatúra volt, amely a kommunista hatalomátvételt követően 1948-tól jellemezte Magyarországot. Hazánkban terror tombolt. Tömegeket érintett az ÁVO, illetve a belőle önállósított, Kádár János által alapított ÁVH kegyetlenkedése.

A történeti középosztály teljes felszámolása és a keresztény egyházak kegyetlen üldözése koncepciós perek, az „osztályidegen elemek” gulag-szerű táborokba történő telepítése mellett zajlott, az ártatlan emberek törvénytelen halálra ítélése, kivégzése is gyakori esemény volt. A szerzetesrendek feloszlatása az országot nem csak annak keresztény szellemétől, de az iskolákban, kórházakban és a mélyszegénységben élők segítésében dolgozó, több mint 10 ezer embertől fosztotta meg.

Változások ideje

1953-ban meghalt Sztálin, és az új szovjet vezetés utasítására Rákosi lemondott a miniszterelnöki tisztségről. Az új miniszterelnök a szövetkezetesítés ellenzése miatt 1949-ben a pártvezetésből kizárt agrárszakember, Nagy Imre lett. Bár az új kormányfő számos olyan lépést tett, melyek a terror elviselhetetlen légkörét valamivel elviselhetőbbé tették, Nagy időszakában is megmaradtak a kommunista diktatúra keretei, továbbra is korlátozták az ország lakosságát elemei emberi jogaikban, nem álltak le a törvénytelen elítélések, bebörtönzések sem.

A reformok folytatására azonban nem jutott idő, mivel Rákosi és hívei csak a visszarendeződés lehetőségére vártak. 1955 januárjában Rákosi kihasználta az NSZK NATO-taggá válása miatt bekövetkező szovjet külpolitikai váltást. Újabb személyi változásokat sikerült kieszközölnie: az új miniszterelnök Rákosi egyik híve, Hegedüs András lett.

1956 júniusának végén a lengyelországi Poznań városában munkásfelkelés tört ki, amit ugyan a kormányerők vérbe fojtottak, de a megingott hatalmú sztálinista pártvezetést leváltották, és az addig mellőzött Władysław Gomułka lett a lengyel kommunista párt új vezetője. Gomułka Moszkva ellenében Nagy Imre magyarországi reformjainak mintájára a diktatúrát enyhítő demokratikus reformok bevezetését kezdte meg Lengyelországban.

A helyzetre az újjáalakult Petőfi Körben és a Magyar Írók Szövetségében tömörülő értelmiség egyre nyíltabb politizálással reagált: Nagy Imre visszatérését követelték és bírálták Gerő Ernőt.

1956 október 6-án Rajk László és három kivégzett társa újratemetésén 200 000 fő jelent meg, és a diákság a Batthyány-örökmécsesnél tüntetett. Október 16-án Szegeden újjáalakult Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ), az első, kommunistáktól független ifjúsági szervezet. Október 17-től Budapest, Sopron, Pécs és Miskolc szervezkedő egyetemi hallgatói is csatlakoztak a MEFESZ-hez. A szegedi diákok október 20-i gyűlésükön pontokba foglalták demokratikus követeléseiket.

Közben Gomułka lengyelországi reformjaira Moszkva fegyveres beavatkozással fenyegetőzött, mire október 19-én számos lengyel városban szovjetellenes tüntetések kezdődtek. Október 22-én a különböző egyetemek küldötteiket a Műegyetemre irányították, ahol nagygyűlést tartottak. Az egyetemisták itt elhatározták, hogy másnap délután három órára a lengyel néppel szimpatizáló tüntetést hirdetnek Budapesten.

Aznap, október 22-én este Cziffra György, a 20, század egyik legnagyobb zongoraművésze, aki a háború előtt Európa-szerte adott sikeres koncert-esteket, s akit Rákosiék börtönbe és internálótáborokba zártak, Bartók II. zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián. „A közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva” – írták később a kritikusok. Sokan máig állítják, hogy ennek a hangversenynek nem kis része volt az október 23-ai hangulat alakításában.

