Németh Attila Gábor a véletlennek köszönheti, hogy tűzoltó lett. Tartalmas pályafutását felidézve azonban az ember úgy érzi, hogy a tűzoltó szakma is köszönettel tartozik a véletlennek, hogy a megfelelő helyre irányította a törzszászlóst. 1997-ben a csurgói tűzoltóparancsnok kereste meg, hogy lenne-e kedve csatlakozni az akkor alakuló önkormányzati tűzoltósághoz, Gábor pedig igent mondott. Akkor ugyan még nem sejtette, hogy a döntés gyökeresen megváltoztatja majd az életét, némi rendvédelmi kötődése így is volt, hiszen édesapja katonatisztként szolgált.
Két évvel később, 1999. október elsején szerelt fel a Nagykanizsai Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságra, mint beosztott tűzoltó. A közel negyedszázad alatt a sokat látott tűzoltó az első pillanattól fogva azokból az elismerő pillantásokból meríti hivatástudatát, melyeket egy-egy káreseti helyszínen az emberek vetnek rá, akiken éppen segít. „A mi hivatásunkban nincs két egyforma eset, és nem bízhatjuk el magunkat, mert minden eset más, vagy percről-percre változhat. Az a szerencsés ember vagyok, akinek az a munkája, amit igazán szeret” - fogalmazott a törzszászlós.
Pedig az élet nem egyszer komoly kihívás elé állította, bajtársaival együtt. Felidézte például azt az M7-es autópályán történt kamionbalesetet, amikor az egyik teherautó fülkéje teljesen összeroncsolódott, a sofőr pedig beszorult. Gábornak sikerült bemászni a fülkébe, és bentről irányítani a mentést, amikor egyszer csak a mentőtiszt elmondta neki, hogy ha nem tudják a sofőrt kivenni húsz percen belül, akkor meg fog halni. Ráadásul rendkívül hideg, szeles, havas idő volt, de igazi csapatmunka révén sikerült megmenteni a sofőr életét.
Részt vett a vörösiszap-katasztrófa munkálataiban is, a 2013. márciusi hóhelyzet pedig szolgálatparancsokként érte.
„Ott megmutatkozott minden tűzoltó, rendőr és mentős részéről, mit jelent a hivatástudat. A három mentő egység kimagaslóan dolgozott össze, és a sokszor embertelen körülmények között mindenki tette a dolgát azért, hogy segíteni tudjunk. A kollegáimmal együtt, mikor pár órára leváltottak bennünket és kicsit megmelegedtünk, egyből mentünk vissza a kárhelyekre.” Németh Attila Gábor címzetes tűzoltó törzszászlós hatalmas megtiszteltetésként élte meg, hogy helytállásáért – sok társához hasonlóan – megkapta a bátorság érdemjelet.
Balogh László, Nagykanizsa polgármestere is gratulált a hősies helytállásáért és bátor magatartásáért elismerésben részesített Németh Attila Gábornak (Fotó: Gergely Szilárd)
Gábor szíve akkor is a helyén van, ha éppen nincs rajta egyenruha. Ez év júniusában gépjárművel közlekedett Nagykanizsán, amikor arra lett figyelmes, hogy az egyik vasúti átjáróban több autó megállt, illetve több személy is összegyűlt a hídon. Leparkolt, majd az ott tartózkodóktól megtudta, hogy egy hölgy leugrott a hídról a vasúti sínekre. A törzszászlós nem késlekedett, a meredek rézsün lement hozzá, közben fentről kiabáltak a járókelők, hogy jön a vonat. Semmiképp nem akarta a síneken hagyni, ezért a lábainál fogva lehúzta a sínekről, majd száz métert futva, integetett az érkező vonat vezetőjének, hogy álljon meg. Közben felkiabált az éppen megérkező mentősöknek, hogy mit mondjanak a tűzoltóknak, mit hozzanak le magukkal a mentéshez. A hölgy túlélte, Gábor pedig ezért a tettéért nemrég átvehette a hősies helytállásért elismerést.
Nem ez volt ugyanakkor az első eset, amikor civilben, mégis tiszta szívvel, az azonnali segítség reményével mentett életet: pár évvel ezelőtt éppen szolgálatba készülődött, amikor meglátta, hogy valami ég a szomszédos utcában. Azonnal rohant, és mint kiderült, időben. Egy idős házaspár családi házának melléképülete lángolt, amit a törzszászlós áramtalanított, majd a kerti csapról meg is kezdte az oltást, és sikerült is megakadályozni a tűz továbbterjedését. A kiérkező kollégák pedig befejezték a mentést, ami akár tragédiával is végződhetett volna, ha nincs a megfelelő ember a megfelelő helyen.
(Fotó: BM OKF Szőke Péter)
Németh Attila Gábor címzetes tűzoltó törzszászlós, ha magánéletében éppen nem életet ment, akkor több hobbinak hódol, így például a motorozásnak, a horgászatnak, a biciklizésnek és a sportolásnak. Többször részt vett korábban a TFA-n és a különböző lépcsőfutó versenyeken is. Jelenleg minden idejét a három éves kisfiának és családjának szenteli, feleségével decemberre várják második gyermeküket.
Összegezve, a törzszászlós az élő bizonyítéka annak, hogy nem minden hős visel köpenyt. Ez talán mindannyiunk szerencséje is…
(Forrás: ZMKI)
