„Meglett férfiak zokogtak"

Számolják a szavazatokat a budapesti XX. kerület 23-as számű szavazókörében, miután befejeződött az országos ügydöntő népszavazás a kettős állampolgárságról és a kórházak privatizációjáról. (Fotó: MTI/llyés Tibor)

Több mint egy évtized kellett ahhoz, hogy beforrjon az a mély seb, amelyet 2004. december 5-e okozott a magyar nemzet minden népben és nemzetben gondolkodó tagjának, határon innen és túl. Az alacsony részvétel miatt nem lett érvényes a voksolás, melyen többségbe kerültek az elszakított területeken élők mellett leadott szavazatok. 2010-ben az Országgyűlés elsöprő többséggel megszavazta a kettős állampolgárság megkönnyítéséről szóló törvényt, ismét egyesítve jogaiban a szétszakított magyarság alkotóelemeit.

Fekete betűs napja rendszerváltás utáni történelmünknek 2004. december 5-e: aznap az úgynevezett kettős állampolgárságról szóló (s emellett az egészségügyi közszolgáltatások ügyében is megtartott) népszavazáson a voksoló magyar állampolgárok egy jelentős része nemet mondott arra, hogy a magyar nemzet határon túl élő tagjai egyszerűsített eljárással jussanak magyar állampolgársághoz.

Válasz Trianonra

Még az első Orbán-kormány idején,

2001. június 19-én fogadta el a parlament – válaszként a trianoni békediktátum által kikényszerített helyzetre, hiszen a magyar állam akkor elveszítette több millió állampolgárát – a kedvezmény-, illetve státusztörvényt.

Mint a felvidek.ma is fogalmaz, „A szomszédos államokban élő magyarokról” címet viselő 2001. évi LXII. törvény preambuluma többek között úgy határozta meg célját, hogy “a szomszédos államokban élő magyaroknak az egységes magyar nemzethez való tartozása, szülőföldjükön való boldogulása, valamint nemzeti azonosságtudata” a jogszabály kínálta eszközök segítségével is biztosítva legyen. A törvényt egyedül az SZDSZ nem szavazta meg.

A törvény oktatási-nevelési támogatáshoz juttatja a határon túli magyar iskolák tanulóit, illetve a Magyarországon igénybe vehető kedvezményeket (pl. utazási kedvezmény, diákkedvezmény) szabályozza, melyeket az úgynevezett magyar igazolvány vagy magyar hozzátartozói igazolvány kiváltásával vehettek igénybe a határon túli magyarok.

23 millió hazugság

A törvényt 2003-ban a szocialista kormány az EU-normákkal való harmonizálás ürügyén úgy “hígította fel”, hogy abból kikerült minden olyan elem, amely a románok és a szlovákok véleménye szerint nem felelt meg az európai normáknak.

2003 nyarán az MDF kísérelt meg elfogadni egy kedvezményes honosítási törvényt, ám a párt próbálkozása többszöri alkalommal sem járt sikerrel. A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) vezetése 2003. augusztus 13-án úgy döntött, hogy népszavazást kezdeményeznek a nem magyar állampolgárságú magyarok kedvezményes honosításáról.

Az aláírások összegyűjtése 2004 májusában és júniusában zajlott. Szeptember 13-án az Országgyűlés országos népszavazást rendelt el az MVSZ kezdeményezése nyomán, Mádl Ferenc köztársasági elnök 2004. október 24-én a kórház-privatizációs szavazással egy napra, 2004. december 5-ére tűzte ki a referendumot.

A népszavazás kezdeményezőinek véleménye szerint az „igen” válasz győzelme esetén az Országgyűlésnek a kedvezményes honosítás egy új esetéről kellett volna törvényt alkotnia. Ebben az esetben a magát magyar nemzetiségűnek valló, külhoni, magyarigazolvánnyal rendelkező személy (vagy akit a létrehozandó törvény magyarnak mond) kérelemre magyar állampolgárságot kaphatott volna.

„Egyáltalán nem voltunk elragadtatva, hogy a Magyarok Világszövetsége népszavazást kezdeményezett 2004-ben. De miután ezt kierőszakolták, akkor mindent bele jelszóval, igyekeztünk segíteni” – emlékezik vissza Balassa Zoltán felvidéki magyar író a Hitel 2013. októberi számában.

Nem így gondolkodott az MSZP, melynek korifeusai Gyurcsány Ferenc vezényletével már a polgári kormány hivatali időszakában, 2002. januártól kezdve (ekkor írta alá Orbán Viktor magyar és Adrian Nastase román miniszterelnök a külhoni magyaroknak kedvezményeket nyújtó státusztörvény végrehajtásáról szóló megállapodást)

„23 millió román munkavállaló” bevándorlásával riogattak.

