Megkoszorúzták a II. világháborús katonai hősök sírjait

(Fotó: Gergely Szilárd)

Megkoszorúzták a második világháborúban elhunyt német és magyar katonák frissen felújított sírjait a nagykanizsai temetőben. A Német Hadisírgondozó Népi Szövetség kezdeményezésére a Német Szövetségi Haderőtől 7 katona, a Magyar Honvédség állományából 8 fő közösen tette olvashatóvá a 727 síremléken lévő megkopott neveket és kiegyenesítették a megdőlt gránit sírkereszteket.

Bizzer András alpolgármester beszédében arra emlékeztetett, hogy a katonák életük árán hajtották végre a hőstetteket.

- A harcba küldött katonák olykor ismeretlenül és névtelenül vesztik életüket a csatamezőkön. Emléküket néha csak egy-egy sírkő őrzi más népek temetőiben. Nem az a legfőbb kérdés, hogy hősök voltak-e, hódítók vagy honvédők, hanem az, hogy emberek voltak, akik erőszakos halált haltak idegen földön, ahol végül örök nyugalomra leltek - tette hozzá.

(Fotó: Gergely Szilárd)

Dr. Téglás Gyula alezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa úgy fogalmazott, a hősök halála amennyire személyes tragédia, emlékük tisztelete olyannyira közösségformáló erő is lehet.

- Hogyha egyéni szinten akarjuk megfogalmazni, vagy szűkebb közösségek, családok perspektívájából, akkor egyféleképpen lehet csak értelmezni a katonai életáldozatot, az pedig nem más, mint a tragédia. Azonban, hogyha tágabb környezetből tekintünk rá, mondjuk nemzeti, országos perspektívából, akkor ez az életáldozat átváltozik egyféle közösségi szempontú magyarázattá, közösségformáló tényezővé, a közösségi diskurzus részévé válik; újra és újra felmerül és meghatározza azt a karaktert, amelyet a nemzet, az adott tágabb közösség, az ország polgárai viselnek majd hosszú távon - mondta dr. Téglás Gyula.

(Fotó: Gergely Szilárd)

- Gondoljunk csak bele, hogy egy háborút követően az épületeket helyre lehet állítani, a romokat el lehet takarítani, még a gazdasági, politikai következményeket is hosszabb-rövidebb távon a háborúban részes államok kiheverik, de a katonai vagy egyéb háborús áldozatok életét nem lehet pótolni, később nem lehet visszaállítani. Úgyhogy ez az a körülmény, ami miatt feltétlenül tiszteletet érdemelnek a katonák, bárhol is nyugodjanak, hiszen ők a legdrágábbat, az egyetlen evilági pótolhatatlant, az életüket áldozták fel annak érdekében, amelyet éppen adott körülmények között képviselni kellett. Ezért nem szabad tekintettel lenni, hogy most éppen milyen történelmi korszakban, milyen ideológiai indíttatásból, önként vagy kényszerből, de a lényeg egy, hogy teljesítették adott körülmények közt a kötelességüket - vélekedett az alezredes.

(Fotó: Gergely Szilárd)

Gredics Péter önkéntes területvédelmi tartalékos részt vett a sírfelújításban, ő társai nevében szólt az emlékezőkhöz.

- Emlékezünk azokra, akiket üldöztek és meggyilkoltak, mert egy másik néphez tartoztak, akiknek élete egy betegség, vagy fogyatékosság miatt értéktelennek nyilváníttatott. Akik háborús eseményekben vagy azt követő fogságban üldözöttként vagy menekültként haltak meg. Emlékezünk azokra, akik meghaltak, mert az erőszak uralmával szemben ellenállást tanúsítottak és azokra, akikre halál várt, mert meggyőződésüket és hitüket nem adták fel - mondta Gredics Péter. 

Az eseményen felszólalt Székely Attila protestáns tábori lelkész is, aki szerint nehéz időkben különösen szükségünk van Isten segítségére, aki békességet ígér nekünk a kihívások közepette is.