Így lett a fenyőfából karácsonyfa

(Fotó: Karácsonyfa Németh Jenő és családja Zrínyi utcai lakásában, 1944, forrás: TGYM)

A karácsonyi ünnepkör egyik legszebb szimbóluma a karácsonyfa. Bár a fenyő már az ősidők óta mágikus jelkép, a karácsonyi pompába öltöztetése csak a 16. században kezdett elterjedni. Hogy miként, arról a Thúry György Múzeum munkatársa, Kunics Zsuzsa számol be az intézmény közösségi oldalán.

A fenyő már az emberiség őskorában is mágikus jelkép volt, örökzöld ágai a téli napforduló ígéretét hirdették, a meleg, a fény visszatértét a földre. Ezért az emberek már igen korán borókát, fagyöngyöt, fenyőágat akasztottak ki az otthonaikban. Már a rómaiak is ajándékoztak egymásnak zöld ágacskákat (strenaét) újesztendő napján; a germánok mécsesekkel díszítették fenyőágaikat, írja a szakember.

A fenyőágakat, fákat később piros almával, dióval, mogyoróval, tojással – termékenységszimbólumokkal – díszítették. A fenyőállítás jelképe korán összefonódott az élet, illetve a tudás fájának képzetkörével. Erre utal, hogy a legtöbb német nyelvterületen a karácsonyfát Paradiesnek, azaz paradicsomnak nevezték, s hozzátartozott a középkori paradicsomjátékok kellékeihez. Ma már nem gondolunk rá, hogy szimbolikus értelme van a díszeknek is, melyeket a fenyőfa ágaira aggatunk: az angyalhaj, a papírlánc, a fémgyöngy a bibliai kígyót idézi, a narancs és az alma a tudás fájának gyümölcsét; a fa alá tett ajándékokat pedig ételek formájában egykor a család eltávozott tagjainak, illetve az értük imádkozó koldusoknak, szegényeknek szánták.

Az első karácsonyfáról – melyet a 15. század végén Strasbourgban állítottak – Sebastian Brant német író emlékezett meg Narrenschiff (Bolondok hajója) című művében. E szerint: az emberek itt „karácsonyfát készítenek, rá papirosból rózsákat akasztanak, süteményeket, cukorkákat”. A szokás bölcsőjének Elzászt tekintik, ahol évszázadok óta az ünnep estéjén szalagokkal körbefont kis fenyőket helyeztek el a templom előtti téren, a falu kútján. Gyertyával díszített fáról is Strasbourgból 1685-ből való az első adatunk.

Európa többi területén német földről evangélikus szokásként terjedt el a karácsonyfa. Lipcsében már 1805-ben, Berlinben 1810-ben karácsonyfákat árultak. Angliában Viktória királynő férje honosította meg a szokást, Amerikába német kereskedelmi utazók juttatták el.

A Habsburg uralkodók is fenyőfa alatt ünnepelték a szentestét. Ilyenkor megajándékozták az udvar tagjait, az általuk pártfogolt zárdákat, s azok növendékeit is.

Hazánkban Bécsből a magyar arisztokrácia példája nyomán terjedt el. Az első karácsonyfákat 1824 és 1826 táján Brunszvik Teréz, József nádor harmadik neje, Mária Dorottya és aszódi kastélyában a Podmaniczky család állította. Jáky Ferenc osli plébános 1855-ben a falu iskolás gyermekeinek rendezett karácsonyfaünnepélyt, olvasható a bejegyzésben.

(Forrás: Thúry György Múzeum/Kunics Zsuzsanna)