Hímes tojás a húsvéti népszokásokban

Gyerekek hímes tojásokkal. Semjénháza (Zala m.), 1958. (Fotó: Kerecsényi Edit)

Az egész magyar nyelvterületen a húsvéti népszokások legtöbbjénél a tojás, főként a díszített, a hímes tojás a szokások elengedhetetlen tartozéka.

Nagykanizsa környékén a hímes tojás kétszer kap fontos szerepet: először vasárnap délután, amikor a keresztszülők vagy szomszédok ajándékozzák, másodszor húsvéthétfőn vagy a húsvétot követő ún. mátkáló vasárnap. Ekkor a fiatal lányok cserélnek legkedvesebb barátnőjükkel hímes tojást, ezzel életre szóló barátságot (mátkaságot, komaságot) fogadva egymásnak.

Általános szokásként élt/él Zalában és Somogyban, hogy a keresztszülők húsvétkor megajándékozzák keresztgyermekeiket. A 20. század első évtizedeiben ez az ajándék rend szerint hímes tojás és alma. A legszebb almákat már ősszel félretették erre az alkalomra. A két világháború közötti időszakban a tojás mellé gyakran került narancs, vásári mézesbáb, apró csokoládé, az 1960-as évektől játék, könyv, dísztárgy is. Kiskanizsán egyik évben a keresztanya látogatta meg keresztgyerekét, másik évben fordítva. Zalaváron fehérrel hímzett „pirostojásos kendőben” vitte a keresztanya az egyszínűre festett tojást.

Fiatal leány húsvétra készített hímes tojásokkal. Semjénháza (Zala m.), 1958. (Fotó: Kerecsényi Edit)

A húsvéti tojásból a locsolásért adott jutalom, szerelmi ajándék csak a későbbiekben lett - a locsolkodás csak az 1930-as években vált általánossá. Némely helyen húsvétkor a lányok vesszőzése volt szokásban. Tótszerdahelyen vízzel és korbáccsal jártak a fiúk, minden háznál megkorbácsolták és megöntözték a lányokat​.

Háromszorhímes tojások

A szomszédos somogyi falvakban a szokásostól eltérő fekete színű tojásokat is készítettek az asszonyok. A sötét alapból emelkedtek ki a zöld, illtve piros színű minták. A kétszer, illetve háromszorhímes elnevezés a szín és a festés három fázisából adódik. Véséről, Inkéről, Csurgóról, Letenyéről és Lábodról kerültek e különös technikájú húsvéti alkotások a Thúry György Múzeum gyűjteményébe.

Asszonyok háromszorhímes tojásokkal. Vése, 1961 (Fotó: Kerecsényi Edit)

Először a tojás kerületén és közepén viasszal mintákat rajzoltak, majd zölddel színezték a leveleket. A zöld tintával megfestett mintákat viasszal „lefedték,” hogy a hím zöld maradjon alatta. Miután a minta zölden maradó részeit viasszal lefedték, meleg piros festékbe mártották. A pirosra festett tojást száradás után forró viasszal lefedték: a mintának az a része maradt piros. A tojást feketére festették, amihez a festéklé a kovácsműhely üllője alatt összesöpört vasszemét felfőzésével készült. Ebben a fekete lében készre főzték a tojást. Végül kivestték, langyosra hűtötték, és puha ronggyal letörölték: a viasz lejött róla és a fekete alapon a piros, zöld minta szépen mutatott.

(Forrás: Thúry György Múzeum)