Az előadás egy látványos jelenete Fotó: Facebook/Várfalvi Tibor
A magyar történelem, a nemzeti sors és az érzelmekkel átszőtt múlt újra életre kelt Komáromban: Jókai Mór Szeretve mind a vérpadig című regényéből készült zenés színházi előadást a Monostori Erőd különleges történelmi környezetében tekinthették meg az érdeklődők, köztük Nagyrécse közössége. A Magyarock Dalszínház produkciója nem pusztán egy történelmi musical, hanem mélyen átérezhető kulturális élmény, amely a magyar lélek visszatérő kérdéseit állítja a középpontba.
Az előadáson egy szervezett közösségi kirándulás keretében Nagyrécse önkormányzata jóvoltából vehettek részt az érdeklődők: a településről autóbusszal utaztak Komáromba, hogy együtt élhessék át ezt az irodalmi és történelmi élményt. A program megvalósulását a Nemzeti Művelődési Intézet (NMI) támogatta, erősítve ezzel a közösségi kultúrafogyasztás és az élő magyar örökséghez való kapcsolódás lehetőségét.
Jókai műve a Vág völgyétől Érsekújvárig vezeti az olvasót – és ezúttal a nézőt is –, miközben egyéni sorsokon keresztül beszél hűségről, áldozatvállalásról, erkölcsi döntésekről és a nemzeti identitásról. A zenés színpadi feldolgozás korszerű formában, mégis a hagyományok iránti tisztelettel közvetíti mindazt, amiért Jókai Mór életműve ma is érvényes és megszólító erejű.
A Monostori Erőd monumentális falai különleges atmoszférát adtak az előadásnak: a történelmi tér és a színpadi cselekmény egymást erősítve idézték meg a múltat. A darab szereplői hiteles alakításukkal segítették, hogy a nézők ne pusztán szemlélői, hanem átélői legyenek a történetnek.
Az esemény részleteiről Várfalvi Tibor videós összefoglalót is közzétett, amelyben az utazás, az előadás és a közösségi élmény pillanatai is megjelennek – tovább erősítve azt az üzenetet, hogy a kultúra akkor él igazán, ha közösségben éljük meg.
A Szeretve mind a vérpadig zenés változata egyszerre volt történelmi emlékezés és jelenidejű üzenet: magyar sorsról, magyar történetről, magyar lélekről szólt. Olyan élményről, amely megerősít abban, hogy magyarok vagyunk – és joggal vagyunk rá büszkék.
Egy estélyi ruha a hónap műtárgya a Thúry György Múzeumban.
Földműves családból indult Békésről, de életútja a magyar szellemi élet egyik legfontosabb alakjává emelte: könyvesboltos, kiadóalapító, szervező, közösségépítő és – sokak számára – erkölcsi iránytű volt.
Fenyő Miklós a magyar könnyűzene megkerülhetetlen alakja volt, akinek dalai generációkat kötöttek össze.
A kiállítás nemcsak az alkotók művészettörténeti jelentőségét emeli ki, hanem emberi sorsokat mutat be: Faragó optimizmusát és Sass vívódásait.
Az eseményen átadták „A Letenyei Kultúra Mecénása” díjat is.
A kultúra összeköt, kapaszkodót ad, és képes közösséget teremteni akkor is, amikor a világ körülöttünk bizonytalanná válik.
Zalai alkotó munkásságát is díjazták.
Tudomány kategóriában a többek között kémiaversenyeken jeleskedő Betlehem-Simon Rebeka (12. a) győzött, míg sportban a Kanizsa Íjász Egyesület tagja, Hozensteiner Csilla (12. b) érdemelte ki az elismerést.
A klasszikus fúvószenei darabok mellett jazz sztenderdek, közismert dallamok és ritkábban hallható zenei különlegességek is helyet kaptak a programban, amely nagy sikert aratott a hallgatóság körében.
Állatcsontok a Kanizsai vár ásatásából (1953–1958): ki tudja, lehet, hogy valamelyik Thúry György tányérjáról származik...
-A Muramenti dalai olyan hagyományos énekek és dallamok, amelyek generációkon át éltek tovább a térségben: nagyszülők és dédszülők énekelték őket.