Sütő András Forrás: Déryné Program
Sütő András, a fiatal zalamerenyei származású színész a Kárpát-medencét járja a Déryné Program „Színház mindenkinek!” missziójában és arról mesélt Ungváron, hogyan lett a gyermekkori játékból hivatás, miért tartja a színházat ma is az egyik legemberibb dolognak, és miért lenne legszívesebben… tojás.
András már 11 évesen megtalálta az útját – vagy inkább az út találta meg őt. Lázár Péter drámapedagógus vette szárnyai alá, és a közös munka évek alatt mély nyomot hagyott benne.
"A vele való találkozás meghatározta a döntésemet. Tetszett, hogy belebújhatok más emberek bőrébe, megélhetek történeteket, amik hatnak rám és másokra is. Sűrítve több életet lehet élni."
A színházban számára az emberi lélek tanulmányozása vált szenvedéllyé. Nem a hírnév, nem a taps, hanem az, hogy „minden este egy új világba léphetünk be, ahol őszintének kell lenni, különben a néző rögtön megérzi.”
A főiskolai felvételi nem ment elsőre. Sem másodszorra. Sütő Andrást csak az ötödik próbálkozásra vették fel a színművészetire.
"Ez a hét év megtanított arra, hogy a színház nemcsak tehetség, hanem alázat és türelem is. Meg kellett tanulnom, hogy a kudarc nem ellenség, hanem tanítómester."
A mai napig ezt a szemléletet viszi magával minden szerepébe: a koncentrált figyelmet, a fegyelmet és a közösség iránti tiszteletet.
A színész inspirációs forrásai sokszínűek – a klasszikus magyarok és a modern filmes ikonok egyaránt hatnak rá.
– Ugyanolyan lelkesedéssel figyelem Molnár Piroskát, mint Mads Mikkelsent vagy Charlie Chaplint. Ők mind emberiek – és ez az, ami igazán érdekel a színházban: az ember – mondta.
András számára a jó színészet nem technika, hanem jelenlét kérdése. „A néző érzi, ha ott vagy. Ha valóban figyelsz, ha nem játszol, hanem élsz a színpadon.”
A „Színház mindenkinek!” mozgalom számára nemcsak munkát, hanem hitvallást is jelent. A társulat nem fix helyszínen játszik, hanem járja a vidéket, kistelepüléseket, iskolákat, közösségi házakat – oda viszik az élményt, ahol gyakran évek óta nem volt színház.
"A vidéki közönség mindig hálás. Ott nem elvárás van, hanem őszinte kíváncsiság. Valódi találkozások születnek. A cél, hogy a néző akár egy apró felismeréssel, érzelmi többlettel térjen haza."
A vándorszínház tehát nemcsak művészeti, hanem társadalmi vállalás is: empatikusabb, érzékenyebb közösséget formálni az előadásokon keresztül.
András szerint a színház varázsa nem a díszletekben vagy a technikában rejlik, hanem abban, ami megfoghatatlan.
"A jó előadás attól igaz, hogy emberi. Nem feltétlenül realista, de őszinte. Amikor a színpadon és a nézőtéren egyszerre van jelen a figyelem, akkor valami megváltozik. Egy pillanatra megáll az idő.”
A fiatal színész szerint a színház 2025-ben is ugyanazt jelenti, mint száz éve – csak éppen most különösen nagy szükség van rá.
„Ma, amikor minden digitalizált és gyors, a színház az egyik utolsó offline közösségi tér. Ezért mondom, hogy a színház ma forradalmian emberi dolog.”
És miért lenne legszívesebben tojás? A válasza egyszerre humoros és szimbolikus.
„A tojás bármilyen formát felvehet. Lehet főszereplő és mellékszereplő, sósban és édesben is megállja a helyét. Ahogy egy színésznek is: alkalmazkodnia kell, új formákat keresni, mindig megújulni.”
Egy ilyen hasonlat talán tökéletesen kifejezi Sütő András gondolkodását: játékos, de mélyen emberi.
A színész három legfontosabb célja nem karrierről, hanem életről szól:
„Több időt tölteni a szeretteimmel. Bejárni a világot, miközben történeteket gyűjtök az emberektől. És egyszer egy teljes napot csendben tölteni a természetben.”
A színház számára nemcsak munka, hanem életforma. Egy állandó keresés – a kapcsolódás, az őszinteség, a figyelem keresése.
Sütő András vallja, hogy a színház nem a valóság tagadása, hanem annak felerősítése.
Ungváron, egy nap alatt, amikor a színpad mögött készül a közönség elé, pontosan tudja, miért csinálja:
„Ha egyetlen néző is úgy megy haza, hogy valamit megértett magából vagy a világból, már megérte.”
Forrás: Déryné Program
A házi oltár nem csupán műtárgy, hanem történet is – a családoké, a közösségé és egy olyan hagyományé, amely generációkon átívelve formálta a dél-zalai otthonok szellemiségét.
A Magyar Költészet Napja alkalmából Soósné Balassa Eszter költő bemutatkozó estjére került sor Letenyén a Fáklya Művelődési Házban.
A költészet napja jó alkalom arra, hogy újra kézbe vegyünk egy verseskötetet, elővegyünk egy régi kedvencet, vagy felfedezzünk egy kortárs szerzőt.
Az egyházi vezetők azt kérik, hogy az idei húsvétot
A megmérettetésre nagyon sokan jelentkeztek: 12 iskola 71 tanulója mutatta be verstudását német nyelven.
Egry József Kalapos hölgy című grafikáját egy aukciós online piactér honlapján kínálták eladásra.
Apja révén magyar származású, New Yorkban élő Suzanne C. Nagy gyűjteményének 38 darabja érkezik Nagykanizsára, a Magyar Plakát Házba.
A napokban immár 34. alkalommal került megrendezésre a József Attila területi versmondó verseny a letenyei Városi Könyvtárban.
A rendezvény jól mutatta, hogy az amatőr művészeti közösségek nem csupán hagyományőrző szerepet töltenek be, hanem aktív alakítói is a helyi társadalmi és kulturális életnek.
Zala megyei kórusvezetők és énekesek is rangos elismerést kaptak.
A diákok változatos műsorral léptek színpadra az iskola kulturális bemutatóján, amely nagy sikert aratott a közönség körében.
A fesztivál programja március 14-ig tart, lesz kiállítás, előadás, nőnapi rendezvény, megemlékezés és jubileumi koncert is.
Országos kémiaversenyen bizonyított a nagykanizsai diáklány, különdíjjal ismerték el Rebeka tehetségét.
XIV. Leó pápa a hallgatás és a mértéktartás útjára hív.