Egy hajdani karácsonyi ajándék: Bözsi, a fóka

Fotó: Thúry György Múzeum/Hohl Zoltán

Ugyan Bözsi nem mackó volt, hanem fóka, mégis: Kató szívének legkedvesebb játéka lett.

Az 1910-es években, karácsony tájékán, Nagykanizsán egy kislány, Bentzik Katalin – a városi tiszti ügyész, dr. Bentzik Ferenc legkisebb gyermeke – egy különleges ajándékot kapott: egy világosszürke moher plüss bundás játékfókát. A hajdan hófehér hasú, szalma töltetű, dróttal merevített úszólábú játékot Kató Bözsinek nevezte el, s ez a szeretettel becézett fóka egész életében elkísérte.

A fóka, a róka – és egy gyermeklány boldogsága

Kató, a hétgyermekes család legkisebbje, a kor szokásai szerint nemcsak szüleitől, hanem felnőtt testvéreitől is rendszeresen kapott ajándékokat. „Egyetemista korukban Pestről küldözgettek nekem játékokat” – emlékezett vissza idős korában. Bözsi, a fóka és Margit, a róka váltak legkedvesebb játékbarátaivá.

A testvérével, Terával sokat játszottak a kertben, ahol a gondosan öltöztetett babák mellett mindig ott volt Margit és Bözsi is.

„Margit rókasága és Bözsi fókasága nem akadályozott meg abban, hogy számukra kérjem a legszebb ruhákat. Nekik volt a legtöbb ruhájuk. Külön babaszekrényük is volt.”

Kató a klasszikus babákat szívesen átengedte testvérének – számára a „különlegesek” voltak fontosak. Egy 1969-ben adott visszaemlékezésében egy 1912. júliusi napot idézett fel, amikor boldogan játszott Bözsivel és Margittal a családi kertben.

Játékból emlék – emlékből múzeumi kincs

A játékfókát – amelynek gyártója máig ismeretlen – Kató néni haláláig megőrizte. Bözsi a későbbiekben a család leszármazottaitól került a Thúry György Múzeum gyűjteményébe, ahol ma is megtekinthető.

Bözsi, a fóka egykor és ma Fotó: Thúry György Múzeum/Hohl Zoltán

A plüss fóka megfakult, elöregedett, a bundája kopott, de szemei, orra, szája és fülei hímzése még mindig őrzik eredeti báját. Az egykori szeretet emlékét nemcsak maga a játék, hanem a családi fényképalbumok is megőrizték, amelyek szintén a múzeum gyűjteményébe kerültek. A felvételek Mathea Károly műtermében készültek, és gyakran tűnik fel rajtuk a legkisebb lány, Kató – más becenevein: Katicaként, Cicaként, Csipikaként – és vele együtt Margit és Bözsi is.

A plüssállatok hajnala: puhaság, játékosság, szeretet

A puha, textilből készült játékállatok a 19. század végén, a német Margarete Steiff munkásságával váltak világszerte ismertté. Az 1880-as években filc tűpárnának induló kis elefántfigurákból nőtt ki az a vállalkozás, amely a világ első plüssmackóját is megalkotta 1902-ben. A moherből, filcből és bársonyból készült játékok minősége, részletgazdagsága hamar meghódította a világot.

Steiff példáját követve több német cég – például a Schreier & Co. és a Gebrüder Bing – is belépett a játékpiacra, és az ipari forradalom hatására a játékkészítés tömegtermelésbe fordult. Megszülettek az első játékkereskedések, és a vásárokon túl már boltokban is lehetett játékot venni – így talán Bözsi is ilyen úton érkezhetett Kanizsára.

Bentzik Katalin legkedvesebb játékaival Mathea Károly fényképész műtermében 1911 körül Fotó: Thúry György Múzeum/Hohl Zoltán

Játékállatok az idők mélyéről

A gyermek és az állatfigura kapcsolata azonban nem 19. századi találmány. Már az őskorban is készítettek állatformájú játékokat: Perzsiából, Indiából, Egyiptomból ismertek húzható, guruló állatfigurák, fa krokodilok, textil vízilovak, kerámiából formált lovacskák. A gyermekjátéknak szánt tárgyak az emberi társadalmak fejlődésének kora dokumentumai – akárcsak Bözsi.

Bözsi nem feled, és őt sem felejtik

Bözsi, a fóka nemcsak egy megőrzött játék, hanem egy kor lenyomata. Egy boldog gyermekkor szimbóluma, egy szerető család emléke, és egy olyan tárgy, amely ma már a múzeum falai között őrzi a századelő hangulatát. Ma már nem sokan élnek, akik személyesen ismerték Bentzik Katót, de Bözsi révén az ő világa, az ő gyermeki öröme tovább él, megfogható közelségben.

Forrás: Thúry György Múzeum/Kunics Zsuzsanna történész-muzeológus