Nagybányai színek a Plakátházban +Képgaléria

Fotók: Zalakocka

Különleges és hiánypótló tárlattal jelentkezik a nagykanizsai Magyar Plakátház, pontosabban az azt működtető Thúry György Múzeum: az „Új utakon járva” című kiállítás Faragó Márton és Sass Ferenc festőművészek munkássága előtt tiszteleg a magyar kultúra napja alkalmából. 

A kiállítás keddi megnyitóján Dr. Száraz Csilla múzeumigazgató hangsúlyozta: a tárlat nem jöhetett volna létre a Faragó család önzetlen segítsége nélkül. A bemutatott anyag oroszlánrészét ugyanis a család házi gyűjteménye és a művész leszármazottai által gondozott hagyaték adja. A megnyitón tiszteletét tette Faragó Emma (unoka) és Faragó Zoltán (dédunoka) is, akiknek jelenléte még személyesebbé tette az emlékezést.

Híd Lendva és Kanizsa között

Az eseményen felszólalt a lendvai múzeum igazgatója, Dubravko Baumgartner is, aki emlékeztetett: Faragó Márton Lendva szülötte volt, és személye ma is fontos kulturális kapocs a két ország és a két város között. A festőiskola alapítása és a határon átnyúló művészeti misszió bizonyítja, hogy a kultúra képes tartós hidakat építeni a nemzetek között.

Két mester, egy közös iskola

A kiállítás kurátora, Szmodics-Tugya Beáta történész-muzeológus a két művész sorsának összefonódását vázolta fel:

• A festőiskola: 1908-ban alapítottak közös iskolát Nagykanizsán, ahol a nagybányai naturalizmust és a plein air (szabadtéri) festészetet népszerűsítették.
• Faragó Márton: A „derű festője”, aki még a háború borzalmai alatt is képes volt a balkáni tájak szépségét megörökíteni a családjának küldött tábori levelezőlapokon.
• Sass Ferenc: A melankolikusabb, mély lélektani portrék mestere, akinek pályáját és sötétebbé váló színvilágát kettétörte a világháború és az azt követő személyes válság.

Érdekesség a tárlatról: Sass Ferenc egyik virágcsendéletét a múzeum munkatársai restauráláskor fedezték fel: a művész – anyagi források híján – egy durva vászontörölközőre festette az alkotást, ami hűen tükrözi késői éveinek nélkülözését.

Miért érdemes megnézni?

A kiállítás nemcsak az alkotók művészettörténeti jelentőségét emeli ki, hanem emberi sorsokat mutat be: Faragó optimizmusát és Sass vívódásait. A képek vegyes elrendezése különleges harmóniát ad, ahol az életigenlés és a drámai mélység egyensúlyba kerül.