Madárlátta hírhulladékok

(Illusztráció, a kép forrása: Pixabay)

Hazugságok újrahasznosítása (recycling fake news): egy bevált lenini módszer, amely a hulladékgazdálkodás körforgásához hasonlóan a baloldal újságíróit segíti. Lényege, hogy hírként tudjanak tálalni a gyanútlan olvasónak olyan helyben készült értelmetlen és hazug betűhalmazokat, melyek semmilyen módon nem kötődnek az itteni valósághoz. De országos szintre emelve, majd újra közölve, nagyot mennek. Olykor még helyesírási hibákkal is fűszerezve, de ez már nem kötelező.

Ha e módszert valaki ipari léptékben tudja teljesíteni, akár egy város közmédiájának ügyvezetői posztját is elnyerheti. Hogy ténylegesen miképp történt mindez Nagykanizsán, nem tudhatjuk, de az tisztán látható, hogy az eredménye mégis az lett: egy ügyvezető úgy nyerhette el és tarthatja még mindig a székét, hogy vele szemben sorra nyerik meg a helyreigazítási pereket.

Mindez azonban elsikkad azon szakmai hiba mellett, amelyet a minap ejtett Nagykanizsán a helyi közmédia, az ezen ügyvezető által irányított Kanizsa Médiaház, amivel a hírhulladék újrahasznosítás tanítani való iskolapéldáját mutatták be a nagyközönségnek.

Történt ugyanis, hogy e közpénzen fenntartott média online felületén Kanizsa az országos sajtóban címmel egy olyan névtelen és impresszum nélküli oldal botrányszagú cikkét jelentették meg, újra, amelyben nagykanizsai hivatali és politikai munkatársakról, ügyintéző háttéremberekről közölnek bizonyítatlan hátterű, hamis információkat, sértve ezzel akár a személyiségüket is.

A történet úgy kerek, ha előzményként tudjuk, hogy e cikk korábban egy helyi blognak mutatkozó álhír-oldal felületén jelent meg, névtelenül, nagy leleplezéseket ígérve. Ismerős helyesírási hibákkal tűzdelve, ami igazolhatja, hogy ugyanazzal a bizonyára hibás klaviatúrával írták, mint amivel az újság és számos, az ügyvezetőhöz köthető szöveg is készül.

Miután ez az álhír-blog sikeres kört futott a helyi baloldal közösségi oldalain, ÉVE-képviselők által is ünnepelve, a „tényfeltáró” cikk hirtelen felbukkant egy országosnak mondott, valójában néhány unatkozó lézengő követőt maga mögött tudó álhír-oldalon. Ám feltűnő a hasonlóság a helyi blog és az országos oldal megjelent cikke között, még a hibái is ugyanazok. Külön kiemelendő a: „fideszb-bábokat ület az önkormányzat nyakába” szófordulat.

Ez a lényeg: a kanizsai közmédia online felületén már országos hírként közölték, mintha ez a helyi ál-oknyomozó lázálom már ilyen léptékű és jelentőségű botránnyá növekedett volna.

Az eset azonnal kiütközött. Miután az ügy kapcsán jogos botrány kerekedett, a cikk eltűnt a közmédia felületéről. Tar Mihály ügyvezető ezt követően közleményt adott ki, melyben kijelentette, hogy nincs felelőssége a közzétételben, nem ő volt, hanem egy kollégája, akit azóta megrótt, felemelt mutatóujjal, és ezzel ő befejezettnek tekinti az ügyet.

Majd miután befejezettnek tekintette az általa jól kivizsgált ügyet, folytatta azt. Újabb közleménnyel, melyben két helyi újságírót vádolt meg, feltehetőleg azért, mert ők nem értettek egyet az újságírói szakmaiatlanság és az emberi, vezetői felelőtlenség ezen vállalhatatlan szintjével. Főként, hogy egy önkormányzati tulajdonú cég ügyvezetőjéről van szó, aki áthárítja a felelősséget egy olyan cikkel kapcsolatban, amely ismerős stiláris kézjegyekkel itt helyben született, majd madárlátta hírhulladékként véletlenül épp az ő általa felügyelt felületen tért vissza.

Folytatás bizonyára várható. Az ügyvezető markolja a székét, és szeret írni önmagáról, a kinevezői pedig markoltatják vele. Ez a kölcsönös bizalom.