A kommunista diktatúra összeomlása

Az október 23-i napon az első események Debrecenben történtek. Reggel debreceni diákok több ezres tömege gyűlt össze az egyetem előtt. A diákok innen jelszavakat skandálva és forradalmi dalokat énekelve, nyolcas sorokban a belvárosi pártszékházhoz vonultak, hogy az egyetemi ifjúság húsz pontos követelését kinyomtassák. Ebben a városan került sor az első sortűzre is: a megyei rendőrkapitányság Kossuth utcai székházából az ÁVH katonái figyelmeztetés nélkül lőni kezdték a békés tüntetőket, mire az emberek menekülni kezdtek és a tüntetés feloszlott. A sortűznek két halottja és számos sebesültje volt.

Az ország sorsát meghatározó események a fővárosban a diákok budapesti tüntetésével kezdődtek meg.

Október 23-án reggeltől a diákok által meghirdetett tüntetés engedélyezése körül óriási zűrzavar alakult ki a fővárosban. Reggel a rádió és a legnagyobb számú napilap, a Szabad Nép tényként adta hírül a demonstrációt. A felhíváshoz az Írószövetség, a Petőfi Kör, a párt ifjúsági szervezete, a DISZ, és számos más szervezet csatlakozott. Az MDP vezetése hosszas vita után betiltotta a tüntetést, majd délután két óra körül mégis engedélyezték, mindkét döntést beolvasva a Kossuth Rádióban..

Délután három órakor a Bem-szobor talapzatán állva Veres Péter, a Magyar Írók Szövetsége elnöke felolvasta a szervezet kiáltványát a tömegnek, a diákok pedig a tizenhat pontot.

Budapest, 1956. október 23. Tüntető tömeg a Bem-szobornál, háttérben a Duna és a Parlament épülete látható (Fotó: MTI, Fehérváry Ferenc)

Kitűnően írja le a történteket a jó tollú Zimándi Pius István premontrei szerzetes, irodalomtörténész, pedagógiai szakíró (aki – illegálisan – a kommunista diktatúra alatt is fenntartotta egyházi státusát) A forradalom éve – Krónika 1956-ból című könyvében:

„Nemzeti zászlót a laktanyára!" A Bem-szobor háta mögött ugyanis laktanya van. Ablaka tele van katonákkal, sót a tetőn is kiszedték itt-ott a cserepeket a bakák, és ott dugták ki fejüket, a kéményen is többen állnak.(…) Új tömeg étkezik, egyetemisták, sok magyar zászlóval. A zászlókon a kommunista címer vagy eltakarva, vagy összetűzve, hogy ne lehessen látni, sőt van egy rongyos zászló is: a közepéből kivágták a kommunista címert, a kalászosat a vörös csillaggal. (…) A szobor talapzatán állók között fölfedezek egy ősz hajú, körszakállas bácsit, tehát még Táncsicsunk is van.”

A tüntetés a Bem-szobornál elhangzott beszédek elhangzása után sem oszlott fel, hanem egyesek javaslatára a menet a Kossuth-hídon át a Parlamenthez vonult meghallgatni Nagy Imrét.

18 órára a Parlament előtti Kossuth téren és a környező utcákban kb. 200 000 ember gyűlt össze. A tömeg követelésére végül este 9 órára a helyszínre siető Nagy Imre megjelent a Parlament ablakában. „Elvtársak”! megszólítása indulatos visszautasítást váltott ki. A párton belüli reformokat ígérő, hazatérésre szólító, követeléseiket nem említő beszéde után az emberek csalódottan, haraggal távoztak.

A tüntetés ideje alatt Gerő Ernő pártfőtitkár és köre riadóztatta a budapesti és a környékbeli katonai egységeket. Gerő telefonon katonai segítséget kért Hruscsovtól.

18 óra körül a Dózsa György úti Sztálin-szobornál is tömeg gyűlt össze a tizenhat pont egyik követelése, a szobor eltávolítása céljából. A tüntetők a Himnusz éneklése mellett fél tíz körül végül ledöntötték a 10 méter magas és csaknem 6 tonna súlyú szobrot.

Mindezalatt Gerő Ernő rádióbeszéde hatalmas felháborodást keltett a budapesti tüntetők körében. A tömeg egy része a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete elé vonult. Itt azonban az Államvédelmi Hatóság őrségként odavezényelt felfegyverzett egységei fogadták őket. Az egyre kaotikusabb körülmények között az épületben levő ÁVH-katonák támadásként értelmeztek és tüzet nyitottak a tömegre. Egy katonatiszt meghalt és két tüntető megsebesült.

