Nem felejtünk...

(Fotó: Gergely Szilárd)

A Hortobágyi kényszermunkatáborokba elhurcoltakra emlékeztek a minap a vasútállomáson. 1950-1952 között Nagykanizsáról és környékéről rengeteg ember esett áldozatául a bevagonírozásnak, köztük dr. Krátky István, a város egykori polgármestere is. Őt a német megszállás után leváltották és a Hortobágyra deportálták a kommunisták. 

A megemlékezésen Balogh László polgármester felidézte azokat a borzalmakat, melyeket át kellett élnie az áldozatoknak. 

- Mindössze egy órát ad a kitelepítetteknek holmijaik összeszedéséhez, jelezve, ennyit ér az életük; irataikat elveszi, névtelenné téve őket, s a lakhelyükön csak fél méter széles ágyat biztosít, felszámolva minden emberséget. És hiába hirdet 1953 júliusában amnesztiát az ottani falvak állami gazdaságaiban végzett kényszermunka alól és oszlatja fel az internálótáborokat, a kárvallott családok nem térhetnek vissza otthonaikba és csak segédmunkásként dolgozhatnak. A rendszerellenesnek nyilvánított elhurcoltak házát, vagyonát pedig végleg elkobozzák, amivel a lakosságot kívánják megfélemlíteni - mondta a polgármester, aki szerint az emlékezés különösen fontos, hogy ilyen szörnyűség ne történhessen meg újra. 

(Fotó: Gergely Szilárd)

Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő szerint a mások gondolatait és tetteit kontrollálni próbáló eszme néhol ma is fellelhető, ezért figyelni kell, hogy ne okozzon a kényszermunkatáborokhoz hasonló károkat.

- Ha engedjük, hogy az ajtófélfa és az ajtó közé betegyék a lábukat a rossz gondolkodásúak, csak a megszorításokban gondolkodó emberek, akkor jöhet olyan időszak, amikor nem csak azt mondják meg, hogy mit mondhatunk, hanem azt is, hogy mit gondolhatunk és hogyan kell élnünk - tette hozzá.

A megemlékezés végén megkoszorúzták a vasútállomáson elhelyezett emléktáblát.