Vedd a hazai fenyőt – így születik Pátró aranya a zalai dombokon

Fotó: NAK

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara honlapján elindult a „Zalai gazdák mindennapjai” sorozat – rögtön egy igazán ünnepi témával. Karácsony közeledtével a nemespátrói Zöldvári Ákost mutatták be, aki családjával immár három generáció óta neveli a zalai dombokon azt, amit a környéken csak így emlegetnek: Pátró aranya.

A termelővel az agrárkamara Zala vármegyei szervezetének munkatársa beszélgetett.

Hogyan indult nálatok a karácsonyfa-termesztés? Mi fogott meg ebben a munkában?

– A karácsonyfa-termesztés gyökerei a ’70-es évekig nyúlnak vissza – meséli Zöldvári Ákos. Nagyszülei kezdtek bele Nemespátrón, amikor a környéken még szinte mindenki csak a hagyományos szántóföldi gazdálkodásban gondolkodott. – A nagyszüleim kezdték el itt, helyben a fenyőzést, akkoriban ez még kuriózumnak számított – idézi fel. – Őket követték a szüleim, mi pedig a bátyámmal vittük tovább. Ma már a gyerekeim és az unokaöcsém is be tud állni, ha szükség van rájuk. Egy időben a feleségem családja is fenyővel foglalkozott. Egyszerűen beleszülettünk ebbe.

Gyerekként persze nem mindig tűnt idillinek a „fenyős élet”:

– Amikor indult a szezon, nem voltam mindig boldog. Kemény fizikai munka ez, kondíció és kitartás kell hozzá. A fák húzása felfelé a „partnak” – ahogy errefelé mondjuk – nem tartozik a gyerekkori kedvenc elfoglaltságok közé. Inkább játszottam volna, mint a többi gyerek. Kamaszként aztán, amikor a piaci árusítás után jött a „motiváció”, és mindenki megkapta a maga részét, már másképp néztem a dologra.

A valódi fejlődés akkor indult, amikor a család tudatosan hosszú távra tervezett:

– Földeket vettünk, kerítéseket húztunk, bővítettük a gazdaságot. Szép lassan mindenki megtalálta a számítását ebben az ágazatban – és ez a környék többi fenyőtermelő családjára is igaz.

„Karácsony mindig lesz – fenyőfára is szükség lesz”

Miért éppen a karácsonyfa lett a családi gazdaság egyik pillére?

– A földjeink fekvése, domborzata eleve kedvez a fenyőnek – magyarázza Ákos. – Kicsi táblák, tagolt területek vannak, ahova tökéletesen illik ez a kultúra. Nem ritka errefelé az a parcella, ahol csak néhány száz fát nevelnek.

A család ma sem csak fenyőből él: közepes méhészetet működtetnek, és erdőgazdálkodással is foglalkoznak.

– A fenyő mindig inkább kiegészítő láb volt, egyfajta biztonsági tartalék. Ha egy évben más nem úgy sikerül, ahogy elterveztük, a fenyőre számíthatunk. Nem véletlenül mondjuk mi termelők: „Karácsony mindig lesz, így fenyőfára is szükség lesz.” Ez a gondolat tartja életben nálunk ezt az ágazatot évtizedek óta.

Nordmann a sztár – de minden szépen sikerült fa szívet melenget

Van kedvenc fenyőfajtátok?

– Kifejezett kedvencem nincs, de ha a táblában belebotlok egy különösen szép fába, mindig megdobban a szívem – mosolyodik el Ákos. – Jó érzés tudni, hogy hosszú évek munkájának eredménye, és valakinek az otthonát díszíti majd. Közben pedig, mint minden növény, a környezetünk levegőjét is tisztítja.

A vevők körében a rangsort egyértelműen a nordmann fenyő vezeti, ezt követi a luc, az ezüst és néhány egyéb fajta – jóval kisebb arányban.

– Errefelé a termelők fő profilja a nordmann. Ennek több fajtáját is ültetjük, például az ambrolauri és a borshomi típusokat. Sűrű ágszerkezetük, dús lombjuk miatt nagyon szép, dekoratív fák nőnek belőlük.

A zalai dombok éghajlata is kedvez a nordmannak:

– A mi termőhelyi adottságaink kifejezetten neki kedveznek, bár az utóbbi évek aszálya minket sem kímél. Ez teljesen új kihívás a termesztésben.

Egyre inkább oda jutunk, hogy az első évben – az új ültetéseknél – öntözni kell. Ha valami, akkor az aszály fogja eldönteni a fenyő és a mi jövőnket is ebben a térségben.

Földlabdás vagy vágott? – így alakul a szezon

Vágott fenyőt vesznek inkább a vásárlók, vagy nő az igény a földlabdás iránt?

– Vegyes a kép, de a szezon mindig a földlabdásokkal indul – mondja Ákos. – A külföldi piacra kisebb földlabdával emeljük ki a fákat, mert ott kaspóba, vázába kerülnek, és az ünnep után általában nem ültetik tovább őket.

A vágott fenyők szezonja november közepén indul, és december első feléig tart, utána már a piacokon találkozhatunk a zalai fákkal.

