Ritkán látott képekkel emlékezünk Kóbor Jánosra

(A képek forrása: hirado.hu/Nemzeti Fotótár)

Hétfőn 78 éves korában elhunyt Kóbor János, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Omega együttes alapító tagja, énekese, aki még vendégként sem szerepelt mások lemezein. A Nemzeti Fotótár segítségével, ritkán látott képekkel emlékezünk az 59 éve alakult Omega ikonikus énekesére.

Apja elismert pénzügyi szakember volt, anyja is pénzügyi vonalon dolgozott. Ő maga sportolónak készült, gátfutásban szép eredményeket ért el, de egy sérülés miatt tervei füstbe mentek. Ekkor kezdett komolyabban zenélni, a József Attila Gimnáziumban társaival alapított együttest. A felállást sorshúzással döntötték el, így lett Kóbor a gitáros, a dobok mögé pedig Laux József ült. A hangszer csak öt évig lógott nyakában, aztán – a Ciklon, majd a Próféta együttesben – végleg az éneklés mellett kötött ki, rekedtes, kemény tónusú hangját soha nem képezte tanárnál.

A Budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnöki diplomát szerzett, miközben egyre jobban elmerült a zenében. A műegyetemisták zenekara 1962. szeptember 23-án lépett fel először Omega néven a BME várbeli kollégiumában, őt ekkor már Meckynek becézték. Az Omega 1967-ig tartó első korszaka nem volt diadalmenet, a gomba módra szaporodó együttesek második vonalához tartozott, műsora angolszász számok előadásából állt. Kezdetben a zenekarvezető, billentyűs hangszereken játszó Benkő László is énekelt, de aztán Mecky letette a ritmusgitárt, frontemberré lépett elő.

Az Omega második korszaka 1967-ben a billentyűs Presser Gábor belépésével kezdődött, ekkor már Mihály Tamás volt a basszusgitáros, a gitáron Molnár György játszott. Presser invenciózus zeneszerzőnek bizonyult, saját dalaik szövegét Adamis Anna írta. Még 1967-ben elkészültek első rádiófelvételeik és első kislemezük, a Táncdalfesztiválon pedig Zalatnay Sarolta első díjas dalát (Nem várok holnapig) kísérték. 1968-ban első magyar együttesként nekik jelent meg nagylemezük, a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek. A lemezgyár azért engedélyezte a korong kiadását, mert az Omega az év nyarán angliai turnéja alatt már felvett egy angol nyelvű lemezt, igaz ezen az itthon maradt Kóbor helyett a többiek énekeltek.

Az év végén az Omega már vitathatatlanul második volt az Illés mögött, és az angliai lemez után abban is hinni kezdtek, hogy magyar együttes is eljuthat a világ élvonalába. A cél érdekében tudatosan dolgoztak, saját kezükbe vették az együttes menedzselését. Második albumuk, a Tízezer lépés 1970-ben jelent meg, a tokiói Yamaha-fesztiválon a Gyöngyhajú lány különdíjat kapott. A felfelé ívelő pálya 1971 tavaszán megbicsaklott, mert Presser és Laux váratlanul kilépett, hogy létrehozzák az LGT-t.

Az Omegának szívós munkával sikerült megújulnia, a dobok mögé Debreczeni Ferenc ült be, a veszteséget Hűtlen barátok című dalukban énekelték meg. Minden tag serényebb lett a dalszerzés terén, Kóbor szövegeket, olykor zenét is írt, s mind nagyobb súlyt fektettek a színpadi látványra és hangzásra. 1973-ban a nyugatnémet Bellaphon lemezcég hároméves szerződést kötött velük, amit öt évvel meghosszabbítottak, miután a cégnek az Omega hozta a legnagyobb bevételt. Az Omega jól csengő névvé vált Európa-szerte, világsztárokkal játszottak együtt, olykor a slágerlistákon meg is előzték őket. A tagok a pénz legnagyobb részét „visszaforgatták: világszínvonalú felszerelést vettek, lézerfény-játékot béreltek.  Évente 150-200 koncertet adtak, lemezeiket (Időrabló, Csillagok útján) csaknem hatvan országban forgalmazták, közel kerültek a világhírhez. A továbblépést azonban lehetetlenné tette kilátástalan küzdelmük a merev hazai hatóságokkal, a disszidálásra pedig nem voltak hajlandók. Az Omega a hetvenes évek végén érkezett alkotói csúcsára, de az általuk (is) képviselt sajátos, lebegő érzést keltő „űr-rock” (space rock) a nyolcvanas évek újhullámos közegében már nem úgy érvényesült, mint addig.

Az Omega gazdasági vállalkozásokba is kezdett, Kóbor János házának alagsorában stúdiót rendezett be, zenei rendezőként közreműködött mások felvételein, a rendszerváltozás után részt vett a Hungaroton utódát megvásárló konzorciumban.

A zenekar ezt követően kisebb kihagyásokkal töretlenül dolgozott, koncertezett, sőt újabb dalok is születtek. Az évtized első felében szimfonikus hangszereléssel adták ki lemezen slágereiket, vallásos témájú dalaikat templomi koncerteken adták elő. Kóbor János régi vágya 2014-ben teljesült be, amikor az Omega a rendszerváltás 25. évfordulójának tiszteletére a Hősök terén adhatott ingyen koncertet a német Scorpions társaságában, Klaus Meinével százezres tömeg előtt énekelte a Wind of Change című dalt.

Az együttes munkásságát 1987-ben Liszt Ferenc-díjjal, 2013-ban „a magyar könnyűzenében játszott úttörő szerepükért, a közönség szeretetétől övezett, folyamatosan megújuló, a magyar rocktörténetben egyedülálló nemzetközi sikereket elért, legendássá vált fél évszázados művészi pályafutásuk elismeréseként” Kossuth-díjjal ismerték el, idén Fonogram életműdíjban részesültek. Az Omega sok leget felmutató pályafutása során itthon és külföldön több mint 15 millió lemezt adott el, Magyarországon először ők kaptak gyémántlemezt ötmillió eladott album után. Kóbor János 1998-ban a Magyar Köztársaság tiszti keresztjét vehette át, 2013-ban Budapest díszpolgára lett és megkapta az orosz Ortodox Érdemrend Nagykeresztjét.

Nem Kóbor János az együttes első tagja, aki sajnálatos módon már nincs közöttünk. Benkő László, az Omega másik alapítója, billentyűse, zeneszerzője 77 éves korában rákbetegségben halt meg 2020 novemberében.

(Forrás: hirado.hu)