Lengyel barátok az Evakuációs emlékhelynél

(Fotó: Zalakocka)

A 2019 szeptemberében Jerzy Snopek, az előző lengyel nagykövet és Németh Szilárd, akkori honvédelmi államtitkár által felavatott, Magyarországon egyedülálló mementót kereste fel szombaton két lengyel házaspár.

Danuta és Jacek Niedbakka Varsóból (fotón bal 2. és 1.), míg Bozena és Piotr Bocian Otwock városából (jobbról 3. és 2.) látogatta meg több évtizedes barátjukat, a kiskanizsai Gyergyák Györgyöt (jobbról 1.) Programjukból nem maradhatott ki az egykori lengyel tábor felkeresése.

A 2. világháború kezdetét jelentő 1939. szeptember 1-jei, Lengyelország elleni német támadást követte a szeptember 17-i szovjet invázió. Az így harapófogóba került lengyel hadsereg parancsot kapott a határátlépésre – Magyarország felé –, hogy az ellenséggel való további harc céljából újjászerveződhessen nyugaton. Lengyelországban nagyon is számon tartják, kik adtak erre lehetőséget: az agresszorral szövetséges Magyarország kormányzója és miniszterelnöke: Horthy Miklós és Teleki Pál. Ugyanez a magyar állam hunyt szemet - a németekkel is szembeszállva -  a Jugoszlávia felé történő átdobás, evakuáció fölött.

Stamler Lajos művész-tanár Csengery utca 88. alatti alkotását a hajdani lengyel tábornak helyet adó kávégyár bejáratánál helyezték el. Az Evakuációs emlékhely idehaza első a maga nemében, mert nem a magyar vendégszeretet (ön)dicsérete a megemlékezés tárgya, hanem ezeknek az embereknek a soha meg nem adása, tovább harcolása Európa szabadságáért. Bár több tízezer háborús lengyel menekültet emlegetnek, jogos felvetésnek tűnik ennek a szónak elvetése. Ugyanis a hazájukat vesztett katonák nem menedéket kerestek itt, nem az életüket mentették. Ellenkezőleg: nem csak készek voltak, de adták is életüket ezerszámra.

- A lengyel vér nélkül ma nem lenne Európa, csak a két, egymással hol szövetséges, hol ellenséges totalitárius rendszer. – fogalmazott 2019-ben mai polgármesterünk. Balogh László akkor így zárta beszédét: - Itt mögöttem, a táblán olvasom: „A szeretet áldozatot követel.” Ezt az igazságot hímezték otthon maradt lengyel asszonyok: édesanyák és feleségek a nyugati lengyel légierő zászlajára, majd leleményes, kalandos úton kijuttatták Vilnóból Londonba. Tisztelet az édesanyáknak, akik ilyen fiúkat neveltek!

Az emlékhely corten acél falára két nyelven írták: Tisztelettel adózva a lengyel nemzetnek. Bár országát 1939 szeptemberében a hitleri és a sztálini birodalom felosztotta egymás között, sohasem adta meg magát. Több tízezer katonája és tisztje Magyarországon át - ebből a kávégyári táborból is – evakuált, hogy tovább harcoljon Európa nemzeteinek szabadságáért Narvik, Tobruk, Monte Cassino, Falaise csataterein, Anglia légterében. Elődeink küzdelme kötelez Nagykanizsa városa 2019 „A szeretet áldozatot követel” (A nyugati lengyel légierő zászlajáról)