– A vágott fa termelése ma már jól gépesített. A csomagolásban, kötözésben komoly gépek segítenek. A földlabdásnál viszont marad az ásó és a kézi munka – jóval megterhelőbb feladat.

Extra méretű óriások és hetekig tartó családi „hadművelet”

Hogyan néz ki nálatok a szezon menete? Van kedvenc időszakotok?

– A piaci igények miatt már októberben nekikezdünk a gyökeres fák felkötésének. Az ásás, kiemelés, földlabda-csomagolás után évente 1000–1300 földlabdás fát értékesítünk. November közepére ezek már a külföldi partnernél vannak.

Ezután jönnek az óriások:

– Következnek a 8–13 méter közötti fák, amelyek nagyvárosok főtereire, bevásárlóközpontokba, hotelek elé kerülnek. Évente 40–50 darab ilyen óriást vágnak. Ezek rakodásához már darus autó kell. Mind egyedi, impozáns fa, amelyben advent idején emberek tízezrei gyönyörködnek.

A szezon vége a „klasszikus” méretű vágott fáké:

– A végén a standard vágott fákat termeljük ki és csomagoljuk. Ez már a nagy roham időszaka. Nálunk ez családi összefogással megy: ki a fák körül dolgozik, ki süt-főz, ki a gyerekekre vigyáz. Az elején még nagy a lendület, de a kitermelés hetekig tart, ilyenkor a legnagyobb öröm, amikor látjuk, hogy a vége felé járunk.

Ingyen fa és könnyes szemek – a legszebb pillanatok

Van olyan megható vagy emlékezetes történet, ami különösen megmaradt benned?

– Minden évben adok fát olyanoknak a piacon, akikről ránézésre is látszik, hogy nehéz helyzetben vannak – meséli Ákos. – A nyugdíjasok és a gyerekes családok különösen megérintik a szívemet. Ilyenkor gyakran megcsillan egy-egy könnycsepp a szemekben.

Sokan még egy kisebb fát sem nagyon engedhetnek meg maguknak:

– Van, aki csak egy csokor gallyat vinne haza. Jó érzés rajtuk segíteni, hálás feladat. És érdekes módon szinte mindig ugyanaz történik: addig nem fogadják el tőlem a fát, amíg én el nem fogadom cserébe a kis csokit, vagy a pohár forró teát.

„Pátró aranya” – egy vidék, ami fenyőből él

Honnan ered a „Pátró aranya” elnevezés?

– Az 50 éves múltra visszatekintő karácsonyfa-termesztésnek ez a vidék az egyik bölcsője – magyarázza Ákos. – A hagyományt valójában a grófi uradalom erdésze indította el. Úgy mesélik, az orosz hadifogságból hazatérve jegenyefenyőmagokat hozott magával, és itt kezdte el a fenyőzést. Pagony Károlynak hívták. Az ő iránymutatása és szorgalma mutatta meg, hogy még egy kis lélekszámú falunak is lehet esélye a fennmaradásra, gyarapodásra – persze csak kitartó munkával.

A „Pátró aranya” kifejezés szerinte találóbb nem is lehetne:

– Minden benne van. Ha itt nem alakult volna ki ez a tevékenység, egészen másképp nézne ki a környék. Igaz, hogy csak egyszer van szezon, és csak egyszer van bevétel, de az rengeteget segít a „fenyős” családoknak. Munkahely mellett végezhető, jó kiegészítő. Ennek ellenére egyre kevesebb őstermelő viszi tovább a családi vonalat – egyszerű oka van: nagyon munkás, embert próbáló foglalatosság.

Miért válasszunk hazai fenyőt?

Mit üzentek azoknak, akik karácsonyfát keresnek? Miért érdemes a hazait választani?

– A hazai mindig jobb – mondja határozottan Ákos. – Frissebb, zöldebb, illatosabb és tartósabb. Nem utazik hűtőkamionban több ezer kilométert, mint például a dán fenyők. Azt sem tudni, azokat pontosan mikor vágták ki.

A zalai fenyő mára történelem és élő hagyomány:

– Mögötte szorgos magyar családok munkája áll. Amikor hazai fenyőt választunk, a saját gazdaságunkat, a termelő családok megélhetését támogatjuk. Sokféle fenyő van a piacon, de az igazi minőség a hazai termelőnél van, aki a nevét, a szívét-lelkét adja hozzá. Ettől lesz ez a fa egyedi és utánozhatatlan.

Zöld, friss kalácsillat és összetartás – ilyen a „karácsonyfázás”

Ha a karácsonyfázás hangulatát kellene leírnod, milyen színek, illatok, érzések jutnak eszedbe?

– A szín egyértelműen a zöld – mint a fenyőnk, és mint a körülöttünk lévő természet. Számomra ez a legmegnyugtatóbb – mondja Ákos. – Az illat a frissen sült kalácsé és pogácsáé. Mindig a nagymamám jut róla eszembe; ezek a falatok elmaradhatatlanok voltak fenyőszedés idején. Az érzés pedig az összetartozás. Család, jólelkű emberek, barátok – nélkülük ez a munka elképzelhetetlen lenne. És talán ettől lesz igazán ünnep az ünnep.

Forrás: NAK