A rádióhoz kivezényelt katonák közül erre egyre többen átálltak a tüntetők pártjára, illetve átadták fegyverüket, a sapkájukról pedig letépték a vörös csillagot. A tüntetők között ezenkívül több gyári munkás is fegyvert osztogatott, amelyeket az időközben feltört budapesti fegyverraktárakból szereztek. Két órával a véletlen incidens után a lövöldözés kiújult, és ezzel kezdetét vette a budapestiek fegyveres felkelése.

A felkelők hajnalra elfoglalták a Rádió épületét.

Harckocsizók fogságban

Szintén október 23-án a miskolci DIMÁVAG Gépgyár dolgozói elkészítették a borsodi munkások követeléseinek 21 pontját, és megalakították a demokratikus Munkásszervező Bizottságot, a Miskolci Egyetemen pedig megalakult a független Diákparlament.

Budapesten az éjszaka felfegyverzett forradalmárok a város több pontján barikádokat emeltek, és megkezdődtek az utcai harcok.

Az MDP vezetősége megerősítette pártfőtitkári pozíciójában Gerő Ernőt, és az „ellenforradalom” leverésére katonai bizottság alakult- Hegedüs Andrást leváltották és Nagy Imrét nevezték ki miniszterelnökké.

Október 24-én hajnalban a szovjet honvédelmi miniszter, Georgij Zsukov parancsára a szovjet csapatok bevonultak Budapestre. Szovjet harckocsik sorakoztak fel az Országház körül, valamint a hídfőknél és a legfontosabb útkereszteződéseknél.

Ennek ellenére egész nap folytatódott a fegyveres ellenállási csoportok kialakulása a város különböző pontjain: Csillaghegyen, a Baross téren, a Corvin köznél (corvinisták), a VIII. és IX. kerület déli részén, a Tompa utcában és a Berzenczey utcában. A felkelők a Bem téri laktanyából (Radetzky-laktanya) és a Timót utcai fegyverraktárból nagy mennyiségű fegyvert zsákmányoltak és az önkéntes jelentkezők ezreit fegyverezték fel. A fegyveres ellenállók sikerrel folytatták a harcot az „ideiglenesen” Magyarországon állomásozó szovjet megszállókkal szemben, és egymás után tették ártalmatlanná a szovjet harckocsikat, fogságba ejtve legénységüket.

Budapest, 1956. Harckocsi a Ferenc körúton (Fotó: MTI, Burghardt Ferenc)

Délután az ÁVH-s őrök a Szabad Nép székházában fegyvertelen tüntetőket lőttek agyon. A felkelők dühe a szovjet katonákról az illegális kommunistákból toborzott erőszakszervezet, az ÁVH ellen fordult.

Október 25-én hajnalra a szovjet csapatok visszafoglalták a Rádió épületét, majd reggel hat órakor a rádió beolvasta a kormány közleményét, mely szerint „az ellenforradalmi puccskísérletet felszámolták”.

A hírek hatására a délelőtt folyamán fegyvertelen tüntetők tömege gyűlt össze Budapest több pontján: a Deák téren, a Bartók Béla úton, az Amerikai úton, az Astoria Szállónál. A tüntetési menetek az Országház elé, a Kossuth térre vonultak, ahol Nagy Imre megjelenését követelték.

Délelőtt 11 óra körül mintegy 5000 békés tüntető gyűlt össze az Országház előtt. Ekkor a Földművelésügyi Minisztérium, illetve a tér körüli más épületek tetejéről az ÁVH mesterlövészei tüzet nyitottak a tüntetőkre. Erre a szovjet harckocsik egyik része is a tömeg közé lőtt, míg a forradalomhoz pártolt másik részük a háztetőkön megbújó orvlövészekre tüzelt. A tömeg csak nehezen tudott a térről elmenekülni. A vérengzés áldozatainak máig ismeretlen számát általában 100–200 közé teszik. Később még nagyon sok sebesült is meghalhatott, egyes becslések szerint az összes áldozat akár 800-1000 fő is lehetett.

Maléter Pál aznap a kormány képviselőjeként utasítást kapott a rend tárgyalás útján történő helyreállítására, és estére sikerült fegyverszünetet kötnie a Corvin közi felkelőkkel, akik a Kilián laktanyába húzódtak vissza. A nap folyamán sorra alakultak az egyetemeken és főiskolákon forradalmi diákbizottságok, a gyárakban munkástanácsok.

