Püski Sándor – a magyar könyv szolgálatában egy életen át

1911. február 4-én született, és egész életét annak szentelte, hogy a magyar gondolat, irodalom és szellemi örökség akkor is utat találjon az olvasókhoz, amikor ez a legnehezebbnek bizonyult.

Püski Sándor neve elválaszthatatlan a 20. századi magyar könyvkiadás történetétől. Földműves családból indult Békésről, de életútja a magyar szellemi élet egyik legfontosabb alakjává emelte: könyvesboltos, kiadóalapító, szervező, közösségépítő és – sokak számára – erkölcsi iránytű volt.

A békési gimnáziumi érettségi után 1930-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán kezdte meg tanulmányait, ahol 1935-ben jogi doktorátust szerzett. Ugyanebben az évben kötött házasságot Zoltán Ilonával, aki nemcsak felesége, hanem életre szóló alkotótársa is lett. A magyar könyvkiadás történetében méltán emlegetik a „magyar könyv nagyasszonyaként”.

Püski 1938-ban nyitotta meg első könyvesboltját, majd 1939-ben megalapította a Magyar Élet Könyvkiadót. A kiadó rövid idő alatt a népi írók egyik legfontosabb műhelyévé vált, de nem csupán ismert szerzők műveit jelentette meg: bátran vállalta elsőkötetes írók kiadását is. Líra, próza, dráma, tudományos és ismeretterjesztő művek egyaránt helyet kaptak a kiadói programban. Erdélyi József, Gulyás Pál, Sinka István, Szabó Pál, Takáts Gyula, Tersánszky Józsi Jenő mellett László Gyula alapvető őstörténeti munkái, valamint Kodolányi János, Németh László, Szabó Dezső és Veres Péter tanulmányai is a Magyar Élet kiadványai közé tartoztak.

A korszak politikai viharai azonban Püski munkáját sem kerülték el. A második világháború éveiben részt vett a szellemi ellenállásban, 1943-ban pedig a Soli Deo Gloria református ifjúsági egyesülettel közösen megszervezte a szárszói Magyar Élet tábort. Az augusztusi találkozó a háborús Magyarország egyik legjelentősebb politikai és szellemi eseménye lett, ahol a háború utáni jövőről is gondolkodtak a résztvevők. Évtizedekkel később, az 1943-as találkozó 50. évfordulóján Püski jubileumi konferenciát szervezett, amelyen a magyar közélet és szellemi élet számos meghatározó alakja vett részt.

A kommunista hatalomátvétel után a Magyar Élet Könyvkiadót 1950-ben államosították. Püski Sándort 1962-ben hamis vádak alapján bebörtönözték, egy év után szabadult. 1966-ban kapott útlevelet, majd 1970-ben feleségével az Egyesült Államokba emigrált. A kezdeti nehézségek ellenére New Yorkban újraépítette azt, amit itthon elvettek tőle: lakásukból indult a könyvterjesztés, majd 1974-ben megvásárolták a Corvin nevű kis könyvesboltot. 1975-ben megalapították a Püski Kiadót, amely az emigrációban élő magyarság egyik legfontosabb szellemi központjává vált. A Püski–Corvin Magyar Könyvesház a Nyugaton élő magyar írók, gondolkodók és olvasók találkozóhelye lett.

1989-ben Püski Sándor visszatért Budapestre. A Krisztina körúti könyvesbolt ismét a népi irodalom és a nemzeti gondolkodás szellemi örököseinek gyűjtőhelyévé vált. Munkáját fiai, Püski László és Püski István, valamint unokái is továbbvitték: a régi Magyar Élet-kiadványok újrakiadása mellett új művek megjelentetésével is foglalkoznak.

Püski Sándor 2009. augusztus 2-án hunyt el, temetésére református szertartás szerint augusztus 13-án került sor a budapesti Farkasréti temetőben. Életműve azonban túlélte őt: a magyar könyv iránti elkötelezettsége, közösségteremtő ereje és következetes értékvállalása ma is irányt mutat mindazoknak, akik a kultúrát nem pusztán terméknek, hanem szolgálatnak tekintik.