Búcsúzik a kiállítás (Galéria)

Cseresnyés Péter, Balogh László volt polgármester és Dr. Száraz Csilla, a Thúry György Múzeum igazgatója az eseményen (Fotó: Gergely Szilárd)

Kedden délután különleges előadásnak adott otthont a nagykanizsai Magyar Plakát Ház: Szmodics-Tugya Beáta történész-muzeológus mutatta be Sass Brunner Erzsébet és lánya, Brunner Erzsébet életútját, különös hangsúlyt fektetve az Indiában töltött éveikre. Az előadás a „Szegénység és gazdagság kontrasztja” című kiállítás kísérőeseménye volt, amely december óta várta a látogatókat a Plakát Házban, bemutatva a Brunnerek művein keresztül India kettősségét.

A tárlat nagy sikert aratott, számos múzeumpedagógiai foglalkozás alapjául is szolgált, amelyeken diákok ismerkedhettek meg a nagykanizsai származású, de világhírű festőművészek munkásságával. A kiállítás lezárása előtt a múzeum munkatársai úgy döntöttek, egy előadással tisztelegnek a két alkotó életműve előtt. Szmodics-Tugya Beáta előadásában nemcsak művészettörténeti, hanem emberi szempontból is igyekezett bemutatni a két festő életét, különleges utazásaikat, kapcsolataikat, s azt is, miért éppen India vált életük és művészetük meghatározó színterévé.

Beszélt szerelemről, arról, miért nem ment férjhez Brunner Erzsébet, hogyan jutottak el Japánba vagy az Egyesült Államokba.

A két kanizsai művész 1930-tól hosszú éveken át élt és alkotott Indiában. Munkáik fele ma is Delhiben található, míg másik részüket Nagykanizsán őrzik. Dr. Száraz Csilla múzeumigazgató szerint a Brunnerek életműve kulturális hidat képez Magyarország és India között. Mint mondta, a jövőben is szeretnék ápolni a kapcsolatot az indiai művészeti közösségekkel, és reményeik szerint további kutatásokat is folytathatnak Indiában az alkotók örökségének feltárása érdekében.

Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő az esemény kapcsán kiemelte, hogy a Thúry György Múzeum „Múzeumi esték” programsorozata mindig értékes és tartalmas előadásokkal gazdagítja a város kulturális életét. Hozzátette: büszke arra, hogy egykor maga is közreműködhetett a Sass Brunner-hagyaték hazahozatalában, és örömmel látja, hogy az alkotók művészete mind többekhez eljut Nagykanizsán és Magyarországon.