Így ünnepeltek régen a szerelmesek

(A képen Nagy Györgyné - Bábos Mariska néni - mézeskalácsos standja a kanizsai piacon. Forrás: Facebook/Thúry György Múzeum)

Február 14-én világszerte Bálint (Valentin) napját ünneplik a párok. A szerelmesek napjáról a nagykanizsai Thúry György Múzeum is megemlékezett.

Bálint (latinul Valentinus) a 3. században élt római áldozópap és mártír volt. A szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje lett, akire a katolikus egyház február 14-én emlékezik. Egy legenda szerint a kivégzése előtt meggyógyított egy vak lányt. Halála előtt üzenetet küldött neki, amelyet úgy írt alá: „a te Bálintod”.

A Thúry György Múzeum néprajzos-muzeológus munkatársa, Gyanó Szilvia Bálint-napi bejegyzésében leírta: „hazánkban egyáltalán nem volt jelentős kultusza Bálintnak, néhány balatoni település gazdái végeztek csak rontásűző praktikákat a szőlőben. A horvát néphit szerint a madarak ezen a napon tartják a menyegzőjüket. Német nyelvű területeken inkább szerencsétlen napnak számít: nem szabad a jószágot befogni, sem tyúkot ültetni (a „Valentiniei” nem kel ki). Az e napi időjárásból a várható termésre jósoltak. Hideg, száraz idő esetén jó termést reméltek.”

A szakember leírásából kiderül az is, hogy a magyar fiatalok nemcsak Bálint-napon, hanem az egész farsangi időszakban nagy hangsúlyt fektettek szimpátiájuk, szerelmük kifejezésére.

„A legények a leányokhoz különböző, társadalmilag elfogadott formák között közeledhettek, amelynek folyamán esélyeiket puhatolták ki. Az udvarlásnak különböző, erősen szabályozott formái voltak, melyek betartása elsősorban a leány jó híre szempontjából volt fontos.”

A szerelem zálogaként adott vagy csak egyszerűen kedveskedő ajándékok nem újkeletűek. Valaha mángorlót, mosósulykot, viráglétrát faragtak vagy faragtattak a legények szívük választottjának, esetleg mézeskalácsszívvel örvendeztették meg a lányokat, olvasható a posztban.