A nehézségek segítenek átélni az ünnep lényegét

Illusztráció (A kép forrása: Unsplash)

A keresztény ünnepek természete, hogy minél nehezebbek a külső körülmények, annál inkább át lehet élni a lényegüket - mondta Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke az MTI-nek karácsony alkalmából.

Balog Zoltán emlékeztetett: az első karácsony sem volt könnyű. Noha az istálló, a jászol mint bölcső és az állatok képe ma idillinek hat, valójában a kétezer évvel ezelőtti istállóban József és Mária nem várhatta meghitt, biztonságos körülmények között gyermekét.    

A körülmények ma sem ideálisak, de paradox módon a karácsony lényegét éppen emiatt sokkal mélyebben át lehet élni.

Ha ugyanis az embernek mindene megvan, ha minden úgy alakul, ahogyan szeretné, könnyen elhiheti, hogy ő teszi ünneppé az ünnepet. A keresztény ünnep lényege azonban éppen az, hogy Isten teremti meg, és ha hiányoznak a külső kellékek, akkor „jobban oda tudunk figyelni erre a lényegre”.   

Az idei ünnepben a legnagyobb, a valódi hiány a másik emberé

Sok család, így az övé sem ünnepelhet együtt külföldön élő tagjaival. Ugyanakkor ez a hiány jelzi a másik ember értékét: aki igazán hiányzik, az tényleg fontos – mutatott rá. Balog Zoltán arról is beszélt: a járvány miatti korlátozások, a templomok bezárása okozott veszteséget az egyháznak a hívek számában, ugyanakkor az újranyitás után „tudatosabban” keresik fel a templomot az emberek, hiszen bátorság is kell hozzá.   

A református egyház vezetése pedig megtanulta, hogy nem szabad bezárni a templomokat,

mert nehéz időkben van a legnagyobb szükség a lelki táplálékra, az imádságra. „Ha betartunk bizonyos előírásokat, akkor nem kockázatosabb templomba menni, mint boltba” – mondta –, és ahogy az ember nem mondhat le a tejről, a kenyérről, a gyümölcsről, ugyanúgy napi szüksége van a „lelki kenyérre”, a „lelki gyümölcsre is”.

A templomban az emberek jobban vigyáznak egymásra

Ebből pedig közösségben sokkal jobban részesül, mintha otthon, online követi az istentisztelet-közvetítést. Ráadásul a templomban az emberek jobban vigyáznak egymásra, mint egy boltban – jegyezte meg. Balog Zoltán szólt arról is: ha van a hitünkkel összefüggő tanulsága a világjárványnak, az az a felismerés, hogy

nem élhetünk úgy tovább, ahogy eddig éltünk”.

Ez a járvány nem egy természeti katasztrófa, egy földrengés vagy egy vulkánkitörés, amiről azt mondhatja az ember, hogy nem tehet róla. A koronavírus-járvány összefügg a határokat nem tisztelő, mindent mindennel összekeverő globális tendenciákkal, hiszen ezek eredménye, hogy a járvány nem lokális, hanem az egész világot sújtja. „Mi pedig kaptunk egy esélyt, hogy tanuljunk ebből” – tette hozzá.    

Isten az élet minden lényeges dolgában benne van valamilyen módon, és nekünk nyitott a lehetőség, hogy felismerjük őt”.

A rossz dolgok a világban nem Isten büntetései

Ehhez pedig egyaránt szükség van „a világ kritikus, szeretetteljes megfigyelésére” és a Biblia nyitott szívű értelmezésére. Ez a kettősség az egyház világán belül magától értetődő, még ha kívülről nézve furcsállják is egyesek. Fontos ugyanakkor, hogy a rossz dolgok a világban nem Isten büntetései, amiért valakiket felelőssé lehet tenni. Isten nem egy mennyei világkormányzó öregúr, aki mindig odacsap, ha úgy látja, hogy valami nincs rendben. Isten a tiszta szeretet ősforrása, és a nehéz helyzetekben, amilyen a mostani járvány is, azt kell megkeresni, hogy hol van az ő szeretete.   

Amikor pedig „Isten szeretetét keressük, mindig Jézus Krisztussal és a másik emberrel találkozunk”: az emberrel, akitől „szeretetet kapunk” vagy aki „szeretetre szorul”.    

Balog Zoltán szólt az egyházaknak a szociális munkában és a járványkezelésben is kamatoztatható képességéről: személyesen is meg tudnak szólítani olyan közösségeket, amelyeket a központi intézkedések alig érnek el, és olyanokat is, akik bizalmatlanok az ilyen üzenetekkel szemben.    

Mi lenne az egyház dolga, ha nem az, hogy észrevegye, számon tartsa azokat, akik a periférián vannak, és megpróbálja őket bevonni az egész közösség életébe?”

– tette fel a kérdést. Ez vonatkozhat a roma közösségre – mondta, megemlítve, hogy idén tízéves a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat –, de igaz az alkoholbetegekre, a drogfüggőkre és a menekültmisszióra is. Ezeken a területeken az egyház csöndben, a háttérben végzi szolgálatát és olyan helyekre is eljut, ahova más nem.    

Mi, egyházak, sokszor adósak maradunk az igazság ismételgetésével

Az egyházak közös, a házasság fontosságát hangsúlyozó nyilatkozatáról azt mondta: „mi, egyházak, sokszor adósak maradunk az igazság ismételgetésével, mert annyira magától értetődőnek gondoljuk, hogy egy egyház csak így tud gondolkodni” valamiről, jelen esetben a házasságról. Ugyanakkor az elmúlt időszakban felerősödtek a házasságról szóló viták, és a hívek útmutatást várnak az egyházi vezetőktől.    

Az pedig, hogy az egyházak ilyen széles összefogással álltak ki a házasság intézménye mellett, jelzi, hogy létezik egy csöndes, szelíd, de határozott többség, amelyik ma is ugyanazt gondolja férfi és nő kapcsolatának lényegéről, mint amit tavalyelőtt vagy négyezer éve.

Miközben tudjuk, hogy ez az együttélési forma is sokat változott az idők során.”    

Hozzátette: a nyilatkozat nem valakik ellen irányult, hanem „azokért, akik továbbra is hinni szeretnének abban, hogy a házasság olyan intézmény, amely a jövőnk letéteményese”. Abszurd feltételezés tehát, hogy a nyilatkozat kirekesztette volna a nem házasságban élőket, ha így lenne, kizárt, hogy a katolikus egyház az összes papja nevében aláírta volna azt – jegyezte meg. Az adventi megjelenést pedig az indokolta, hogy karácsony nemcsak a ma élő családok ünnepe, hanem maga a megváltás kezdete, a karácsonyi eseménysor is egy család, Mária, József és a gyermek születésének története – mondta Balog Zoltán.

(Forrás: MTI)