Így hatott a környezetre a Notre-Dame-i tűzvész

Sibyle Moulin gondozza a Notre Dame tetején található méhkasokat 2018-ban (A kép forrása: https://www.theguardian.com/)

Megemelkedett ólomszintet mutattak ki azokban a mézmintákban, amelyeket a lángoló Notre-Dame-székesegyházból felszálló füst útjában lévő kaptárakból gyűjtöttek be három hónappal a tavaly áprilisi tűzvész után.

A kanadai Brit Kolumbia Egyetem kutatói különböző fémek koncentrációit vizsgálták a párizsi kaptárakból tavaly júliusában begyűjtött 36 mézmintában, írja az MTI a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálra hivatkozva.

Az Environmental Science & Technology Letters című folyóiratban publikált eredmények szerint noha az ólomszint mindegyik minta esetében az Európai Unió által engedélyezett határértéken belül mozgott, a „megfüstölt” kaptárakból származó mézek átlagos ólomkoncentrációja négyszer magasabb volt, mint a Párizs környéki területekről származóké, és 3,5-ször magasabb, mint a tűzvész előtt begyűjtötteké.

„A tűvész éjszakáján uralkodó széljárás alapján pontosan behatárolható a füstcsóva mozgásának iránya”, magyarázta Kate Smith, a tanulmány vezető szerzője. „Azokban a mézekben mértünk megemelkedett ólomszintet, amelyeket a csóva útjába eső kaptárakból gyűjtöttek be”, tette hozzá a szakember.

A kutatók egy 2018-as párizsi mézkeverékkel, valamint egy 2017-ben a kelet-franciaországi Auvergne-Rhone-Alpes régióból begyűjtött mézmintákkal is összevetették a tűzvész utánról származó mintákat.

Sibyle Moulin, a méhkasok és a háttérben a felálványozott templomfal (A kép forrása: https://phys.org/)

A legmagasabb ólomkoncentrációt (grammonként 0,08 mikrogrammot) a székesegyháztól öt kilométerre nyugatra lévő kaptárból származó mintában mutatták ki. A tűzvész előtt begyűjtött párizsi mintákban grammonként 0,009 mikrogrammnyi ólmot, míg az Auvergne-Rhone-Alpes régióból származókban grammonként 0,002-0,009 mikrogrammot mértek.

Az Európai Unió grammonként 0,10 mikrogrammban maximalizálja a szirupok, édesítők és gyümölcslevek ólomtartalmát. Az ólom gyakori építőanyag volt a 12. századi Párizsban, amikor a Notre-Dame-ot építették. A székesegyház teteje és huszártornya több száz tonna ólmot tartalmazott, amelynek döntő része egyszerűen elolvadt a tűzben, jelentős része azonban a levegőbe került.

„Az, hogy a Notre-Dame huszártornya tele volt ólommal, egészen egyedülálló kutatási lehetőséget teremtett”, mondta Dominique Weis, az egyetem munkatársa. „Sikerült kimutatnunk, hogy a méz is egy hasznos jelzője lehet a környezetszennyezésnek olyan intenzív környezetkárosító események után, mint amilyen a Notre-Dame-i tűzvész volt”.