Ki mit alakít? Avagy a szövegkörnyezetéből kiragadott félmondat

Illusztráció (A kép forrása: pexels.com)

Mint ismeretes, Tar Mihálynak, a Kanizsa Médiaház Nonprofit Kft. ügyvezetőjének tavaly ősszel egy sajtóper nyomán helyreigazítást kellett közzétennie, mert olyan kijelentést tulajdonított Cseresnyés Péter államtitkárnak, amit az ügyvezető által felvázolt esetben és szövegkörnyezetben nem mondott.

A napokban sikerült újabb hullámokat vetnie a Nagykanizsa város által működtetett médiacég vezetőjének azzal, hogy a Cseresnyés Péter államtitkár által elmondottakból ismételten kiragadott egy mondatrészt környezetéből, aztán sajátságos értelmezési keretek közé helyezte azt.

Cseresnyés Péter államtitkár a Nagykanizsára tervezett science parkról a követkőzőket mondta egy rádióinterjúban: „Ez azt jelenti, hogy egy olyan munkahelyteremtő beruházás valósul meg ezzel a beruházással, amely munkahelyeket teremt kutatók számára.”  

Április 9-én Tar Mihály saját közösségi oldalán az államtitkári kijelentést már megfosztva érdemi tartalmától, az alábbi mondatrészt tette közzé: Ez egy olyan munkahelyteremtő beruházás, amely beruházás munkahelyeket teremt. Tar Mihály bejegyzését a „No comments!” megjegyzéssel zárja.

Természetesen le lehet folytatni egy mondatszerkezeti vitát egy egyébként szabad szóval, vagyis nem írásban megfogalmazott mondatról, de valószínűleg itt nem egy szemantikai eszmecsere kiprovokálása volt Tar Mihály célja. A médiacég vezetője gyaníthatóan azzal a szándékkal idézte csak a mondatrészt, hogy az önmagában nevetségessé tegye az államtitkári állítást, hiszen egy munkahelyteremtő beruházás mégis milyen tud lenni, ha nem  munkahelyteremtő.

Nehéz az ilyen akciót nem politikai szándékból elkövetett provokációnak, lejáratásnak tekinteni, amivel önmagában még talán nem lenne probléma, ha azt nem a város tulajdonában lévő médiacég vezetője tenné.

Ha kicsit visszatekintünk a múltba, akkor minden jogos, vagy alaptalan kritika ellenére sem találunk rá példát, hogy a Nagykanizsa város által fenntartott médiacég korábbi vezetői a pozíciójukból adódóan, vagy akár magánemberként nyíltan részt vettek volna a politika csinálásában. Egy újságírónak szabad, és kell is legyen véleménye a köz számára releváns dolgokról. A szomorú az, hogy a fentebb jelzett ügyben, Tar Mihály esetében szó sincs véleményalkotásról. Mert aki tudatosan, politikai okokból (hiszen egy államtitkár esetében milyen más opció lehet még?) megváltoztatja, „átszabja” valakinek a mondandóját, az nem véleményt fogalmaz meg, hanem könyékig van a politika alakításában. Mégpedig a rosszabb fajtában, mert szándékosan félrevezeti olvasóit.