Ennek a – már-már hisztériakeltő, irreális – retorikának a hatása erőteljesen érezhető volt a kormámnypártok népszavazásról szóló, főleg az MSZP-hez köthető ellenkampányában,

Rákoskeresztúron például – mint arról a Magyar Nemzet 2004. november 18-i számában is olvashattunk – ilyen röplapot terjesztettek a kormányzó szocialisták:

„Ne fizessünk rá a kettős állampolgárságra! Ne fizessünk havi 20 000 forintot családunk pénzéből! Ne fizessünk mások helyett adót, nyugdíjat! Ne fizessünk állásunkkal az olcsó határon túli munkavállalók miatt! Ne fizessünk álmainkkal, mert nehezedik a lakáshelyzet! A kettős állampolgárság a határon túliak számára nem megoldás, viszont az országnak és nekünk jelentős teher. December 5-én szavazzunk nemmel!”

Hogy a valóságtól mennyire elrugaszkodott számok hangzottak el akkoriban, jól jelzi, hogy a Gyurcsány-kormány egyes számításai 800 ezer áttelepülőről szóltak – fűzi hozzá az origo.hu. Az egyik legdurvább hazugság a Népszavában jelent meg, az alábbi címmel:
„A határon túliak sorban állnak a magyar nyugdíjért”.

A Szabad Demokraták Szövetsége határozottan és nyíltan foglalt állást a kettős állampolgárság megadásával szemben. Fodor Gábor az SZDSZ novemberi tanácskozásán óvott a nemzetállami eszme erősítésétől és nem szavazatra biztatta a párt tagságát. Az SZDSZ azzal riogatott, hogy a határon túli magyarok nem adózó, de jogaival élő tömegként jelennek majd meg, ezzel túlterhelve a magyar államháztartást.

Cinizmus?

Az MSZP kampánynak különös eleme volt, hogy többek között egy Erdélyben nyomtatott kiadvánnyal kampányoltak a kettős állampolgárság ellen. Szijjártó Péter akkor úgy fogalmazott: Gyurcsány Ferenc üzletemberként gondolkodott, amikor Erdélyben állíttatták elő a brossurát, mivel ott olcsóbb a munkaerő.

“Ez a lépés olyan, mintha az amerikaiak japánokkal készíttették volna a Hirosimára ledobott atombombát” – hangsúlyozta Szijjártó.

Eredményes eredménytelenség

A referendumnak a kettős állampolgárságra vonatkozó kérdése így hangzott: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?”

Emellett volt egy másik kérdés is, mely a kórház-privatizációról szólt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?”

A kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredménytelenül zárult, mert sem az igen, sem a nem szavazatok aránya nem érte el az érvényességhez szükséges 25 százalékot. (Eredménytelen volt a másik kérdésben megtartott referendum is.) A voksoláson megjelent 3 017 739 fő, mely az összes szavazásra jogosult 37,49 százaléka volt, nagyjából fele-fele arányban szavazott igennel illetve nemmel; a kedvezményes honosítást a voksolók többsége, 1 521 271 fő támogatta, ez 51,57 százalék.

Nemmel 1 428 578 ember voksolt, ez a leadatott szavazatok 48,43 százaléka volt. A megjelentek közül 61 168 fő szavazata érvénytelen volt, ez a voksok 2,03 százaléka.

A kivitt zászló

„Meglett férfiak zokognak a kagylóba, és egymást érik az elkeseredett hangú sms-ek. Kisül a szemem a szégyentől, hogy magyar tagadja meg a magyart – írta valaki, más meg arról számol be, hogy gyászol a lelke” – jellemzőnek mondható az, ahogy a székelyudvarhelyi Príma Rádió munkatársai érzékelték a kialakult helyzetet a voksolást követően. A Magyar Nemzet 2004. december 8-i cikkében (Mostohaanya-ország) leírt helyzet viszonylag rövid ideig tartó, ám súlyos bizalmi válsághoz, kenyértöréshez vezetett az összmagyarság sorain belül, különösen az erdélyi magyarok részéről.

Balassa Zoltán fent idézett cikkében így ír erről: „Amikor a népszavazás nem jól sült el, Erdélyben több templomból kivitték tiltakozásul a magyar zászlót”.

„2004. december 5-re sokan úgy emlékeznek, mint a második, önkéntes Trianonra” – fogalmazott később Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke.

„Bocsássatok meg, határon túli magyarok!”

Az akkor még szárnyait bontogató, ám a közéletben már egyre növekvő jelentőséggel bíró közösségi média lehetőségeit kihasználva internetes kezdeményezés indult meg Magyarországon.