Budapest, 1956. október. Fegyveres felkelők (Fotó: MTI, Erich Lessing)

Megszűnik az egypártrendszer

Október 26-án a rádió békülékenyebb hangnemre váltott, nyugalomra és rendre szólított, „testvérharcról” beszélt, fegyverletételre kérte a felkelőket. A Széna téren, a Móricz Zsigmond körtéren és a Thököly út–Dózsa György út kereszteződésében eközben új fegyveres csoportok alakultak, amelyek elsősorban Molotov-koktélok bevetésével sikeresen küzdöttek a szovjet harckocsik ellen a város szűk utcáiban.

Október 27-én délelőtt Nagy Imre átalakította kormányát, amelyben az MDP reformkommunista tagjai mellett helyet kapott a Kisgazdapárt két volt vezetője, Tildy Zoltán és Kovács Béla is. Éjszaka Nagy és Kádár a szovjet nagykövetségen hosszan tárgyalt Mikojannal és Szuszlovval, akik támogatták a politikai vezetés átalakítását, és hogy a tűzszünet érdekében kivonják a szovjet harckocsikat a fővárosból.

Október 28-án reggel a szovjetek még az éjszakai megállapodás ellenére támadást indítottak a Corvin köznél. A Kilián laktanyában lévő Maléter Pál ezredes és katonái, valamint a Kossuth Tüzér Tiszti Iskola odavezényelt százada megtagadták a részvételt a felkelők elleni támadásban. Délben a Nagy Imre-kormány az ország felé hivatalossá tette a lezajlott politikai fordulatot: kihirdette a tűzszünetet és a felkelés követeléseinek elfogadását. Nagy Imre este 17 óra 25-kor rádióbeszédbe jelentette be az új kormány megalakulását és az általános amnesztiát a felkelés résztvevői számára, a szovjet csapatok kivonását Budapestről, az ÁVH feloszlatását, a Kossuth-címer bevezetését és március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását, valamint hogy az új kormány már nem ellenforradalomként, hanem nemzeti demokratikus mozgalomként értékeli a történteket. Este tízkor a rádióban közleményben szólították fel a fiatalokat az alakuló nemzetőrséghez való csatlakozásra, és felfüggesztették a kijárási tilalmat. Éjjel Gerő, Hegedüs és jó néhány további sztálinista pártvezető családjukkal együtt repülőgépen Moszkvába menekültek.

(Fotó: MTI)

Október 29-én a rendőrség, a katonaság és a felkelők vezetői megtárgyalták a fegyverszünet részleteit. Másnapra a kormány által meghirdetett fegyverszünet megvalósulni látszott: a harcok elcsitultak, 30-án a szovjet csapatok zöme elhagyta Budapestet, és vidéki laktanyákba visszavonulva erős katonai gyűrűt építettek ki Budapest körül.

Október 30-án reggel a Köztársaság téren, az MDP budapesti bizottságának épülete előtt harcok kezdődtek. A konfliktus oka az volt, hogy a pártház védelmére kirendelt, 46 ÁVH-s katona annak ellenére az épületben maradt, hogy Nagy Imre kormánya 28-án feloszlatta a szervezetet, amely így illegális fegyveres csoportnak minősült. A helyzetet súlyosbította, hogy a terrorszervezetként működő ÁVH-sok rendkívül provokatívan viselkedtek: a téren átvonuló nemzetőrökre, illetve fegyvertelen járókelőkre rálőttek, sőt többüket elfogták és az épületbe vitték.

A pártház elfoglalását követően az épület előtt összegyűlt fegyveres civilek egy kisebb csoportja bosszút követelt azért a két sortűzért, melyet a fehér zászló kitétele után vezényeltek az ostrom végének örülő, fegyvertelen tömegbe. Mi sem jellemzőbb a nyugati baloldal befolyására és elvakultságára, mint hogy az egyik, 20. század történelmét feldolgozó angol nyelvű fotóalbumban a magyar ’56-ról egyetlen fotósorozat szerepel: a külföldi újságírók által készített fotók az ávósok kivégzéséről. Az albumban egyetlen szó sem olvasható sem a Rákosi.-rendszer, sem az ávósok évtizedes kegyetlenkedéséről.

