Krasznahorkai László Forrás: Facebook
A Svéd Akadémia bejelentette: a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai László veheti át. Az indoklás szerint az írót „apokaliptikus rémület közepette is a művészet erejét megerősítő, látomásos életművéért” ismerték el.
A 71 éves Krasznahorkai László a magyar és a kortárs világirodalom egyik legeredetibb alkotója. A gyulai születésű író pályáját a végtelen mondatok, a hipnotikus nyelvhasználat és a civilizáció végpontjait kutató filozofikus látásmód jellemzi.
Első regénye, a Sátántangó 1985-ben jelent meg, és rövid idő alatt kultikus státuszt vívott ki magának. Az elzárt falusi közegben játszódó történet az emberi közösség széteséséről, a rend és az erkölcs elvesztéséről szól – univerzális kérdéseket megfogalmazva a reményről és a megváltás lehetőségéről.
Későbbi művei, mint Az ellenállás melankóliája, a Háború és háború, valamint a Báró Wenckheim hazatér tovább mélyítették ezt a világképet: a káosz és a hit, a pusztulás és a teremtés örök körforgásáról szólnak.
Krasznahorkai nevét a világirodalom már az 1990-es évektől jegyzi. Műveit számos nyelvre lefordították, és különösen az angolszász és német olvasóközönség körében vált ismertté.
2015-ben elnyerte a rangos Nemzetközi Man Booker-díjat, ami végleg nemzetközi hírnevet hozott számára.
Alkotói pályája szorosan összefonódott Tarr Béláéval: együtt dolgoztak a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák filmadaptációin. Krasznahorkai prózája és Tarr képi világa egymást kiegészítve teremtették meg a magyar film egyik legerősebb, legmeditatívabb korszakát.
Az író stílusát gyakran nevezik „apokaliptikusnak” – de ez a szó nála nem pusztán pusztulást jelent. Írásaiban mindig ott rejlik a transzcendens rend utáni vágy, a hit, hogy a káosz mögött értelmet keres az ember. Mondatai hömpölyögnek, szinte zsoltárszerűen, miközben a létezés szorongását és szépségét egyszerre ragadják meg.
Krasznahorkai László Kertész Imre (2002) után a második magyar, aki irodalmi Nobel-díjat kapott.
A Svéd Akadémia döntése újabb mérföldkő a magyar kultúra számára: az író életműve azt üzeni, hogy a legmélyebb sötétségben is ott rejlik a művészet megváltó ereje.
„A világ szétomlása nem a vég, hanem a kezdet lehet” – vallotta Krasznahorkai korábban.
Most a világ irodalma is e gondolat előtt tiszteleg.
Forrás: Origo
November 2-án, vasárnap Nagykanizsán a Zsinagógában a Nagykanizsai Zsidó Örökség Programsorozat keretében két előadása kerül sor.
Egy nap Ungváron Sütő Andrással, aki hisz abban, hogy a színház gyógyít, hisz nem más, mint találkozás – önmagunkkal és egymással.
A magyar nyelv nem csupán kommunikáció, hanem szívünk közös hangja.
Különleges napot töltött együtt a nagykanizsai Bolyai-iskola 7.a osztálya Budapesten.
Az MMA oklevele nemcsak egy pályát, hanem egy életre szóló szolgálatot díjaz: a közösségért, a tanítványokért és a zene iránti hűségért végzett munkát.
A tárlat a Magyar Festészet Napja alkalmából nyílt.
Az alfa-generáció újra felfedezi a valóságot – a digitális tér után jön a lelki egyensúly kora, vallja a nagykanizsai kötődésű Kepe Nóra.
Varga Márta korábbi kedvelt tevékenységét, a csuhézást nyugdíjba vonulása után sikerült kiteljesíteni, ennek eredménye a tárlat anyaga.
A kiállított borotvatartó nagyon hasonlít a Néprajzi Múzeumban lévő spanyolozott sótartóhoz, amelyet Nemespátrón gyűjtöttek.
A Reformátusok Lapjának legújabb számában a galamboki református gyülekezet mutatkozik be.