Kanizsán is megemlékeztek a kommunizmus áldozatairól

Az emléktábla a Batthyány és a Kisfaludy utca kereszteződésénél álló ház falán található (Fotó: Gergely Szilárd)

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjáról 2000-ben döntött az Országgyűlés. Azóta minden év február 25-én megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól.

Nagykanizsán Balogh László polgármester emlékező beszédének elején családi érintettségéről szólt, majd a jelennel való párhuzamra helyezte a hangsúlyt, s kiemelte, fontos emlékezni és emlékeztetni.

Ha átfogóan tekintünk egy pillanatra a nagyvilágra, azokra a kultúrákra, melyek sokszínűségükkel és sokféleségükkel behálózzák –egyelőre még – a földtekét, akkor egy fontos és meghatározó, e kultúrákat elválasztó különbségtételt bizonyosan megtehetünk. Ez pedig az ideológiákhoz és a múltunkhoz való viszonyulás különbözősége. A történelmünk során e különbözőség mindig is létezett; ellentétük újra és újra borzalmas pusztításokat, pogromokat és háborúkat eredményezett. Nincs új a nap alatt, ezért életünk globális küzdelmeit továbbra is az határozza meg, hogy ki milyen módon viszonyul a múltjához, az emlékezés kultúrájához, és hogy miként befolyásolják őt azok az ideológiák, melyeket kedvezményes áron forgalmaznak a világnézeti boltokban. Ez a különbségtétel, hogy kimondjuk hangosan, abban ragadható meg, hogy egy adott közösség engedi-e, sőt, megengedi-e önmagának, hogy egy, a nagyvilágban kibontakozó eszme elragadja őt otthonától, hogy végzetesen és végletesen meghatározza viszonyát a saját múltjában felhalmozott tapasztalataihoz és értékeihez. A múltunkból megöröklött hagyatékot mindig kötelességünk felülvizsgálni, ám, hogy eltöröljük e gazdag örökséget, mert az ellentmond a ma ideológiáinak, a jog uralmának vagy az egyén érzékenységének, úgy gondolom, az már a bűn kategóriája. Azonban éppen ehhez a bűnhöz, vagy e bűnön keresztül az erkölcshöz való viszonyulásunk osztja kibékíthetetlenül ketté a világot. Mert vannak, akik szerint a legújabb ideológiákat igenis át kell venni és át kell ültetni a jelenbe, hiszen csak ezáltal lehetünk politikailag korrektek és divatosan erkölcsösek. Az átvételhez pedig a rút múltat végképp el kell törölni – fogalmazott a polgármester, hozzátéve: e felfogás nem tűri, nem tűrheti az emlékezést, e felfogás az erkölcsre hivatkozva nem viseli, nem viselheti el a múltat.

Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő a történészek által feltárt adatokat is ismertette. Mint mondta, A kommunizmus fekete könyve szerint világszerte 100 millió ember veszítette életét a kommunista pártok miatt. Kínában 65 millió, a Szovjetunióban 20 millió az áldozatok száma, Kelet-Európában pedig milliós nagyságrendű. A politikus rámutatott, a kommunizmus áldozatai közül nemcsak azok előtt kell leróni a kegyeletet, akiket megöltek, hanem azokra is emlékezni kell, akiket megnyomorítottak, tönkretettek, üldöztek, s így a kommunizmus áldozatainak száma Magyarországon is többmilliós lehet. Cseresnyés Péter is párhuzamba állította a XX. századi kommunista diktatúrát a mai, brüsszeli politikával, s úgy fogalmazott, figyelve, a történelemből tanulva kell megélni a mindennapokat.

– Fel kell ismerni azokat a jeleket, amelyek szabadságunkat veszélyeztetik. Például azt, hogy a hazai baloldaliak listázásra buzdítanak, és már listáznak embereket. Kanizsán is vannak erre jelek. Aki nem az ő szekerüket tolja, már közvetetten fenyegetik. Itt, 2023-ban. Igen, most nem a múltról beszélek. Tehát, fel kell ismerni a jeleket, mert 1990-ben kivívtuk a szabadságot ellenükben és nem hagyhatjuk, hogy azt újra elvegyék tőlünk. Nem fogjuk engedni, hogy a magyar emberek sorsáról ne a magyarok döntsenek. Nem engedjük, engedhetjük, hogy távoli vidékekről, akár Brüsszelből mondják meg hogyan, miként élhetjük életünket. Ezért nekünk az a dolgunk, hogy kiálljunk a hazánkért, kiálljunk a szabadságunkért, kiálljunk a jövőnkért. Pont úgy, ahogyan eleink is tették azt nehéz időkben, az évszázadok viharaiban. Pont úgy, ahogy ezt tették a pesti srácok, vagy a vidéki társaik. Mindannyiuk példája pedig erőt adhat, mert az, hogy ma van Magyarország, az eleink hazaszeretetének, küzdelmének és sokszor áldozatuknak köszönhető. Példájuk előttünk van, s azt kell mindennapjainkban sorvezetőként használnunk. Ehhez legyen sokáig erőnk és kitartásunk! – zárta megemlékező gondolatait Cseresnyés Péter.