A kegyetlenkedést a nemzetőrök és a helyszínre érkező corvinisták fékezték meg. A pártház védői közül állítólag 25 személy vesztette életét, és az ostromlók halottainak száma sokkal több lehetett.

Aznap a korábban betiltott politikai pártok, például a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKGP), a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) és a Nemzeti Parasztpárt (NPP) újra megkezdhették működésüket, hogy az ország koalíciós kormányzásában való részvételre felkészüljenek.

Gyanús csapatmozgások

Október 30-án délután Nagy Imre rádióbeszédében bejelentette, hogy „a mind szélesebben kibontakozó forradalom, a demokratikus erők hatalmas megmozdulása válaszút elé állította” Magyarországot és bejelentette a pártállam és az egypártrendszer megszűnését és a szabad választások előkészítését.

Nagy Imre minisztertanácsba kérette Andropovot, ahol közölték vele a Varsói Szerződésből kilépésről szóló döntést, valamint számonkérték Andropovon az országba mindeközben folyamatosan beözönlő, hívatlan szovjet csapatokat.

Október 31-én a média hírül adta a leginkább várt hírt: a szovjet kormány határozatot hozott csapatainak Magyarországról történő kivonásáról. A nap során a kommunista állampárt, az MDP elnöksége kimondta a párt feloszlatását, és helyette megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt.

A budapesti eseményekkel egyidejűleg az ország nagyobb városaiban és kisebb településein is tüntetéseket, népgyűléseket tartottak. Az országban sok helyen elzavarták a korábbi vezetőket, ledöntötték a szovjet emlékműveket, leverték a vörös csillagokat, a helyi tanácsok irodáiból kidobálták és elégették a begyűjtési íveket.

A hatalom azonban akárcsak Debrecenben és Budapesten, sok más településen is erőszakkal próbálta elfojtani a forradalmat. Október 24-én Székesfehérváron a városháza előtt a békés tüntetőkre a szovjet katonák sortüzet adtak le, hatan életüket vesztették. Október 26-án és 27-én az ÁVH-s katonák fegyvertelen tüntetőkre nyitottak tüzet Baján, Bajon, Berzencén, Gödöllőn, Győrött, Kalocsán, Kiskunhalason (2 halott), Kecelen, Kiskőrösön, Kecskeméten (3 halott), Miskolcon, Nagykanizsán, Örkényben, Sopronban, Szabadszálláson, Szegeden, Tatán, Várpalotán és Zalaegerszegen.

A mosonmagyaróvári sortűznek 52 halottja és 86 sebesültje volt, az esztergomi vérengzés áldozatainak számát a különböző források 14 és 22 közé teszik. Tiszakécskén vadászgépről lőtték a felvonulókat (17 halott és 110 sebesült). 1956. október 29-ig a békés tüntetők ellen összesen 61 sortűzre került sor az országban. A több száz halott és sebesült között számos asszony és gyerek is volt, és az áldozatok zöme hátulról szenvedte el sebesüléseit.

Október 31-i ülésén a szovjet pártvezetés úgy döntött, katonai erővel leveri a magyar forradalmat. A felállítandó szovjetbarát kormány vezetésére olyan személyt kerestek, akivel a fegyveres beavatkozás után a legkisebb ellenállás mellett konszolidálni tudják befolyásukat. Münnich Ferenc vagy Kádár János neve merült fel.

November 1-jén délután Kádár János (ekkor a Nagy Imre-kormány államminisztere és az aznap megalakított MSZMP vezetésének tagja) távozott az Országházból, majd őt és Münnich Ferenc belügyminisztert a szovjetek repülőgéppel Moszkvába szállították.

A csapatmozgások hírére Nagy Imre többször telefonon kérdőre vonta Andropov nagykövetet a csapatok érkezéséről, jelezve, hogy ezzel fegyveres agressziót követnek el. Este Nagy Imre a rádióban közzétette a kormány álláspontját, kihirdette Magyarország semlegességét. Később Mindszenty József rádiónyilatkozata hangzott el, majd Ravasz László református püspök és más népszerű személyiségek szóltak a megbékélés szükségességéről.

November 2-án a Magyarországon állomásozó öt szovjet hadosztály mellé további tizenkettő vonult be.

