Fotó: Thúry György Múzeum/Hohl Zoltán
Egy különleges, fekete taftra dolgozott, nagyszemű tüllből készült, sujtással és bársonnyal gazdagon díszített estélyi-báli ruha idézi fel a 20. század eleji Nagykanizsa polgári világát. A dr. Tuboly Gyuláné Belus Paula hagyatékából származó öltözék nemcsak a kor divatjáról mesél, hanem viselője társadalmi rangjáról és a város egyik neves női szabójának munkásságáról is árulkodik. A viselet a hónap műtárgya a Thúry György Múzeumban.
Az 1910 körül készült ruha eredetileg két részből állt. Mélyen kivágott elejét apró tüllfodrok és két sorban elhelyezett, csillogó fekete „gyémántgombok” díszítik. A kivágásban egykor plasztronszerű, fehér mintás tüllbetét húzódott, amelyet keskeny csipke és organdi fodor szegélyezett. A könyökig szűk ujj alsó része húzott, bársonypánt fogja össze, a csuklónál széles tüllfodrok lágyítják a formát.

A díszítés különösen figyelemre méltó: a tüllre fekete sujtászsinórból formált virágok és leveles indák kerültek, a szirmokat helyenként bársony borítja, közepükön fénylő gombbal. A lefelé bővülő, harangformájú szoknyát is hasonló motívumok ékesítik, alját tenyérnyi széles bársonyszegély zárja. Az anyagválasztás – könnyed tüll, selyem, bársony – jól tükrözi a korszak ízlését, amikor a nehéz, súlyos textíliákat egyre inkább felváltották a lágyabb, finomabb kelmék.
A ruha belsejében olvasható cégjelzés: „Martinek Fanny Női divatterme, N. Kanizsa”. Martinek Franciska, a város elismert szabónője a 20. század elején működtette szalonját a Kölcsey utcában. Aktívan részt vett a leánytanoncok oktatásában, tanítványai rendszeresen szerepeltek a munkakiállításokon, és jótékony célokat is támogatott. Működését 1932-ben fejezte be.

Az estélyi ruha megrendelője dr. Tuboly Gyuláné Belus Paula volt, aki férje, a közismert nagykanizsai ügyvéd 1906-os halála után, már özvegyen viselte az öltözéket a város báljain és társasági eseményein. A fekete szín és a visszafogottabb kivágás életkorát és családi állapotát is jelezte, hiszen az öltözet akkoriban „beszédes” volt: elárulta viselője társadalmi helyzetét és rangját.
Az unokaöccs felesége visszaemlékezése szerint a ruha még 1916-ban, egy esküvőn is feltűnést keltett: „Nagyon szép volt benne, mindenki megnézte őt.” A darab 1969-ben került múzeumi gyűjteménybe, és ma is tanúja annak, miként találkozott a divat, a társadalmi reprezentáció és a helyi kézműves tudás Nagykanizsa polgári világában.
Forrás: Thúry György Múzeum/Kunics Zsuzsanna történész-muzeológus
A felvételeket készítette: Hohl Zoltán
Közreműködött: Várnagy Veronika
Az író-olvasó találkozó középpontjában a magyar labdarúgás egyik legismertebb és egyben legfájóbb története áll.
Gergő generációjának egyik legkiemelkedőbb hangszeres tehetsége, aki eddigi pályafutása során már számos rangos szakmai elismerést gyűjtött be.
A kirándulás nem csupán egy határon túli tanulmányút volt, hanem valódi közösségi élmény is: közös nevetések, túrák, beszélgetések, megható találkozások és olyan pillanatok sora, amelyekre a diákok valószínűleg még hosszú évek múltán is emlékezni fognak.
A keresztelő és a családi hagyományok emléke a nagykanizsai Thúry György Múzeumban.
Irodalom, történelem és vita egy megosztó életmű körül.
diákoknak egy mintegy 800–1000 szavas ismeretterjesztő vagy publicisztikai szöveget kellett elolvasniuk, majd az ahhoz kapcsolódó kérdésekre válaszolniuk.
Munkássága generációk számára tette élővé a magyar népzenei hagyományt.
A házi oltár nem csupán műtárgy, hanem történet is – a családoké, a közösségé és egy olyan hagyományé, amely generációkon átívelve formálta a dél-zalai otthonok szellemiségét.
A Magyar Költészet Napja alkalmából Soósné Balassa Eszter költő bemutatkozó estjére került sor Letenyén a Fáklya Művelődési Házban.
A költészet napja jó alkalom arra, hogy újra kézbe vegyünk egy verseskötetet, elővegyünk egy régi kedvencet, vagy felfedezzünk egy kortárs szerzőt.
Az egyházi vezetők azt kérik, hogy az idei húsvétot