Egy internetes oldalon olyanok jelentkezését várták – és nem eredménytelenül, hiszen sorban érkeztek a kreatívnál kreatívabb megoldások – , akik, mint arról az origo.hu is beszámolt, szeretnének bocsánatot kérni a határon túli magyaroktól, amiért a december 5-i népszavazás eredménytelensége miatt nem lesz könnyebb a kettős állampolgárság megszerzése. A honlap szerkesztője jelezte: szégyelli magát az eredmény miatt, ezért olyan fotókat vár, amelyeken a hasonlóan gondolkodók elnézést kérnek a határon túliaktól.

Az akkoriban számos szellemes, közéleti tárgyú fotót és montázst is közzétevő, blogszerűen működő tubi.hu című oldal gazdája ezt írta:

“(…) a december ötödikei, határainkon túl rekedt magyar testvéreink kettős állampolgárságról szóló népszavazás közönye és eredménytelensége miatt mélységesen szégyellem magam… Szégyellem, hogy ez az ország ilyenné züllött. Bocsánatot szeretnék kérni minden magyartól ezért”.

“Bocsássatok meg, határon túli magyarok!” – ez a papírlapra írt üzenet volt olvasható számos beérkezett fotón.

Az oldal szerkesztői ezt kérték:

“Gyűjtsük össze ezeket a képet, mutassuk meg, hogy vannak még egészséges gondolkodású emberek ebben az országban. Vannak még olyanok, akiknek fontos az együvé tartozás, akiknek fontosak történelmi gyökereink, nemzeti kultúránk, hagyományaink. Mert bármit mondanak is, egy nép vagyunk, összetartozunk”

A felhívást közzétevő, magát “Egy jobb lap”-nak nevező tubi.hu soha sem rejtette véka alá kritikus hozzáállását az MSZP-SZDSZ kormány politikájával szemben. A kormánypártok népszavazási kampányát is kifigurázva mutatta be az oldal.

“Légy gazember, szavazz nemmel. Ha 2x nemmel szavazol december 5-én, 20 évesre cseréjük öregecskedő felségedet! Amíg a készlet tart”

– idézték Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egyik, széles körben ismertté vált és annak idején többek között a nőszervezetek tiltakozását is kiváltó, nagy felzúdulást keltett („öregecskedő feleség”) szövegét.

„Egy magyar nemzet van”

A kettős állampolgárság kérdésben nem került újabb törvényjavaslat az Országgyűlés elé, a kérdés azonban még sokáig jelen volt a közéletben. A Magyarok Világszövetsége 2007. március 5-én második alkalommal kezdeményezett országos ügydöntő népszavazást a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáért. Az Országos Választási Bizottság még abban a hónapban megvizsgálta és egyhangú szavazattal jóváhagyta a kezdeményezést. A döntést azonban egy magánember megfellebbezte, ezért az ügy az Alkotmánybíróság elé került. A testület azóta sem bírálta el a beadványt.

2010-ben az országgyűlési választások után felálló második Orbán-kormány vezetésével a parlamenti képviselők elsöprő többsége mellett megszavazta a kettős állampolgárság megkönnyítéséről szóló törvényt.

“Egy magyar nemzet van, egy magyar állampolgárság van” – nyilatkozta a jogszabály elfogadása után Semjén Zsolt, hozzátéve: “ezért a mai napért érdemes volt képviselőnek lenni”.

2013. január 16-án Kolozsváron Mesterházy Attila, az MSZP akkori elnöke elnézést kért a határon túli magyaroktól, amiért pártja 2004-ben a kedvezményes honosítás lehetőségének megtagadása érdekében kampányolt. „Ezzel kárt okoztunk akkor a magyar-magyar kapcsolatoknak, és olyan érzelmeket keltettünk a határon túli magyarságban, amelyek joggal sértették őket. Téves politikai döntés volt, ezért elnézést kérünk mindazoktól, akiket ezzel megsértettünk” – így a pártelnök, aki annak idején nem vett tevékenyen részt a magyarellenesnek is mondott kampányban.

Gyurcsány Ferenc viszont, akinek a 23 millió román állampolgár bezúdulásával való fenyegetést is tulajdonítják, s aki döntő részt vállalt a határon túli magyarok ellen hangoló kampányban, akkor mér két éve nem volt az MSZP tagja. Az általa megalakított Demokratikus Koalíció elnökeként politizáló, a határon kívüli magyarokat most a DK politikusaként a megszerzett jogaiktól megfosztani igyekvő Gyurcsány azóta sem kért bocsánatot a határon túli magyaroktól.