November 3-án Nagy Imre új, szélesebb koalíciós kormányt alakított. Délben szovjet–magyar tárgyalások kezdődtek a Parlamentben. Témái között volt a csapatkivonások lefolytatása, a távozó csapatok ünnepélyes búcsúztatása és a szovjet hősi emlékművek megóvása. A magyar delegációt Maléter Pál vezette. Megállapodás született arról, hogy a tököli szovjet parancsnokságon folytatják a tárgyalásokat este. Este kilenckor a magyar delegáció megérkezett Tökölre. Amikor Maléter hozzákezdett a magyar kormány álláspontjának ismertetéséhez, megjelent a teremben Ivan Szerov tábornok, a KGB akkori vezetője, és letartóztatta a teljes magyar delegációt. Szerov mellett megjelent több magyar ÁVH-s tiszt is. Éjjelre a szovjet csapatok teljesen körbekerítették Budapestet.

Az invázió

November 4-én hajnalban az ország egész területén megindult a szovjet támadás. Reggel 5 órakor az ungvári rádióban beolvasták a Szovjetunió által kinevezett ellenkormány (Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány) közleményét, melyet Münnich Ferenc és Kádár János „miniszterelnök” jegyzett. Kádár János helyett az ő nyilatkozatát egy kárpátaljai magyar újságíró olvasta fel, ügyetlenül azt a látszatot keltve, mintha Kádár beszélne. 5 óra 20 perckor viszont a Kossuth Rádióban Nagy Imre mondta el a következő drámai szavakat:

„ Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével! ”

A szovjet csapatok az úgynevezett Forgószél hadművelet keretében már hajnalban bevonultak a fővárosba is egyszerre három irányból, előbb a pesti oldalt a Duna teljes vonalában ellenőrzésük alá vonva, majd Budára is átkelve. Reggel 8 körül a Parlamentet védő magyar egységek a szovjet támadás nyomására letették a fegyvert.

A szovjet csapatok válogatás nélkül lőttek a lakóházakra is (Fotó: MTI)

Katonailag változatos kép alakult ki. Óbudán és Csepelen a nemzetőrök álltak ellen a szovjet támadóknak, Soroksárnál, a Jászberényi úton, a Kőbányai úton, a Csajkovszkij parknál pedig a hivatásos katonák kerültek szembe a szovjetekkel. A szovjet páncélosok nem tettek különbséget a katonai és a polgári célpontok között, és a Nagykörúton és máshol egyenesen a lakóházakat lőtték. Konyev marsall, a Varsói Szerződés haderejének főparancsnoka személyesen irányította az 1956-os forradalom leverését.

A hivatásos magyar katonai alakulatok csak szórványos és összehangolatlan ellenállást tanúsítottak, bár egyetlen olyan egységről sem tudni, amely átállt volna a szovjetek oldalára. A forradalom történetében aznap a megtámadott ország területén kisebb háború, szabadságharc vette kezdetét, mely a felkelők szívós ellenállása folytán hosszú ideig elhúzódott. Budapesten Csepelt csak november 11-én tudták bevenni a szovjet csapatok.

Budapest, 1956. október 29. Harckocsioszlop a Markó utcában, a Honvédelmi Minisztérium épületénél (Fotó: MTI, Mező Sándor)

Magyarország számos más városában is komoly katonai ellenállás bontakozott ki, a legjelentősebb Sztálinvárosban (Dunaújváros). A korábban Dunapentele nevet viselő településen a megszálló erőknek háztól házig folytatott küzdelemben kellett elfoglalniuk a sztálini időszak mintájára felépült, mesterségesen kialakított új várost, ahová korábban kizárólag „megbízható munkásokat” telepítettek. Csak november 6-án omlott össze az óriási túlerővel szemben a nagyobb településeken a vidéki ellenállás.

Valami megszületett

A bámulatos elszántsággal küzdő „mecseki láthatatlanok”, a Pécs környéki szabadságharcosok dr. Horváth Géza, „a Gazda” vezetésével csak november 16-án döntöttek a fegyveres ellenállás beszüntetése mellett. Ez a csoport küzdött legtovább a Magyarországra zúduló szovjet haderő ellen.

Hiba fojtották vérbe az 1956-os forradalmat, a magyar nép hihetetlen bátorsággal és magas katonai kvalitásokkal vívott harca után sem Magyarország, sem a Szovjetunió nem lehetett többé az, ami 56 előtt volt. Hazánknak az újabb háborús konfliktust és presztízsveszteséget nem szívesen kockáztató szovjet tömbön belül Moszkva kénytelen volt bizonyos kiváltságokat biztosítani. Ezt a státust a forradalom brutális vérbe fojtása után tömeges kivégzésekért és bebörtönzésekért felelős Kádár János, aki annak idején cserben hagyta a forradalmat és Moszkvába szökött, szívesen állította be úgy, mint saját érdemét.

