Kanizsát őrzi a szavaiban: kötettel köszöntötték a hetvenéves Mohai V. Lajost

Forrás: Újforrás.hu/Szöllösi Mátyás

Budapesten mutatták be szeptember 24-én a hetvenéves Mohai V. Lajost köszöntő, Az irodalom hosszútáv című kötetet. A Kovács Krisztina szerkesztette válogatásban Balogh László is méltatja az író Nagykanizsához fűződő, évtizedeken át megőrzött hűségét.

A budai Várnegyedben, a Csészényi Kávézóban tartották csütörtökön az Az irodalom hosszútáv – Írások Mohai V. Lajos életművéről című könyv bemutatóját. Az eseményről Balogh László, a szülőváros előző polgármestere, az önkormányzat oktatási, kulturális, ifjúsági és sport bizottságának tagja, az író barátja  számolt be közösségi oldalán, ahol a kötetben megjelent köszöntőjét is megosztotta.

Az ünnepi kiadvány egy sokoldalú alkotó pályáját közelíti meg: Mohai V. Lajos költőként, prózaíróként, esszéistaként és irodalomtörténészként egyaránt gazdag életművet épített.

Egy pálya szakaszhatára, nem lezárása

A könyv címe Mohai V. Lajos gyakran emlegetett mondását idézi: „Az irodalom hosszútáv”. Kovács Krisztina szerkesztői bevezetője szerint ez a gondolat az alkotó különutas pályáját is jellemzi.

Mohai egyetemi katedra és kutatóintézeti állás nélkül hozott létre sokrétű életművet, amelynek gazdagságát a műveiről született kritikák és tanulmányok is megmutatják. A szerkesztő hangsúlyozza: a születésnapi kötet egy folyamatosan gyarapodó pálya állomása, hiszen újabb munkák is készülnek.

A válogatásban többek között Almási Miklós, Bánki Éva, Esterházy Péter, Márton László, Szörényi László, Tandori Dezső és Tőzsér Árpád írásai szerepelnek.

A város, amelyet magával vitt

Balogh László Szeretettel köszönti Mohai V. Lajost szülővárosa, Nagykanizsa című írásának középpontjában az alkotó és szülővárosa kapcsolata áll.

Az 1956-ban született Mohai a Rózsa utcai gyermekévek és a vegyipari technikumban töltött időszak után, 1974-ben került Budapestre, az ELTE-re. Kanizsa azonban továbbra is meghatározó maradt számára: a családi történetek, az utcák, a város régi lakói és a gyermekkor élményei újra és újra visszatérnek műveiben.

Balogh László szerint az író az emlékezés révén őrzi meg azt a világot, amelynek számos helyszíne már eltűnt vagy átalakult. Írásai így a mai és a későbbi kanizsai nemzedékek számára is megőriznek valamit a város múltjából.

„Az ő hűsége a felnevelő szülővároshoz példa, szimbólum, mérce” – fogalmazott a köszöntő szerzője.

A Rózsa utcától a kanizsai Hidegházig

A méltatás több, erősen kanizsai kötődésű könyvet is felidéz. Közéjük tartozik A bátyám hazavitte a halált, a Rózsa utca, retrospektív, A nyár szürete, a Tintaceruza a sörösládában, valamint a Bel canto – Álom a régi Kanizsáról.

Kiemelt figyelmet kap A kanizsai Hidegház című prózakötet, amelyben a személyes emlékezet, a családtörténet, a város múltja és az elmúlással való szembenézés kapcsolódik össze. A címben szereplő Hidegház a régi kanizsai temető ravatalozójának elnevezése volt.

Balogh László olvasatában a könyv a városhoz tartozás és a szeretet műve is: a veszteségek felidézésével az egykori élet szereplőit és helyszíneit tartja jelen az olvasó számára.

Személyes emlékekből közös örökség

A köszöntő visszatérő gondolata, hogy Mohai műveiben a helyi történetek egyetemes kérdésekhez vezetnek. A gyermekkor, az otthon, a családi kötődés és az idő múlása azok számára is átélhetővé válik, akik nem ismerik Nagykanizsa utcáit.

Balogh László ezért tekint az alkotóra a város irodalmi „világítótornyaként”: olyan szerzőként, aki távol élve is kitartóan visszatér szülőhelyéhez, és az emlékezésből teremt maradandó irodalmat.

A szeptember 24-én bemutatott kötet ezt a sokrétű, tovább épülő életművet köszönti – benne azzal a Kanizsával, amely Mohai V. Lajos írásaiban ma is elevenen él.

Forrás: a kötet ismertetője és Kovács Krisztina szerkesztői bevezetője; Balogh László Facebook-bejegyzése és a könyvben megjelent köszöntője.