Varga Szilárd "Szilu" emlékét a Kanizsa Fotóklub örökké megőrzi (Fotó: Kanizsa Fotóklub Facebook-oldala)
A Kanizsa Fotóklub Varga Szilárd fotóművész szerdai temetésének napján csokorba fogta "Szilu" önéletrajzát. Varga Szilárd "Szilu" 1979. szeptember 5-én született Nagykanizsán. Eredeti végzettsége szerint számítástechnikai technikus, akit a 3D grafika iránti érdeklődése vitte el a művészeti irányba, később tördelőszerkesztő grafikusként dolgozva került közel a fotókhoz.
Mint írták: a fotózást relatív későn, 30 éves kora után, 2010-ben kezdte csak el. Először digitális eszközökkel, majd később kezébe véve egy nedves kollódiumos képet döntötte el végleg: neki ez a világ kell. Változatos, több mint 170 éves fotótörténeti technikákkal, archaikus eljárásokkal – nedves kollódiumos eljárás, cianotípia, argentótípia, sópapír és alterációi – kezdett el foglalkozni, az internetet bújva, hozzá hasonló érdeklődésű emberektől mindent autodidakta módon tanult, s büszke volt rá, hogy nincsen szakirányú végzettsége.
Mottója: „Alkimista” fotóamatőr (EFIAP, A-MAFOSZ) vagyok és többnyire pucér emberekről készítek felvételeket. Ezüstből.
Hozzátették: negatívjait, nagyításait maga dolgozta ki a kezdetektől fogva. Épített lyukkamerát, hulladékból nagy formátumú fényképezőgépet papírnegatívumokhoz, nagyítókból objektíveket. Alkotásai, fotói egyediek, egyszeriek, hiszen egy eredeti példány létezik belőle, analóg módon nem replikálhatóak.
„Hiszem, hogy a fotó helye egy albumban vagy a falon van és nem a felhőben” – vallotta.
Aztán 2012-ben, hosszas unszolásra ellátogatott a Kanizsa Fotóklubba. Az első benyomások a klubtagságra sarkallták, melyről később így írt: „A klubhoz való csatlakozást életem egyik legfontosabb állomásának tartom”. A fotóklub keretein belül 2014 nyarán szerezte meg első pályázati elfogadását, ami hatalmas löketet adott neki, célja az AFIAP minősítés volt, melyet kicsit túlteljesítve 2017-ben egyből EFIAP lett. Ugyanebben az évben szerezte meg az A-MAFOSZ címet is, 500 feletti elfogadással, több mint 28 országban megjelent képpel.

A klubhoz való csatlakozását élete egyik legfontosabb állomásának tartotta (Fotó: Kanizsa Fotóklub Facebook-oldala)
2017-ben a Kanizsa Fotóklub tisztújító közgyűlésén egy régi gondolatát megvalósítva jelentkezett az elnöki tisztségre, melyet jelentős többséggel nyert el. A feladatot teljes elánnal, hittel és szeretettel végezve, megtiszteltetésnek tekintve a bizalmat. Keze nyoma ott volt a klub minden fotókiállításán, pályázatra küldött anyagán és internetes felületein.
Kiállításaival számtalan településen megfordult – országhatárainkon belül és kívül is, de pályázatokra beküldött és kiállításokon, katalógusokban szereplő képeivel távolabbi helyeken is ismertté tette nevét és a Kanizsa Fotóklubot, melynek színeiben indult. Halála után, 2025. május 2-án a Magyar Fotóművészek Világszövetsége posztumusz életműdíjat adományozott a fotóművészet szakmai, közéleti és társadalmi területén végzett kiemelkedő munkájáért. Emlékét a Kanizsa Fotóklub örökké megőrzi.
Az új időbeosztás 2026. augusztus 31-ig lesz érvényben és ez az oka!
A motorosok a határtól mintegy 20 kilométerre fekvő Marina kikötőbe tartanak, míg Tótszentmártonban egész nap kulturális és családi programok várják az érdeklődőket.
A szervezők az idén is nagy szeretettel és valódi családi összefogással készültek a rendezvényre, hogy méltó vendéglátásban részesítsék a meghívott énekkarokat és a fellépőket.
A Kossuth-díjas dalszerző–előadóművész közlése szerint az operáción már sikeresen átesett, jelenleg állapota stabil, és otthonában folytatja a felépülést.
A szakember több évtizedes pedagógusi pályafutása során szakmai igényességével, emberségével és tanítványai iránti elkötelezettségével vívta ki kollégái, diákjai és a helyi közösség megbecsülését.
A londoni program egyik legemlékezetesebb állomása a London Eye volt, ahonnan a diákok a brit főváros páratlan panorámáját csodálhatták meg.
Országos különdíjat nyert a Kossuth téri Tagóvoda.
A diákok célja, hogy a döntőben is eredményesen szerepeljenek és méltó módon emlékezzenek meg a mohácsi csata történelmi jelentőségéről, amely a magyar történelem egyik meghatározó fordulópontja.
A fiatal az elmúlt tanévben végzett lelkiismeretes munkájával, kimagasló tanulmányi teljesítményével és példaértékű hozzáállásával vívta ki pedagógusai és diáktársai megbecsülését.
Az író-olvasó találkozó középpontjában a magyar labdarúgás egyik legismertebb és egyben legfájóbb története áll.
Gergő generációjának egyik legkiemelkedőbb hangszeres tehetsége, aki eddigi pályafutása során már számos rangos szakmai elismerést gyűjtött be.
A kirándulás nem csupán egy határon túli tanulmányút volt, hanem valódi közösségi élmény is: közös nevetések, túrák, beszélgetések, megható találkozások és olyan pillanatok sora, amelyekre a diákok valószínűleg még hosszú évek múltán is emlékezni fognak.