1956 számunkra fontos üzenetét így fogalmazta meg Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója a minap az Országházban a forradalom 65. évfordulójáról tartott konferencián: „a forradalom a 20. századi magyar történelem egyik leglényegesebb eseménye volt. Ekkor egy nép nemzetté vált.”

(Forrás: hirado.hu)

Még érdekes lehet ...


2021. december 01., Szerda

Elkészült a vörsi betlehem

Európa legnagyobb templomi életképét most hetvenharmadik alkalommal építették meg.


2021. november 28., Vasárnap

Emlékérmén Pilinszky és a szélfútta, füves táj

Emlékérme kibocsátásával tiszteleg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Pilinszky János életműve előtt a költő születésének századik évfordulóján, a Kertész Imre Intézet által szervezett Pilinszky 100 emlékév záróeseményeként.


2021. november 22., Hétfő

Hortobágyi darumese

Ha esetleg lemaradtunk volna az idei vonulásról, egy szuper rajzfilmmel pótolhatjuk kínzó daru hiányunkat.


2021. november 07., Vasárnap

Rokonlelkek

Új kiállítás nyílt a Brunnerek festményeiből. A tárlat a Magyar Plakát Házban látható.


A Nemzet Művésze lett Zádori Mária

A nagykanizsai származású énekművészt kiemelkedő művészi teljesítményéért, reneszánsz és barokk zeneművek autentikus előadásáért, valamint a régi magyar muzsika ápolásáért és megismertetéséért ismerték el


2021. november 04., Csütörtök

Szovjet tankok rohanták le a cserben hagyott országot

November 4-ét a kormány hivatalosan 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá.


2021. október 31., Vasárnap

Lezárult a Magyarország 365 fotópályázat és rekordot döntött

6500 pályázó csaknem 37 ezer képet küldött be.


2021. október 28., Csütörtök

Felavatták Eugenio Pacelli bíboros emléktábláját Nagykanizsán

Az emléktáblát Bárczi Miklós és a nagykanizsai Jézus Szíve-plébánia kezdeményezésére Szemenyey-Nagy Tibor szobrászművész készítette.


2021. október 27., Szerda

Díszbemutató – Eperjes Károllyal

Premier előtt mutatja be a Magyar Passiót a kanizsai mozi, az előadásra Eperjes Károlyt is meghívták.


2021. október 21., Csütörtök

Elhunyt Csíkszentmihályi Mihály, a flow-elmélet atyja

Csíkszentmihályi leginkább a flow fogalmával kapcsolatos munkáiról ismert, amely az optimális élmény állapotának leírására szolgál, amikor az ember képességei  a legjobban megfelelnek a helyzet kihívásainak.


2021. október 18., Hétfő

5 film, amivel október 23-ra emlékezhetünk

Ha szeretnénk belehelyezkedni egy történelmi korszak hangulatába, nincs is jobb módja, mint filmeket nézni.

#Nagykanizsa

Hajrá, Kanizsa! Hajrá, Kanizsa Aréna!

Hajrá, Kanizsa! Hajrá, Kanizsa Aréna!

2021. december 04. - Kanizsa

Magyarországnak előre kell mennie

Magyarországnak előre kell mennie

2021. december 04. - Kanizsa

Átvették nyereményeiket az ifjú alkotók

Átvették nyereményeiket az ifjú alkotók

2021. december 04. - Kék hírek

Felállították a város karácsonyfáját

Felállították a város karácsonyfáját

2021. november 28. - Kanizsa

December 4-én nyit a Kanizsa Aréna

December 4-én nyit a Kanizsa Aréna

2021. november 27. - Kanizsa

Kanizsai adventi forgatag

Kanizsai adventi forgatag

2021. november 26. - Kanizsa

Két órán belül két ittas vezető

Két órán belül két ittas vezető

2021. november 24. - Kék hírek

Hétfő délig 51 ezer vakcinát adtak be

Hétfő délig 51 ezer vakcinát adtak be

2021. november 23. - Hazai

+