Egy meccs, ami a búcsúról szól és egy másik, ami az újrakezdésről

Egy mérkőzés, ahol nem a gólok számítanak. Egy nap, amikor a pálya nem a versengés terepe, hanem az emlékezés színhelye. Így búcsúznak szerettei, barátai, sporttársai és tisztelői a nemrég tragikus hirtelenséggel elhunyt Gergely Sándortól, a korábbi NB I-es labdarúgó-játékvezetőtől.

Életének egyik legfontosabb eleme volt a labdarúgás. Nemcsak a síp volt a kezében, hanem a sport iránti elhivatottság is a szívében. Sokan ismerték, szerették és becsülték őt: játékosok, szurkolók, kollégák, sportvezetők – mindazok, akik egyszer is látták őt dolgozni a pályán, vagy találkoztak vele azon kívül.

Ahogy ő kérte, temetést nem tartottak. A hamvairól fia, Gergely Szilárd gondoskodott a kérésének megfelelően, csendben és méltósággal. Ám a család, a barátok és a sporttársak számára lehetőséget kell adni a búcsúra – méghozzá olyan módon, ahogyan ő is szerette volna: egy focimeccsel.

Ezért született meg az ötlet: egy búcsúmérkőzés, amely nem a gyászról, hanem az életről, az emlékekről és a közösen megélt pillanatokról szól. Egy nap, amikor a pálya közepén nem játékvezető áll, hanem egy emlék. Egy ember, akit nem feledünk.

Aki ismerte őt, aki valaha mosolygott vele, elmesélt neki egy történetet vagy csak tisztelte a pályán nyújtott teljesítményéért, szeretettel várják ezen az emlékmérkőzésen. Ez a nap róla szól – és mindazokról, akik őrzik emlékét.

Nem gyásznap ez, hanem emlékezés. Egy szeretettel teli pillanat, ahol nem a gólok számítanak, hanem az emlékek, amiket közösen őrzünk róla

– írja fia az emlékmérkőzést beharangozó FB-posztban.

És hogy mikor? Május 18-án, vasárnap 15 órától. Tizenhét órától pedig egy másik szívügy is beteljesedhet: a kanizsai szurkolók hosszú évek után ismét bajnoki címet ünnepelhetnek az NB III-ban az FC Nagykanizsa-Paks PC II összecsapást követően. A város csapata 23 év után visszatérhet a másodosztályba. Szilárd a posztot így zárta:

Hiszem, hogy a mérkőzés napján nem trombitát, hanem sípot fújnak az angyalok.