Ijesztő mértékű a mikroműanyag-szennyezés a babák szervezetében

Illusztráció (A kép forrása: Unsplash)

Az, hogy ennek pontosan milyen hatása van a csecsemők, vagy akár a felnőttek egészségére még nem tisztázott, de talán józan paraszti ésszel is kijelenthető, hogy nem jó hír, és a mikroműanyagoknak semmi keresnivalójuk nincs az ember szervezetében.

Mikroműanyag mindenütt

Az új kutatások kimutatták, hogy a csecsemők szervezetébe jelentős mennyiségű műanyag kerül be és ugyanilyen jelentős mennyiség távozik is belőlük a pelenkába. Egy egészen friss tanulmány rámutatott, hogy az egyik legelterjedtebb mikroműanyag-típus átlagos koncentrációja tízszer magasabb esetükben, mint a felnőttek székletben. Ennek az anyagnak PET, avagy polietilén-tereftalát a neve, és széles körben használatos palackok valamint és poliészter textíliák gyártásánál.

A csecsemők magasabb szintű mikroműanyagnak fogyasztásának oka a kutatók szerint az lehet, hogy  ők még elsősorban a szájukat használják elsődleges tapasztalatszerzésre, mondhatni a világ felfedezésére, és amikor játékot vagy ruházatot vesznek a szájukba, az apró szálak és műanyagdarabok könnyedén bekerülnek a szervezetükbe.

Mérgező babaholmi

Azután ott vannak a műanyag élelmiszertárolók, tányérok, evőeszközök, poharak, cumisüvegek, szinte nehezebb olyan tápláláshoz használatos csecsemőknek gyártott tárgyat találni aminek nem műanyag az alapanyaga. Ezekről szintén folyamatosan válnak le apró darabok, melyek a babák bélrendszerébe kerülnek. A forró víz, melyben a tápszert feloldják szintén biztos recept egy átlagos mai műanyag palack szerkezetének meggyengítésére, és még apróbb műanyagdarabok leválasztására. A kúszó-mászó csecsemők úgyszintén sokkal valószínűbben találkoznak a poliészter szőnyegek mikroszálas anyagával mint a magasan a fejük felett sétáló felnőttek, és a legkisebbek ezeket a szőnyegdarabkákat is önkéntelenül elfogyasztják.

Arról még a tudósok között is vita folyik, hogy mit okozhat mindez, a csecsemők egészségére nézve. Sajnos nincs túl sok kutatási eredmény arról, hogy a környezetünket elszennyező és a testünkbe kerülő mikroműanyagok hogyan befolyásolják az emberi egészséget. A babákkal kapcsolatos frissen napvilágot látott tanulmány, ami az Environmental Science & Technology Letters folyóiratban jelent meg mindenesetre a tudós-társadalomban is sokakban keltett aggodalmat.

„A csecsemők nagy mennyiségű műanyagnak vannak kitéve, valamit tenni kell. A korai életszakaszok nagyon sebezhetőek"

- mondta el Kurunthachalam Kannan, a New York-i Egyetem Orvostudományi Karának professzora, a kutatás társzerzője. A tudomány korábbi álláspontja szerint a dolog nem jelent nagy problémát, hiszen amire a gyereknek nincs szüksége, azt egyszerűen kikakilja. Egy 2019-es felfedezés azonban mindent megváltoztatott ezzel kapcsolatban. Kiderült, hogy az extrém kis méretű műanyagdarabok átjuthatnak a sejtmembránokon (a sejthártyán, ami a sejtjeink külső fala), beszivárogva így szervezetünk keringési rendszerébe. Amennyiben ez megtörténik a vérkeringésbe kerülő mikroműanyagok gyulladáshoz és sejthalálhoz vezethetnek, ami már az immunrendszerünkre is komoly hatással van - fejtette ki Kannan.

Ha mindez nem lenne elég baj

A műanyagok emellett számtalan vegyianyagot is tartalmaznak, beleértve ideértve az endokrin rendszert károsító anyagokat, amelyek megzavarhatják a szervezet hormonháztartását, és direkt összefüggésbe hozhatóak az anyagcserére, valamint a reproduktív és idegrendszeri egészségre gyakorolt ​​káros hatásokkal. A csecsemők természetesen sokkal sebezhetőbbek ezekkel a hatásokkal szemben, mint a felnőttek, mivel testük még mindig növésben, intenzív fejlődési szakaszban van, és az ekkor elszenvedett ártalmak illetve mérgezések hatása akár felnőttkorukra is áthúzódhat Kannan professzor szerint.

Kannan hat különböző egyéves gyermek székletmintáit tanulmányozta kollégáival New York-ban, és megvizsgálták három újszülött legelső kakiját is. A kutatók a hibák kiszűrése végett nem tesztelték a polipropilénnek nevezett, általában pelenkákban használt műanyagokat. Ehelyett PET-et és polikarbonátot (a telefontokok gyakori alapanyaga) kerestek, és mindkét keresett típust meg is találták, de jelentős különbséget csak a PET-koncentrációban észleltek a csecsemők és a felnőttek között. A felnőtt kontrollcsoportot 10 szintén New York-i felnőtt vizsgálata biztosította.

Hiányzó kutatások - hiányzó adatok

Szinte hihetetlen, de miközben már évek óta tudjuk, hogy minden fejlett világban élő ember hetente legalább egy bankkártyányi mikroműanyagot elfogyaszt, arról még mindig nem sokat tudni, hogy miként változik a lakosság mikroműanyag-expozíciója a különböző helyeken és populációkban (országokban, városokban). Ez az új tanulmány eképpen egyfajta figyelmeztető felkiálltás is lehet, hogy a további kutatások szükségességére is felhívja a figyelmet.

„Adataink kiindulási bizonyítékokat szolgáltatnak a csecsemők és felnőttek mikroműanyag expozíciós dózisairól, és alátámasztják a további, nagyobb minták vizsgálatának szükségességét, hogy azokból további adatokat kapjunk, és továbbfejlesszék az eredményeinket" - írták a tudósok a tanulmányban.

„Ez egy nagyon érdekes tanulmány, nagyon aggasztó számokkal. Mindent meg kell vizsgálnunk, aminek egy gyerek ki van téve, nem csupán a palackjaikat és a játékaikat" - mondta el a Wirednek Deonie Allen, a Strathclyde -i Egyetem tudományos munkatársa.

A húsz-harminc évvel ezelőtti közkeletű vélekedés, miszerint a műanyagok ártalmatlanok, az egyik fő oka annak, hogy azóta senki sem végzett megfelelő kutatásokat ebben az ügyben. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, több szövetségi támogatásra lesz szükség a kutatásokhoz, mert a még szélesebb körben végzett lakossági vizsgálatok gyakran megfizethetetlenül drágák. Több millió dollárra van szüksége ahhoz, hogy egy ilyen vizsgálatot csak 1000 mintán elvégezzünk  - summázta Kannan.

(Forrás: Agroinform)